Nyilván minden hajókiállításnak így a Budapest Boat Show – nak is, főleg a vízisportok seregszemléjéről és az üzletkötésről kell szólnia, illetve emellett a színpadi beszélgetésekkel bele tudunk pillantani olyan vitorlás témákba, is mint az Olimpia vagy az utánpótlás vagy épp a klasszikus hajók világa…

Emellett az utóbbi években mégis mindig sikerül találnom (inkább átélnem) olyan történeteket, amelyben valahogy mindig szerepelnek klasszikus hajók, vitorlástörténelem, hajófelújítások és talán a legfontosabb az emberi tényező.

2023 – ban olvastam, illetve részben át is éltem az alábbi történetet:

„A Budapest Boat Show margójára. Bár jó kiállítást zártam, sok jó ismerőssel beszélgettem, mégsem az üzlettel kapcsolatos a legjobb érzés! A történet nevek nélkül; Beszélgetek egy általam nagyra becsült sráccal, aki öreg klasszikus hajókat épít újjá. Mesél a hajókról, a munkájáról, és háttérről. A hajók lelkéről. Már égi vizeken hajózó tulajdonosok unokáiról, akik eljöhetnek majd a vízretételre. Nagyon alapos munkát végez a történetek felkutatásával, és megörökíti azt. Nekem is van egy történetem, mesélem neki. Nevezzük K’ bácsinak, az öreg barátomat, aki 91. évét tapossa. Ő, az ikonikus 15-ös jolléjával sokat, és eredményesen versenyzett. Aztán kevesebbet.., de valahogy pont azokban a kikötőkben éjszakázott a feleségével, ahol nekünk versenyeink voltak. Este gyakran behívott a hajóra. “láttalak a lee bójánál, nagyon balfékül eladtàl két helyet” Figyelt, és oktatott. Tőle, volt mit megtanulni. Aztán már nem tudta megtartani a szeretett hajót. Partra szorult. Pár éve, felbukkant egy eladó, lerobbant 15 – ös. Ránagyítottam a fotóra, látszott még a neve! Megfagytam! Megveszem most.. Akarom, hogy az öreg mehessen vele még egyszer! …még ha vödrözni is kell. A tulajtól megtudtam, törött a gerinc, és teljes újjáépítés kell. Feladtam. … a barátom szeme, viszont a történet mesélése közben, furcsán mosolygott! “ Mi van?” kérdeztem! “ Semmi extra! A Jövő héten érkezik a hajó, a műhelybe! “ Hosszú idő lesz, mire kész lesz! Jó, helyre fog kerülni. Az új tulaj, elismert balatoni hajós! …felhívtam az öreget! Jól van. Már nem nagyon akar kimozdulni! Elmeséltem neki, hogy nemsokára autózni fogunk egy kicsit. Most ki akar mozdulni! Meg fogja simogatni a HAJÓ – ját! …. Nagyon szorítok, hogy 2 év múlva, mehessen is vele!”

Idén talán ezért is vártam a kiállítást, mert sejtettem, hogy idén is lesz ilyen történet csak azt nem tudtam, hogy mi. A négy nap alatt sikerült sokakkal beszélgetni, kiderült, hogy több hajónak köztük a Kishamisnak is van makettja itthon, illetve pont ezen, hajóval kapcsolatban sikerült még a hajó egyik 70 – es 80 – as évekbeli mancsaftjával eszmét cserélnem. Mivel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a kilencvenes évek végén 2000 – es évek elején nekem is sikerült jó pár évet a Kishamison vitorláznom, így szerencsére nekem is volt mit mesélni…

A mások történet az általam oly kedvelt típushoz a 22 – es Binnenjolle – hoz kapcsolódik – itt azért el kell árulni, hogy nem véletlen találkozásról volt szó. Úgy gondolom, hogy sportágunk és a Kékszalag jelene mellett a múltját is MEG KELL!!! ismernünk és őriznünk ahhoz, hogy értelmezhető jövőnk legyen ebben a sportban.

Lehet, azon szerencsések közé tartozom még (de nem csak a Binnenjollék miatt) akiket érdekel a Kékszalag kezdeti története, és emiatt találkozom olyan emberekkel és dolgokkal akik, amik segítenek megérteni ezt a korszakot.

Nem is gondolnánk, de ebből a szempontból is tartogatott meglepetéseket a hajókiállítás, hiszen a kiváló vitorlázó, 11x – es Magyar bajnok (nem napjaink, hanem a harminctól hatvanas évekig) kétszeres Kékszalag győztes Kovács Béla rokonaival sikerült találkoznom és beszélgetnem. Egy csodálatos ajándékot is kaptam tőlük, amit elolvasva talán kicsit jobban sikerül beletekinteni és megismerni eme remek vitorlázó gondolatait és versenyzését…