Az Alcyon azon hajók közé tartozik, amely után mindenki megfordul, hasonlóan mint egy csinos nő után. A hajó a Marseille Nautical Society Traditional Center – ében található, és tényleg mindenkinek a figyelmét felkelti, a bámészkodóktól, a vitorlázókon át a hajózási ipar szakemberekig. Íme, egy kis visszatekintés egy időtlen klasszikus vitorlás történetébe és újjáépítésébe.

Egy akvarell festménytől egy csodás klasszikus hajó felújításig

Ez az őrült projekt a Marseille – i Edith és Marc Frilet fejéből pattant ki, akik egész életükben vitorláztak. Amikor megláttak egy Alcyon – ról készült akvarell festményt, akkor jött az ötlet, hogy újjáépítsék ezt az 1871 – ben épített versenygépet.

Ebben az időben, amikor még a kereskedelmi hajózás vitorlásokkal zajlott, a legtapasztaltabb Horn fokot is megjárt tengerészek is részt vettek ezeken a dél Franciaországi versenyeken, amelyet komoly érdeklődés övezett, és nem mellesleg egy nagyon jövedelmező üzletág volt ezen emberek számára. A regattákat Sète és San Remo között rendezték, a verseny pénzdíja egy hajó értékének negyedét is elérhette, ezzel motiválva és összehozva az európai vitorlássport elitjét.

A tervezési szabály nagyon egyszerűek voltak, amik a jelenlegi open rules eredeti elveire emlékeztet. Valójában az egyetlen korlát a hajótest hossza volt, amely a választott osztálytól függően nem haladhatta meg a 6,9 vagy a 13 métert. Minden extravagáns megoldás megengedett volt a tervezés során, elég csak megcsodálni Alcyon rudazatát, hogy ezt megértsük. A hajó vízvonalhossza ugyan 8 méter, de a teljes hossza (kinyúló rudazattal) 21,50 m volt. Szélessége 3,8 m és a teljes súlya kb. 5 tonna amiből 600 kg volt a kiel. Az orrsudár közel 7 méter, a boom pedig meghaladta a 9 métert. Annak ellenére, hogy a hajó nem vitorlázott 15 csomó felett, meglehetősen gyakori volt, hogy felboruljanak, a túlméretezett vitorla miatt.

A pénzdíj olyan magas volt, hogy a verseny a figyelem középpontjába került. A hajóhoz már ekkoriban is két rigg volt, a különböző időjárási viszonyokhoz. Többször előfordult, hogy a legénységek a két versenynap között az éjszaka folyamán árbocot cseréljenek, felkészülve ezzel a következő nap időjárási viszonyaira. Ezen regatták szervezése már ekkor nagyon professzionális volt, mert figyelembe vette a mediterrán regatták időpontját illetve a Solent – en rendezett versenyeket is hogy az angol hajók is el tudjanak jönni a versenyekre.

Edith és Marc Frilet egy családi vacsora során döntött úgy, hogy belevág Alcyon újjáépítésébe. A projekt annál is fontosabb volt Edith számára, mert a dédnagyapja volt az utolsó tulajdonosa a hajónak. Az újjáépítésnél a  fő probléma az volt, hogy a közel két évszázaddal ezelőtt épült hajóhoz nem voltak tervrajzok. Az irodalmi kutatások értékes nyomokat tártak fel, különösen az Aureto e Aurasso (Zephir és Aquillon) című könyvben, amelyet Edith nagyapja, Alphonse Cyprien Fabre írt. Hubert Poilroux, Flat boats and Sandbaggers with sharp bottoms című könyve is sok értékes adattal szolgált. Mindezekkel az aprólékosan összegyűjtött adatokkal Marc és Edith felkeresték Gilles Vatonnal, a híres francia hajótervezőt akinek több hónapba telt az Alcyon alakjának újratervezése.

Korát messze meghaladó design:

Miután Gilles Vaton elkészítette a terveket, amivel Edith és Marc, Daniel Scotto – hoz fordult, aki szintén Marseille – ben tevékenykedett. A mindenki által elismert tehetséges Daniel már régóta azon fáradozott, hogy egy ilyen hajót újjáépítsen. A projekt még egy évet csúszott, mert a vitorlaterveket és a balance – ot újra kellett számolni, hogy biztonságban lehessen vitorlázni a hajóval. Szintén a biztonsági előírásoknak megfelelően a hajóba már önürítős cockpit került.

14 hónap felújítás:

A hajótestet Daniel Scotto és csapata építette. A rudazatot és a szerelvényezést Patrick Moreau – ra bízták a vitorlákat pedig az olasz Beppe Zaoli készítette. A hajótest építési anyagai között számos fát megtalálunk, mint például a vörös cédrust, tölgyet, fenyőt.

A hajó 2013 – ban került vízre, azóta semmilyen felújítást nem igényelt, ami a gondos építőmunkának köszönhető. A fedélzeten nincsenek csörlők így kicsit harcos a hajóval vitorlázni, de a korhű dolgoknak ára van. A hajót jelenleg 8 fős legénység vitorlázza, akikre szükség is van a manőverekhez….