1975 – ben, sok éves lassú hanyatlása után, Baltimore városa azért küzdött, hogy újra felkerüljön az üzleti és kereskedelmi élet térképére, hiszen a korábbi évtizedekben vagy évszázadokban ebben meghatározó volt. Elkezdődött az Inner Harbor felújítása, parti sétányok építése és a polgárok kezdték felfedezni, hogy a kikötő vonzó lehet, ahogy egykor a hajózás és a kereskedelem is az volt. De valami még mindig hiányzott – egy szimbólum, egy védjegy, egy ikon, amely összekötné Baltimore – t a kikötővel. Ekkor döntött a város egy hajó építéséről. A névválasztás elég könnyen ment: Pride of Baltimore (Baltimore büszkesége). Ami talán nem véletlen, mert a legendás Baltimore – i építésű szkúnerek, a Chasseur – nak is ez volt a beceneve, amely segített megnyerni az 1812 – es háborút, amely konfliktus először indította útjára a várost kereskedelmi és tengerészeti fejlődésében.
A Pride of Baltimore, az első Baltimore Clipper amelyet 150 év után építettek újjá, és az első iskolahajó, amely egy várost és egy államot képvisel. Az építési anyagoknak, módszereknek, eszközöknek és eljárásoknak meg kellett egyezni a korabeliekkel. A tervezési folyamatokat az International Historical Watercraft Society – nek ítélték oda, míg a kivitelezést az Annapolis – i Melbourne Smith hajógyár mesteri vállalták. A hajó terveit végül Thomas Gillmer készítette, az Annapolis – i U.S. Naval Academy – n. Az építés 1976 – ban kezdődött, heti hét napban. Az építési folyamatokba a nagyközönség is betekinthetett. A munka nagy részét kézzel végezték hagyományos módszerekkel és eszközökkel.
A hajót 1977. május 1 – jén bocsájtották vízre az Inner Harbor – ban tartott ünnepségen, amelyen több ezren vettek részt. Ebben az évben, az első vitorlás útja Bermudára vezetett, majd New York és Új-Skóciába következett. Kilenc tengeren töltött év alatt rengetegen vitorláztak a hajóval, amely több mint 150000 tengeri mérföldet tett meg, ami közel négyszer annyi, mint az egyenlítő hossza. Kilenc év alatt többet vitorlázott, mint amennyit a legtöbb vitorlás élete során.
1986. május 14 – én, amikor egy sikeres európai körútról hazafelé vitorlázott, a Pride of Baltimore, Puerto Ricótól északra egy viharban súlyos károkat szenvedett, felborult, és perceken belül el is süllyedt. A szkúner kapitánya és a legénység három tagja a tengerbe veszett. A Pride of Baltimore tragikus elsüllyedése után a helyiek nyomása és támogatása arra kényszerítette a Pride of Baltimore, Inc. – t, hogy újraépítsék a hajót. 1986 nyarának végén már el is kezdődtek a munkálatok. A helyiek ezzel a hajóval – Pride of Baltimore II – szerettek volna emléket állítani az eredeti clippernek.
A Pride of Baltimore II – t 1988. április 30 – án bocsátották vízre az Inner Harbor – ban, ahol az eredeti hajó is vízre került. A szerelvényezés és a rudazat elkészítése még közel fél évet vett igénybe, így csak 1988. október 23 – án bontottak először vitorlát a hajón, a Brown’s Wharf – ban. Üzembe helyezése óta a Pride of Baltimore II több mint 250000 tengeri mérföldet hajózott. 40 országban több mint 200 kikötőt látogatott már meg Észak -, Dél – és Közép – Amerika – tól kezdve, Európán át Ázsiáig. A hajó minden szezonban, több mint 100000 embert fogad a fedélzetén privát vitorlás charterekre, fogadásokra, egy és több napos vitorlás túrákra és ifjúsági programokra.
