A Falkuša története

A falkuša egy hagyományos horvát halászhajó, amelyet a Vis szigetén fekvő Komiža város halászai használtak először. A halászat évszázadok óta hagyományos elfoglaltsága a Komiža – i lakosoknak. Ezeket az embereket a nyílt tengerek első halászaiként ismerték Horvátországban, akik a legzordabb időjárási körülmények között is kihajóztak a friss fogás reményében. A Komiža – i férfiak és nők évszázadok óta a tenger mellett éltek, és alkalmazkodtak a természet változékonyságához. A nyílt tenger adottságaihoz és a túléléshez való alkalmazkodáshoz, egy megfelelő eszközre is szükség volt, egy kicsi és gyors, de nagy teherbírású halászcsónakra. Így született meg a Falkuša, ez az egyedülálló hagyományos halászhajó.

A Falkuša, a tradícionális horvát Gajeta, egyik altípusa, és néha Gajeta Falkuša – ként is emlegetik. A Falkuša egy egyedülálló, mindkét oldalán keskenyedő facsónak, hossza körülbelül hét – nyolc méter, szélessége pedig 3 méter. A hajónak kis merülése van, de mindehhez relatíve nagy, közel 120 m2 – es lateen vitorlázat tartozik. A vitorlázat mellett a hajó evezőkkel is rendelkezett amivel 8 – 12 kts – es sebességre is képes volt.

A hajó jellegzetessége a falke, két kivehető fa oldalsó palánk, amelyről a Falkuša a nevét kapta. A kivehető palánkok körülbelül fél méterrel megemelték a csónak peremét, megvédve a nyílt tengeren a magas hullámoktól. A megnövekedett magasság lehetővé tette a nyílt tengeren vitorlázást Komiža és Palagruža között, sőt még ennél is tovább, hiszen a történelmi feljegyzések szerint a Komiža – i halászok Falkušával jutottak el Máltára is! A hálók felhúzásának megkönnyítése érdekében a halászat során, kivették ezeket az elemeket. A hajó akár nyolc tonna rakományt is képes volt szállítani.

Szívóssága és szilárdsága miatt a hagyományos Gajeta Falkuša kizárólag Svetac vulkanikus szigetéről származó ciprusból készült. A gerinc tölgyből, a palánkok pedig vörösfenyőből.

HalászRegatta – k:

A Komiža – i halászok által használt fő halászterület a Vis – től Dél – Délnyugatra, körülbelül 42 tengeri mérföldre fekvő Palagruža sziget volt, amelyet időnként ötven vagy több hajó is használt. A szigeten kis halász kaibák voltak, amelyekben sózott szardíniát és horgászfelszereléseket tároltak. A Komiža – i halászok, minden évben versenyt rendeztek, Komiža és Palagruža között, Rota Palagruzona („Palagruža útvonal”) néven. Ez az út körülbelül 5 óra vitorlázást jelentett jó szélben, vagy 13 – 16 óra evezést, ha nem fújt a szél. A regatta végeredménye nagyon fontos volt, mert az első helyezettek megszerezték a jogot a szezon legjobb Palagruža környéki horgászterületkre, a többi helyN pedig érkezési sorrendben lehetett halászni.

Az első feljegyzett Palagruža – i Regattát még 1593 – ban rendezték meg, így ez Európa legrégebbi halászregattája. A hajómotorok megjelenésével a regatta szép lassan elhalt. Az utolsó versenyt 1936 – ban rendezték. Komiža szigetének utolsó, Cicibela nevű Gajeta Falkušáját 1986 – ban egy vihar elpusztította a Porat – öbölben (Biševo – sziget).

A több évszázados tapasztalatot, tudást és hagyományt az utolsó pillanatban mentette meg a szorgalmas és lelkes, Komiža – i származású Joško Božanić professzor, aki nekilátott az utolsó Falkuša, a Cicibela roncsainak megmentésének. Božanić professzor és tisztelt munkatársa, Velimir Salamon, a zágrábi Gépészmérnöki és Hajóépítészeti Kar professzora tizenegy éven keresztül a legapróbb részletekig tanulmányozta a Falkušát. A hajó maradványait a Komiža – i Halászati Múzeumban őrzik.

A Comeza – Lisboa („Komiža-Lisszabon”) nevű Falkuša mását 1997 – ben építették, és az 1998 – as lisszaboni világkiállításon állították ki. A Falkuša újjáélesztése jelentős érdeklődést váltott ki a közönségből. A hajó később több dokumentumfilm témája is lett.

1998 – ban a Falkuša felkerült az UNESCO Világörökség listájára. 1999 – ben a Velimir Salamon hajógyári dokumentációja alapján megépült a legendás Falkuša ötméteres kicsinyített mása. A Molo nevet kapta. Komiža – ban épült, és Szent Miklós napján (december 6-án) bocsájtották vízre. 2005 – ben elkészült a második, teljes méretű replika, a Mikula, 2015 – ben pedig a harmadik, a Palagruža.