A Rolex Fastnet Race – t már régóta szerettem volna 1x élőben is megnézni, és mi is lehetett volna a legjobb alkalom, ha nem az 50th Rolex Fastnet Race. Isle of Wight és a Solent az, ami még különösebbé teszi ezt a versenyt, hiszen ne feledjük el hogy a legnagyobb vitorlás trófea az America’s Cup (Hundred Guinea Cup) is innen indult újtára.
2023 és 2025 is mérföldkőnek számít a Royal Ocean Racing Club életében. Idén rendezték a jubileumi 50. Rolex Fastnet Race – t, két év múlva pedig nem csak a Club alapításának 100. évfordulója lesz, hanem az első Fastnet – et is pont 100 ével ezelőtt 1925 – ben rendezték.
Az idei 50. Fastnet – re közel 450 nevezés érkezett a 30 lábas yachtoktól a klasszikusokon át a korábbi VOR hajókig, és természetesen az IMOCA mezőny sem maradhatott el, ahol volt magyar érdekeltség is.
1925 – ben az első Fastnet Race, akkor „Ocean Race” néven ismert legjelentősebb verseny volt, amely elindította az offshore versenyzést, az Atlanti-óceán ezen oldalán. Meglepő módon akkoriban Angliában a vitorlázás sokkal jelentősebb sport volt, mint manapság, nagyrészt a királyi család részvételének köszönhetően. A 19. század folyamán Viktória királynő és Albert herceg lelkes támogatói voltak ennek a sportnak, őfelsége uralkodásának utolsó részét Cowes közelében töltötte az Osbourne House – ban. Az első America’s Cup – ot 1851 – ben rendezték a szigeten. A jachtversenyek társadalmi presztige 1893 – ban tovább erősödött, amikor a walesi herceg, a Royal Yacht Squadron akkori elnöke is elkezdett versenyezni a Britannia – val. VII. Edward király és V. György is folytatja folytatta a versenyzést a hajóval egészen az 1930 – as évekig. Ezt a virágzó korszakot Sir Thomas Lipton folytatta America’s Cup kampányaival. Ezek a versenyek viszont még nem az offshore, hanem a part menti versenyzésről szóltak profi legénységekkel.
Eközben Amerikában 1906 – ban már megrendezték az első Transpac versenyeket (Los Angeles – Hawai, Newport – Bermuda). Utóbbit különösen azért hozták létre, hogy szakítsanak a hagyományokkal, és bebizonyítsák, hogy a kis hajókkal is lehet offshore versenyeket vitorlázni. Az 1924 – es Bermuda Race egyik résztvevője egy korábbi angol haditengerész és újságíró Weston Martyr volt. A Newport – Bermuda Race – en való versenyzés élménye és kalandja annyira megérintette az első világháborús veteránt, hogy késztetést érzett arra, hogy élményeit megírja a brit Yachting Monthly magazinnak. Ez a cikk nagy port kavart az Egyesült Királyságban, hiszen nagyon idegen volt az ottani versenyzési formáktól, és inkább sétavitorlázásnak tekintették, nem pedig komoly felkészülést igénylő versenynek.
Ennek ellenére egy két embert, köztük EG Martin hadnagyot a Royal Western Yacht Club elnökét sem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Angliban is szükség lenne egy ilyen versenyre. Nem sok idő telt el és Weston Martyr, EG Martin, Malden Heckstall – Smith megalakították az „Ocean Race Committee” – t. Melléjük állt még Algernon Maudslay olimpikon és más befolyásos emberek, mint például Sir Ralph Gore, Sir Philip Hunloke, és megalkották a Fastnet klasszikus útvonalát (Solent, Fastnet Rock, Plymouth). A verseny résztvevőit 30 – 50 lábas hajókban határozták meg, melyeknek kabinnal kellett rendelkeznie.
Az első verseny rajtja 1925. augusztus 15 – én, szombaton délben a Fishbourne-i Royal Victoria Yacht Club előtt volt. Az eredeti 16 nevezettből csak hét indult el és végül a Jolie Brise tudott nyerni, 6 nap 2 óra 45 perces eredménnyel.
És talán a kezdetek felidézése után kicsit érdemes említést tenni arról is, hogy kint mit jelent ez az esemény. Az Angol vitorlázás egyik fellegvára Isle of Wigth, ahol nem csak a nagy versenyek, de a vitorlás történelem és hagyományok, valamint a spotág lelkét adó klubélet is lenyűgöző. Érdemes végig sétálni Cowes főutcáján ahol legalább hat – nyolc olyan vitorlásklubbot találunk, amely legalább 100 éves hagyományokkal rendelkezik, de van olyan is (Royal Thames Yacht Club) amely 240 éves történelemmel büszkélkedhet. Jó látni azt is, hogy egy – egy versenynél, mint például a Fastnet milyen jól tudnak együttműködni ezek a klubok. A Fastnet szervezője alapvetően a Royal Ocean Racing Club, de a rajt mindig is az ikonikus Royal Yacht Squardon épülete előtt van. Emellett még a nyári szezonban jó pár verseny van amit a vitorlázás ünnepének tekinthetünk, és amelyet nem több klub együttműködve szervez (British Classic week, Cowes Week).
Nyilván az 50. alkalom is nagyon sok vitorlázó számára vonzó volt, de talán nem csak emiatt volt rekordnevezés az idei Fastnet – en. Már jó ideje résztvevői a versenynek olyan osztályok (IMOCA, Class40) melyek szerves részei az offshore versenyzésnek és ezek is mind emelik a verseny színvonalát. A helyi angol hajótulajdonosokat is büszkeséggel töltötte el, hogy részesei lehetnek ennek a vitorlás ünnepnek és ez a nevezésekben is meglátszott. Végül, de nem utolsó sorban a franciaországi befutó is segített abban, hogy még több nevezés érkezzen a francia oldalról is.
Összességében úgy gondolom érdemes ilyen nemzetközi versenyekre vitorlázóként vagy akár csak nézőként is kilátogatni, mert rengeteg új, érdekes és hasznos dolgot lehet tanulni abból, hogy kint ezek miért működnek világszínvonalon…
