A világ legmenőbb jachtjai V. – Mariquita

Azt hogy egy vitorlás yacht mitől lesz a legjobb vagy legmenőbb a rajta vitorlázók, és az elért eredmények mellett a technikai újítások is befolyásolják. A legmenőbb jachtok első részében (https://klasszikushajok.hu/2022/11/15/a-vilag-legmenobb-jachtjai-i-reliance-1903) Andre Hoek tervező mondta el hogy szerinte melyik a legmenőbb yacht, a második részben Juan Kouyoumdjian (Juan K) (https://klasszikushajok.hu/2022/12/15/a-vilag-legmenobb-jachtjai-ii-dilemma-1891/). A harmadik részben (https://klasszikushajok.hu/2023/02/06/a-vilag-legmenobb-jachtjai-iii-westward-1910) Bill Tripp választott, a negyedikben pedig (https://klasszikushajok.hu/2023/02/13/a-vilag-legmenobb-jachtjai-iv-jolie-brise) Rick Tomlinson.

Az ötödik részben Chris Tibbs meteorológus és vitorlázó mondja el hogy miért éppen a Mariquita – ra esett a választása. Tibbs három földkerüléssel büszkélkedhet, ahol egyik alkalommal kormányosként vett részt a BT Global Challenge – n. Meteorológusként két olimpiai kampány részese volt, de emellett, Volvo Ocean Race – en, Vendée Globe – on, és America’s Cup kampányban is dolgozott már.

Az 1911 – ben épült 19 metre yacht a Mariquita az egyik legszebb yacht amely valaha szelte a tengereket. „2004 – es újjáépítése óta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok versenyen navigátorként vitorlázhatok a hajóval” – monta Tibbs

„Egy ilyen klasszikus hajón a manőverek nem mennek pillanatok alatt, egy normál fordulás is hat percet vesz igénybe, mire az összes vitorla átkerül a másik csapásra. Ezért nem túl jó dolog ha valaki elnézi a layline – t”

„Csörlők nélkül vitorlázva az egész legénységre szükség van a vitorlák fel- és behúzásához, ami kivételes csapatmunkát igényel”

„A rajtok különösen látványosak, amikor a nagy klasszikus jachtok versengenek a pozíciókért – ilyenkor nem baráti összejövetel van hanem éles versengés”

„Általában csak a verseny vége után jön rá az ember, hogy milyen megtiszteltetés egy ilyen gyönyörű jachton vitorlázni.”

A Mariquita története:

A Mariquita egy 38,1 m hosszú vitorlás luxusjacht. A hajót a William Fife & Sons építette 1911 – ben, és még ebben az évben vízre is bocsájtották Skóciában. 5,3 m széles és 3,6 m merüléssel rendelkezik. A hajótest és a felépítményei is mahagóniból készültek. A hajót egyenként 315 lóerős Yanmar motorok hajtják, amivel a maximális sebessége 10 csomó, átlagos utazósebessége pedig 7 csomó. A Mariquita legnagyobb hatótávolságát 700 tengeri mérföldre becsülik. A hajón 3 kabinjában 4 vendéget tud elszállásolni.

A Mariquita az utolsó megmaradt képviselője a 19mR osztálynak, amely a háború után indult hanyatlásnak. Sokáig brit lobogó alatt vitorlázott, de jelenleg francia tulajdonban van.

A hajó története 1910 – ben kezdődött, amikor Arthur K. Stothert kapitány, egy Glasgow – i iparos, aki már egy 15mR yacht tulajdonosa is volt ebben az időben, elhatározta, hogy hajót épít, és a híres skót hajótervezőt, William Fife III – at kereste meg a tervek elkészítésével. Ekkor Willim Fife III már több sikeres hajót is tervezett, köztük a Mariska gaff cutter – t is, ami megnyerte kora összes versenyét. A Mariquita sem sikerült sokkal rosszabra, hiszen 1911 és 1913 között 69 versenyen vett részt a queen’s class – ban melyből 35 – öt meg is nyert.

A Mariquita az új generációs 19mR class egyik csodálatos hajója, amely a Big Class után a J – class elődjeként versenyzett. A Mariquita mellett az osztályban versenyzett még az Octavia és a Corona (tervező: Alfred Mylne) és a Narada (tervező: Charles Ernest Nicholson). Ezek a hajók három izgalmas versenyszezont tudtak vitorlázni 1911 és 1913 között, olyan helyszíneken, mint Cork, Cowes, Dartmouth illetve egy alkalommal ellátogattak Le Havre – ba is. Sajnos a háború ennek az osztálynak sem tett jót és teljesen leépült.

A Mariquita – t 1915 – ben eladták Finn Buge – nak, és a semleges Norvégiába került, ahol átnevezték Maud IV – re. A hajó öt évet töltött skandináv vizeken. A háború után visszatért Nagy – Britanniába, és újra visszakeresztelték Mariquita – ra. Hajóosztály hiányában csak 1924 – ben, amikor Sir Edward Iliffe és Alan Messer megvásárolta, kezdett el újra versenyezni hendicap rendszerben kisebb versenyeken.

A második világháború közeledtével a Mariquita – t ismét eladták, ezúttal a River Transport Company – nek, amely bővíteni akarta lakóhajóinak számát. Miután megérkezett, megfosztották kötélzetétől és vitorláitól, leszerelték az árbocát, leszerelték a 40 tonnás ólomkieljét, és egy kis kikötőbe szállították Suffolk – ba, ahol közel 60 évet töltött lakóhajóként.

1987 – ben Dr. William Collier találta rá Pin Mill – ben. A tulajdonossal folytatott hat hónapos egyeztetés után Albert Obrist és Peter Livanos végül megvásárolták. 1991 – ben a jachtot hazaszállították a Port Hamble – i Fairlie Restoration – be A felújítás elkezdéséig még 10 évet kellett várni. Végül 2001 – ben elkezdődött a felújítás amely 2004 – ig tartott. Eközben az acélbordákat kicserélték bronzra, a 2,5 cm vastag mahagóni palánkok helyett újak kerültek fel, illetve a hajó új 80mm vastag teakfa fedélzetet kapott.

A belső tér is hű marad a korabeli tervekhez, a nyitott mennyezetek láthatóvá teszik a hajószerkezeteket, ami főleg a súlymegtakarítás érdekében lett így kialakítva. A fő szalonban egy nappali, egy étkezőasztal, egy íróasztal és egy kanapé kapott helyet. A hajó megőrizte 20. századi stílusát, de kicsit áttervezték, hogy a vitorlázáshoz szükséges 16 – 18 fős legénység számára élhető legyen. A modernitás egyetlen helyre lett becsempészve, méghozzá a fürdőbe, hiszen az eredeti beépített fürdőkád helyett zuhanyzó lett kialakítva.

A Mariquita 2005 – ben tért vissza a tengeri vitorlázáshoz, de akkori tulajdonosa, Peter Livanos nem volt túl aktív a Klasszikus yacht regattákon. Ezután a hajót londoni üzletemberek egy csoportja vásárolta meg, majd ismét eladásra bocsátotta több mint egymillió eurós becsült áron.

Azóta a hajó szerencsére visszatért a versenyzéshez és többek között versenyzett már a Monaco Classic Week – en, a Régates Royales – on Cannes – ban, a Le Voiles de Saint – Tropez – en. LVST – t már nyert a hajó, de emellett 2014 – ben a Big Boat Panerai Trophy – t is sikerült elhódítania…