“Felhős égbolt alatt, tükörsima vízen, tegnap, a Long Island Sound – on egy tizenkét mérföld háromszög pályát vitorlázott hét hajó, a kilenc új ötven lábas yachtból amelyeket tavaly télen építettek a New York Yacht Club tagjai számára a Herreshoff műhelyben. A versenyt Ralph N. Ellis Iroquois II – je nyerte, H. P. Whitney Barbara – ja lett a második. Gyenge délnyugati szellő lengedezett ami éppen elég volt ahhoz hogy egy óra halasztás után a versenyrendező George F. Baker, Jr elindítsa a futamot a Viking nevű gőzyacht fedélzetéről”

– New York Times, Sunday, May 25, 1913 .

Véleményem szerint ez az esemény, pontosabban annak a hajóosztálynak a születése, amely lehetővé tette ezt az eseményt a New York Yacht Club – ban kettős jelentősséggel bírt. Egyrészt a hajókkal nyitottak a költséghatékonyabb yachtok felé másrészt a One – design versenyzést eröltették amelynek kezdetei 1891 és 1892 – re nyúlnak vissza. Ez a két versenyszezon az 1890-es évaddal együtt a híres Minerva uralkodásának végét jelentette, amely a leggyorsabb  40 lábas hajó volt. Új jachtokat építettek és újjáépítettek, de hiába próbálták legyőzni Minerva – t és csodálatos kapitányát, Charlie Barrt, ez addig soha nem sikerült. Amikor ezek az ismételt kísérletek is kudarcot vallottak, a vitorlásosok a nagyobb hajók felé fordultak, aminek első eredményeképpen megszületett egy 46 lábos osztály.

Az 1900-as évekig a New York 70 Class uralkodott (Mineola, Virginia, Yankee és a Rainbow); majd 1907 – ben egy új osztály melynek egységei a Winsome, Cornelius, Vanderbilt Aurora – rája és az Istalena, amely George M. Pynchon tulajdonában volt.

Ezen a ponton azonban úgy tűnt, egy másik lényeges dolog is előtérbe került, nevezetesen a gazdasági nyomás. Ezek a hajók túl drágák voltak ahhoz, hogy megépítsék és lépést tartsanak (szezononként nagyjából 3000 dollárba került csak a legénység) azzal, hogy egy átlagos ember fenntarthassa őket de a tehetősebb réteg számára sem volt ez egyszerű. Emiatt nagy létszámú flották versenyzése sem volt lehetséges. A vitorlázás ugyanakkor gyorsan fejlődött. Ez már nem a hivatásos kormányosokat és professzionális legénységet foglalkoztatni akaró és tudó, viszonylag kis számú, rendkívül gazdag férfi kizárólagos hobbija volt, hanem egyre inkább sokak szórakozásává vált, akik elsősorban a saját hajójukkal foglalkoztak. Az 1913-ban épült kilenc NY fifities volt ennek az előfutára. Ekkoriban már a kisebb NY 30 és a P Class slúpok is szépen gyarapodtak, de felmerült az igény egy 40 láb körüli hajóra is. A NY 40 – eseket szintén a Herreshoff Shipyard gyártotta 1916 – tól.

A NY 40 – ek túrázásra és versenyzésre is egyaránt alkalmasak voltak, és annak ellenére, hogy az építkezéskor egy kritikus azt nyilatkozta, hogy Herreshoff a Kupagyőztes Resolute – ot vette mintának, megjelenésében nem hasonlíthatók össze nagyobb testvéreikkel. A NY Fifties minden centimétere olyan filigrán mint az ikonikus szürke agar (Greyhund), míg a NY Fourties a magas szabadoldmagasságának köszönhetően, amelyet a kabin szokatlanul nagy belmagassága tesz szükségessé, kissé robosztusabb megjelenést kölcsönöz.

Eredetileg mindkettő típus ugyanolyan vitorlákkal lett szerelve– nagyvitorla, felsővitorla, orrvitorla, és alkalmanként spinnaker is. A NY Fifties – ek nagy részét azonban mára átszerelték szkúnernek vagy yawl – nak, és a megmaradt hajókon a rudazatot lecserélték az eredeti gaff riggről Marconira. Ezek a hajók az M Class – ban versenyeznek a 46 lábas hajókkal az International Rules – nak megfelelően. A NY Fourties – okon a Marconi rudazattal való kisérletezések nem jártak sikerrel, valószínűleg amiatt, hogy erős szélben az extra vitorla nagyon megdönti őket, míg gyenge szélben a topvitorla gyakorlatilag ugyanazt a célt szolgálja, mint a Marconi – nál.

Mindkét osztály kiválóan vitorlázik erősszeles körülmények között de az ötvenesek minden szélben gyorsabbak. A negyveneseknek időnként még a sokkal kisebb NY harmincasokkal és a P Class slúpokkal is nehezen veszik fel a versenyt. Ami viszont a NY Fourties – ok legfőbb jótulajdonsága, hogy szinte mindennek ellenálnak az időjárástól kezdve az emberi hibákig.

A huszas évektől a két osztályban határozottan kevesebb hajó versenyzett már. A Star és a 6mR osztályok iránti növekvő figyelem olyan mértékben csökkentette a régebbi hajók iránti érdeklődést, hogy az 1926 – os volt a NY Fifties utolsó szezonja osztályonként. 1927 – ben a NY negyveneseknél már csak a Mistral és a Typhoon hajózta végig a szezont, de ők sem mentek el annyi versenyre hogy bajnokságot futhassanak. A szezon végén a Typhoon elkerült  a klub – ból.

A NY40 és NY50 hajók listája:

L. O. A. L . W. L.      Beam Depth of Hold       Draught
Forty: 59′     40′     14’5″ 8’7″             8′
Fifty: 72′     50′     14’6″ 9’3″            9’9″

                                    FIFTIES

Original Name:         Owner:                       Present Name:           Present Owner:

Acushla                                  G M. Heckscher,        Revery            L.V. Lockwood
Huntington, L.I.                               Greenwich, Conn.

                                      (Changed from sloop to auxiliary yawl in 1924.)

Iroquois II                  Ralph Ellis                  Chiora                         Chas. L. Harding
Grayling                      J. P. Morgan   Ibis                  Clinton H. Crane
Carolina                      Pembroke J.    Carolina                      Geo. Nichols 
Spartan                       Edmund Randolph     Spartan                       H.W. Hanan
Ventura                       George F. Baker, Jr.   Venture                       Wm. Greenough
(Became the Istalena. Name was then changed to Venture. Changed to auxil­iary schooner in 1923.)

Barbara                       H. P. Whitney Barbara                       H.L.Maxwell
(Changed to auxiliary sloop in 1924.)

Pleione                        H.L.& H.W. Maxwell Pleione                        Joseph V. Santrey
(Built Peerless for H. L. Maxwell and H. W. Maxwell, but sold before her first race to Chester C. Rumrill and E. T. Irvin, of New York City, who renamed her Pleione, and sailed her in the New York Yacht Club Spring Cup race in May, 1913 . Is now auxiliary yawl.)

Samuri                        W. Earl Dodge           Andiamo                     W. K. Shaw
Boston, Mass.

FORTIES

Original Name:         Owner:                       Present Name:           Present Owner:

Black Duck     Arthur K. Bourne       Memory                      Bancroft C. Davis
(Changed to auxiliary yawl 1923. Sailed to Bermuda in 1924 by R. N. Bavier, the longest trip ever taken by one of this class.)

Dolly Bowen  A.S.Cochran   Cockatoo                    Amory Coolidge
Marblehead, Mass.

Jessica             Wilson Marshall         Jessica             E.D.Morgan, Jr.
(Has been called Sally Ann, but is now the Jessica again. Changed to Marconi rig auxiliary by present owner.)

Katherine                    Arthur F. Luke           Katherine                    Thos. H. Shepard
Maisie                         Morton F. Plant          Typhoon                     Mr. Leslie

(Has also been called Monsoon.)

Mistral            Geo. M. Pynchon       Mistral                        Wm. B. Bell

Pamparo                     Dr. Jas. Bishop           Pampero                     Chandler Hovey

Pauline                        Oliver G. Jennings      Banshee                      Henry L. Maxwell

Rowdy                        Holland S. Duell        Rowdy                        Holland S. Duell

Shawara                      Harold Wesson           Shawara                      Wm. B. Bell

Squaw                         John S. Lawrence       Squaw                         Frederic R. Kellogg

Zilph               Edgar Palmer  Marjee                        Ed. W. Goss Madison, Conn.
(Sold to J. E. Hayes before her first race.)

Marilee                       Ed. I. Cudahy Marilee                       Ed. I. Cudahy

(Built by Herreshoff in 1926.)

Eredeti szöveg: Lewis Kleinhans