A Wiliam Fife által tervezett 15 metre gaff cutter – ek közül most a Tuiga történetét tekintjük át, melyet 1909 – ben bocsájtottak vízre. Korábbi cikkeinkben (https://klasszikushajok.hu/2019/12/15/esp-1-hispania-egy-1909-es-fife-gaff-cutter-tortenete/) már írtunk a Hispania (ESP – 1) – ról, és a https://klasszikushajok.hu/2023/11/21/mariska-1908-egy-ujabb-csodalatos-fife-gaff-cutter-tortenete/ D – 1 Mariska – ról, amik a még megmaradt hajók közül szintén aktívan vitorláznak. Jelenleg ezekből a hajókból négy vitorlázik a Mediterrán versenyeken a Mariska (1908), a Hispania (1909) a Tuiga (1909) és a The Lady Anne (1912).
Azóta, hogy a Tuiga – t 1995 – ben a Yacht Club de Monaco megvásárolta zászlóshajójának, mindenki kiemelt figyelmet fordít rá. A 20. század elején épült hajó a klasszikus jachttalálkozók és versenyek egyik legszebb ékköve. Jelenleg fiatal tengerész generációkat nevelnek rajta…
A metre rule – t, ezt a tudományos egyenletet vagy képlet, amely lehetővé teszi a vitorlások számára, hogy egyenlő feltételek mellett versenyezzenek, miközben a tervezők számára szabadságot biztosítanak, 1906 – ban alkották meg. Az international rule leghíresebb hajói természetesen a 6mR yachtok, melyek 1908 – tól 1952 – ig olimpiai osztályként hajóztak, illetve a 12mR yachtok, melyek 1958-tól 1987-ig az America’s Cup – on versenyeztek. És a 15mR yachtokat sem szabad elfelejteni, amelynek versenykarrierje ugyan rövid volt, (1907 – 1917), de annál intenzívebb. A Tuiga is ehhez az osztályhoz tartozik, amely mindössze húsz egységet számlált.
A 15mR osztály 1908 – ban indult útjára hat egységgel, köztük a Hispania – val, amit XIII. Alfonz király megbízásából, William Fife tervezett és Spanyolországban, a Pasajes – i Karpard shipyard – ban építettek meg. A király egyik közeli barátja, Medinaceli hercege is rendelt egy 15mR – t, amelyet a skóciai Fairlie – ben Fife – ék építettek. Mindössze néhány hónapra volt szükség a gyönyörű „kompozit” hajótest megépítéséhez, melyet acél vázra építettek, mahagóni palánkokkal és bronz szegecsekkel. Így született meg 1909 tavaszán a csodálatos és híres Tuiga. Csodálatos, mert ez az arisztokrácia és a gazdagok játékszere lett ez az ízig – vérig versenyyacht. Híres, mert alig tették vízre, már az Atlanti – óceánon vitorlázott, hogy versenyezhessen testvérhajójával, a Hispania – val San Sebastian – ban, ahol második helyen végzett, néhány méterrel lemaradva nemes versenytársától. Egy hónappal később Cowes – ban, a Hispania három futamot nyert, míg Tuiga háromszor a második helyet végzett. Ezzel is megerősítené azt a pletykát, miszerint Medinaceli herceg tiszteletből hagyta nyerni a királyt. Egy évvel később a San Sebastian – Biarritz és a Ryde International Regattán is a Hispánia mögött futott mindig célba.
1912 – ben a Nicholsons hajógyár vízre bocsátotta az Istria nevű forradalmian új 15mR – jét, amely Marconi rudazattal, nagyobb vitorlákkal, könyebb fenyő palánkozással készült el. A William Fife által tervezett két ékszert határozottan meglepte a technológiai fejlődés, melynek eredményeként gyorsan a ranglista végén találták magukat. Cowes – ban a Hispania a negyedik, a Tuiga pedig az utolsó helyen végzett! 1913 – ban a két veterán szerényen szerepelt a nemzetközi versenyeken, és a Le Havre – i regattán is. A következő évben, miközben a világ háborús övezetté változott, a vitorlás arisztokraták körében még nagyobb lett a versenyláz. A semleges Skandináviában 1915 nyarán versenyeket rendeztek, ahol tizenkét, Nagy – Britanniában vásárolt 15mR versenyzett.
1916 – ban a látszólag elválaszthatatlan két hajó, a Tuiga és Hispania is csatlakozott az északi flottához. A Tuiga – t egy svéd vitorlázónak adták el, aki Betty IV – re keresztelte, míg a Hispania – nak norvég tulajdonosa lett. 1917 – ben a híres norvég hajótervező, Johan August Anker, a Dragon atyja, megtervezte a Neptunust, a huszadik és egyben az utolsó 15mR – t az 1906 – os osztályszabályok szerint.
1923 – ban a Tuiga – t a Royal Thames Yacht Club alelnöke vásárolta meg, és Dorina néven érkezett vissza az anyaországába. Tíz évvel később a hajót J. Colin Newman szerezte meg, majd átkeresztelte Kismet III – ra, illetve a rudazatát lecserélte Marconi rudazatra, amivel 1935 – ben abszolútban megnyerte a Fastnet Race – t. Ezzel is bizonyítva, hogy egy ilyen tökéletes hajó még 26 évvel vízrebocsátása után is csodákra képes Európa leghíresebb offshore versenyén.
1936 – ban a Douglas család vásárolta meg és Nevada néven vitorlázott. A hajó 34 éven át volt a család birtokában, ami alatt egy motor is beépítésre került. 1970 – ben a Glasgow – i Jan Rose vásárolta meg, és a Tuiga csatlakozott a Földközi – tengeri charter flottához. Az egyszerűbb és biztonságosabb vitorlázhatóság kedvéért még a Sceptre nevű 12mR alumínium árbocát is megkapta. Szerencsére tíz év charterezés és két francia helyreállítási kísérlete után, az igen rossz állapotban lévő Tuiga (aki ezalatt, visszakapta eredeti nevét), a nyolcvanas évek végén ébredező klasszikus hajó divatban megtalálta megmentőit.
Három kivételes embernek köszönhette megmentését: a klasszikus hajó gyűjtőnek Albert Obrist – nak, aki 1989 – ben vásárolta meg a Tuiga – t, de közben már az Altaïrt – nak is tulajdonosa volt. A kifinomult hajózástörténésznek William Collier – nek, és Duncan Walter fahajó restaurátornak, aki a vadonatúj angol Fairlie Restorations hajógyár igazgatója volt, amelyet Obrist hozott létre a Tuiga számára. A 15mR helyreállítása négy évig tartott. Több mint egy éves tárgyalásra volt szükség először a Scottish Yard utolsó tulajdonosával, Archie McMillan – nel, aki akkoriban a kilencvenes éveiben járt, hogy megszerezzék szinte az összes Fife – tervet, amelyet egy kerti fészerben tárolt. A következő lépés a hajótesten belül a bordák, illetve a palánkok cseréje volt, mivel a mahagóni palánkok, az acélvázak és a bronzszegecsek közötti erős korrózió nem hagyott alternatívát. Az eredeti terveknek köszönhetően a műhely teljesen helyreállította a Tuiga egykori pompáját, ahogyan a három férfi is szerette volna. A hajó első útja az Atlanti – óceánon keresztül Saint – Tropez – be vezetett, ahol 1993 – ban egyből győzött is a Moonbeam III ellen.
Bernard d’Alessandri, a Yacht Club de Monaco főtitkára és az International Mediterranean Committee alelnöke azonnal meglátta a Tuiga – ban azt a vitorlást, amely beteljesíti vízióit. „Szükségünk volt egy klasszikus csodára, és olyan zászlóshajót kellett találnunk, amely tükrözi klubunk sportértékeit” – mondta. A klasszikus vitorlássport vezető tekintélyeként H.S.H. II. Albert herceget meggyőzte, hogy érdemes lenne kipróbálni ezt a hajót. Egy szép őszi vasárnap mindketten Cannes – ba mentek. Eric Tabarly szenvedélyes rajongója a Fife dizájnoknak. Eme kirándulás során az ő vezetésével, aki egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy átvegye a legszebb Fife jachtnak tartott hajó vezetését, 30 csomós szélben próbálták ki a Tuiga – t teljes vitorlázattal. A legénység néhány tagja, köztük Bernard d’Alessandri és II. Albert herceg javaslata ellenére sem akarta Tabarly csökkenteni a vitorlákat. Mint ismeretes, a lassítás szó nem szerepelt a szótárában. A vitorlázás eredményekét egy pöff hatására a legénység egy tagja a vízbe esett, miközben a nagyvitorla kicsúszott a herceg kezéből, és súlyosan megégette a tenyerét. A Tuiga megmutatta igazi karakterét, és senki sem hibáztatta Tabarly – t…
Mindazonáltal a Tuiga Bizottság létrehozásával a hajót Albert Obrist vásárolta meg, és gyorsan bevonta a projectbe a legnagyvonalúbb Yacht Clubot is, amely szívesen fogadta a hajót zászlóshajójává. A Tuiga (15mR) rendszeresen várja a klasszikus vitorlás munkák iránt érdeklődő fiatal gyakornokokat is. Egyedülálló lehetőség, hogy felfedezzék a 411 m2 – es vitorlafelület csörlő nélküli kezelésének művészetét…
A hajó technikai adatai:
Teljes hossz: 28,04 m
Hajótest hossza: 23,16 m
Szélesség: 4,28 m
Merülés: 2,99 m
Vitorlafelület széllel szemben: 411,37 m²
Súly: 39 tonna
Tervező / építő: William Fife / Fife and sons Fairlie Skócia
Építés éve: 1909
Tulajdonos: YCM
Vitorlaszám: D3
