A www.klasszikushajok.hu – n korábbi írásainkban már foglalkoztunk a világ különböző részein hajózó hagyományos vitorlások közül az arab Dhow – al (https://klasszikushajok.hu/2019/02/22/mi-is-az-a-dhow-egy-klasszikus-arab-vitorlashajo/), a Sri Lanka – i Oruwa – val (https://klasszikushajok.hu/2019/10/29/mi-az-az-oruwa-egy-tradicionalis-sri-lankai-vitorlas/), vagy a francia Forban du Bono – val (https://klasszikushajok.hu/2024/04/29/a-forban-du-bono-egy-bretagne-i-halaszhajo-tortenete/), de most kicsit Dél Amerikába, ezen belül Braziliába látogatunk, ahol a jangada – val foglalkozunk egy kicsit.

A jangada egy hagyományos fából készült vitorlás halásztutaj melyet főleg Brazília északi részén használnak. A hajók építéséhez mindig is hagyományos anyagokat és technológiákat használtak. A típus háromszög vitorlázattal és latin rudazattal rendelkezik. A jangada háromszög vitorlájának a felső része kecses és leginkább egy parabolikus görbéhez hasonlít.

Konstrukciója a különböző típusú anyagok használatától függ, mint a brazil balsafa és más ritka fafajok, kézműves szövetek és kötelek. A hagyományos jangada nem tartalmaz fém elemeket, mint például szögeket, szerkezetét teljes egészében illesztésekkel és rögzítésekkel, kézzel szőtt pászmákból készült kötelekkel állítják össze.

A jangadát jellemzően 6 párhuzamosan összefogott farönkből készítik: kettő középen (meio), további 2 ezek két oldalán (mimburá), és 2 kívül (bordó). A 4 középső rönk (meio és mimburá) kemény facövekekkel van összekötve, amelyek erősebb fából készülnek, mint a rönkök. A bordó – kat ezután további facövekekkel rögzítik a mimburákhoz, hogy magasabbra lehessen emelni őket.

Ezen a platformon két „faülés” található, melyeket 4 elegáns farúd támaszt alá, amelyeket a mimburákhoz rögzítenek. Ezekre a rudakra egy fadarabot rögzítenek az ülés elkészítéséhez. Az első ülés a jangada árbocát tartja. A másik ülést „mesterülésnek” is nevezik, mert az azon ülő személy vitorlázik és egy evezővel kormányozza a jangadát. A mester evezője az egyik mimbura és az egyik meio közé van rögzítve. A két meió között van egy másik nyílás is, amelyen keresztül a bolina deszka (az angol „bowline” szóból) fér el. Ez a deszka svertként funkcionál, és magasságban és szögben is állítható. A bolina deszka csökkenti a jangada oldalirányú mozgását, amikor széllel szemben vitorláznak vele.

A jangada típusai: A hagyományos jangada összes alkatrésze kézzel készül, az árboctól a vitorlán át, a kötelektől a vitorlásülésig, a halászhálóktól, horgoktól, horgonyoktól és a halak és egyéb holmik tárolására használt dobozokig minden.

A jangada hagyományos változatain a legénység 3 – 5 főből áll. Ez a csoport átlagosan körülbelül egy 5 x 7 méteres területen dolgozik, bár vannak 8 méternél nagyobb jangadák is. A hajó építési méreteit, több dolog is befolyásolta, beleértve a rendelkezésre álló faanyagok méretét, az illesztések és kötözések ellenállását, a hullámokon való mozgatáshoz szükséges erőt, a vitorla méretét, valamint a szükséges emberi erőt.

A régi halászok mindig figyelembe vették az árapály, a szél, az áramlatok és az évszakok halászatra gyakorolt ​​hatásait. Ezen tényezők nagyban befolyásolták az útvonalat, és a kifogott halak típusát. Egy átlagos halászat régen három naptól egy hétig tarthatott és a parttól akár 120 km távolságra is elvitorláztak. Manapság ez már megváltozott, mert a mai halászok már nemigen mennek három napnál hosszabb utakra, és maximum 50 km – re távolodnak el a parttól. Korábban a halászatokra is közösen, csoportokban indultak jagandáikkal, de manapság már inkább külön – külön helyekre magányosan hajóznak ki ezek a vitorlások.

A partvidék számos pontján, különösen Ceará – ban, azonban rendeznek jangada versenyeket, amelyek közül a leghíresebb a Mucuripe kikötőjében, Fortaleza – ban megrendezett verseny. Több tucat jangada vesz részt ezen a népszerű eseményen, amely a brazil partok kiemelt látványossága.

A jangada a kereskedelmi hajózás révén jutott el Brazíliába is, a portugálok gyarmatosításának első két évszázadában. Kis idő elteltével őshonos brazil technikákat alkalmaztak a fa vágására és feldolgozására, valamint a szálak kötéllé szövésére. Ezt a vízijárművet főleg, halászatra, személyszállításra, állatok és növények transportálására használták az Indiai – óceán és a mozambiki partvidéken.

A jangada szó ázsiai eredetű. Dél – Indiában a portugálok egy kis helyi hajót láttak, amit jangnak hívtak, ami három vagy négy fa gerendából állt, növényi rostokkal összekötve. A portugálok az ilyen hajót jangá, changgh vagy xanga néven írták le. A jangada (vagy chabgadam) ennek a megfelelője volt, egy nagy janga, amelyet öt vagy hat gerendából építettek.

Ma úgy tűnik, hogy a jangadák csak Brazília északi részén, Pernambuco és Piauí között találhatók meg. Az, hogy a jangada nem terjedhetett el Brazília szerte, annak legfőbb oka az volt, hogy a portugálok törvényileg tiltották azon vízi járművek használatát, amit nem tudtak ellenőrizni. Ezt a törvényt a 17. században vezették be Minas Gerais (Brazília közép – déli területe) feltárásával, hogy megállítsák az illegális aranykereskedelmet. Abban az időben az észak – brazíliai partvidék néptelen és járhatatlan volt a transzatlanti vitorlás hajók számára, mivel a Guyana felől érkező erős óceáni áramlatok hatása érvényesült, ami nagyon megnehezítette az európai hajók bejutását.

Ezen kézzel készült vízi járműtípus építésének ismerete kihalófélben van. Bár az eredeti hajóépítők közül még mindig élnek halászközösségekben brazil partvidékein, a hagyományos jangadát már nem különböző méretű rönkökből építik. A jelenlegi jangadák ipari fadeszkákból készülnek, és mechanikus vágóeszközökkel formázzák a hajótestet. Bizonyos helyeken még fellelhetünk eredeti jangadákat, mint például a National Maritime Museum – ban Cornwall – i gyűjteményében.