Az Ile de Ré székhelyű, Charpente Coast shipyard, fahajók felújítására szakosodott. Egyik legnagyobb kihívással járó felújításuk a Saint Martin de Ré kikötőjében található emblematikus vonóhálós halászhajó a  „Berceau de Moïse” teljes helyreállítása volt.

Ha valaki már járt Saint Martin de Ré kikötőjében, annak biztosan nem kerülhette el a figyelmét ez az egykor szebb napokat megélt garnélahalász pinasse, a Berceau de Moïse. Ez a hajó már szinte része a kikötővel, hiszen több mint 40 éve horgonyoz itt.

A hajó 1958 – ban épült a Sorlut shipyard – ban Châteaud’ Oléron – ban. Akkoriban a Berceau de Moïse, egy  Massé nevű garnélahalászé volt, aki La Cotinière – ben élt az Oléron sziget szomszédságában. Egy halász balesetet követően a tulajdonos úgy döntött, hogy megválik tőle, így a Sevène családé vásárolta meg a hajót, és 1979 – ben visszavitték Saint Martin de Ré kikötőjébe. A 9 méter hosszú hajó, 3,3 m széles, 11 tonna súlyú, bárkát eredetileg egy 60 LE – s Baudouin DP2 motor hajtotta ami talán az egyik utolsó volt a régióban.

Mivel a Berceau de Moïse már nem volt biztonságosan hajózható, így Thomas Sévène úgy döntött, hogy egy második esélyt ad a hajónak és a Rhétaise – i Charpente Coast  Shipyard – ra bízta a hajó felújítását.

A hajót 2020. október közepén emelték ki a vízből. A hajótest teljes átvizsgálása után november 16 – án kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok. A felújítás folyamatát az eredeti építési technológiáknak megfelelően végezték.

Először a teljes deckszerkezetet és a kabint eltávolították, majd megkezdődött a szerkezeti elemek cseréje. Az új alkatrészek elkészítéséhez a régi megmaradt elemek szolgáltak sablonnak. A hajó teljes szerkezete tölgyfából készült, a kabin pedig fenyőből és mahagóniból. A Charpente Coast shpiyard az összes alkatrészt a néhány mérfölddel távolabb lévő Ars en Ré – ben található műhelyében gyártotta le. Az újjáépítés során a palánkok a hagyományos építési technológiáknak megfelelően kerültek fel a bordázatra, majd a deck és a kabin építése következett és végül, de nem utolsó sorban az árbóc is a helyére került.

A víz alatti részeknél is a hagyományos módszereket alkalmazták, hiszen a palánkok közötti réseket olajban és kátrányban áztatott kötéllel tömítették a festés előtt…