Korának egyik legszenzációsabb és legvitatottabb svertes és gaffos jachtja, a Thera fiatal éveiben annyira verhetetlen és eredményes volt, hogy idővel minden versenyzéstől eltiltották. Napjainkban teljesen felújítva az ausztrál vitorlás történelem ikonja, ami még mindig kompetitív.
„A legszenzációsabb és legvitatottabb jacht, amely valaha Port Phillipen versenyzett.” Merész kijelentés Bert Ferris – től, a Royal Melbourne Yacht Squadron néhai levéltárosától, de kevesen vitatkoznának vele, akik ismerik a Thera történetét – különösen az első néhány évtizedét.
A Thera – t autodidakta módon Charlie Peel tervezte, és építette testvérével a Melbourne – i Railway Coal Canal – on 1911 – ben. Később Peel több hajót is tervezett, köztük az 50 plusz lábas Acrospire III – at (1923) és Acrospire IV – et (1929). Charlie – t emellett leginkább kisebb, szélesebb, könnyű, svertes hajóiról ismerték. Ezen hajók tervezésében valószínűleg nagy hatással volt rá az 1900 – as évek elején a New York shipyard – ban végzett munkája, amikor ilyen hajókat építettek Nat. Herreshoff és mások tervei alapján.
Az egyik svertes hajója az 1909 – es Idler volt, amelyből később a 21 Foot Restricted Class fejlődött ki. Ezen hajókból többet is tervezett, amiket a Forster Cup versenyein használtak, amelyet Lord Forster, Ausztrália főkormányzója alapított és szponzorált 1920 és 1925 között.
A Thera – t Dixon Kemp hossz és vitorlafelület szabálya alapján tervezték, amely más helyszíneken a Rater osztályokat jelentette. Abban az időben Port Phillip – en a legtöbb versenyhajó keskeny volt és tőkesúlyos, ami éles ellentétben állt a svertes Thera – val, amely „élő ballaszt” hajóként vált ismertté, és amelynek legénysége (általában kilenc fő) folyamatosan a hajó peremén ült.
A Thera első tulajdonosa Chas Lucas volt, aki az első szezonjában 22 versenyből 10 győzelmet tudhatott magáénak, és emellett még újabb tíz dobogós helyet szerzett. Ezen eredmények fényében a Victoria Yacht Racing Association a kisebb jachtok osztályából az A Class – ba sorolta át.
Az A Class tulajdonosai sem voltak felhőtlenül boldogabbak, hogy a Thera ellen kellett versenyezniük, sőt, kétségbeesetten próbálták kizárni, különösen az első A Class versenye után, amikor abszolútban és korrigált idővel is nyert. Ennek eredményeként Lucasra nyomást gyakoroltak, hogy beleegyezzen abba, hogy Thera ne legyen jogosult trófeákra. Lucas végül az 1913 – 14 – es szezon végén eladta Joe White – nak és Dave Cargill – nek a hajót. Az új tulajdonosok látszólag kikerülték a trófeatilalmat, így a Thera még sok trófeát nyert, köztük a rangos Association Cup – ot, öt egymást követő évben, ami a klubok versenye volt.
Végül a Therát teljesen eltiltották a versenyzéstől, és ezután néhány évet pihent. 1929 – ben Barney Snider vásárolta meg. Két évvel később, egy túra közben, egy pöffben felborult és elsüllyedt. Szerencsére viszonylag könnyen kiemelték, és ezután Port Phillip – be került. Itt valahogy mégis engedték neki, hogy részt vegyen egy helyi versenyen 1932 márciusában, amelyet meg is nyert, de ez volt az utolsó versenye hazai vizeken. Ezután a hajót eladták J. Carr Sydney – i vitorlázónak, aki a Royal Prince Edward YC – ban tartotta, és akiről köztudott volt, hogy legalább egyszer versenyzett vele egy Pittwater – i regattán. 1934 – ben a hajó ismét gazdát cserélt, Peter Plowman vette meg és vitte Perth – be, a Royal Perth YC – ba.
Plowman tapasztalatlan hajós volt, ezért az idősebb John Berkeley Fitzhardinge – t szerződtette a Thera kormányosának, akivel hamarosan a Swan River leggyorsabb hajójaként szerzett hírnevet. 1939 – ben a hajót ismét eladták, Bill Lucasnak, de nem sokkal később, Lucas – t besorozták a Royal Australian Air Force – hoz, így a hajót egy Kelet – Perth – i fészerben helyezték el. Miután az amerikai erők 1943 – ban haditengerészeti bázisként fogadták el Perth – t, lefoglalták a fészert, így a Therát újra vízre bocsátották. Szerencsére a Royal Perth YC – nak mindig volt elég idősebb tagja, akik vigyáztak rá.
„A háború utáni évek dicsőséges évek voltak Thera számára” – írta Bert Ferris. Bill Lucas jó versenyző volt, és a Thera versenysikereit felhasználta elektromos készülékekkel foglalkozó üzletének népszerűsítésére. Akkoriban az újságok lelkesen követték a vitorlásversenyeket, és a Thera helyi szinten közismert névvé vált. Azon ritka alkalmakkor, amikor nem nyert, a szalagcím valami olyasmi volt, hogy „Lucas veszít”, a tényleges győztes nevét pedig az alatta lévő kis szövegben rejtették el.
1952 és 1955 között Lucas a Royal Perth YC, (Ausztrália harmadik legrégebbi, 1865 – ben alapított) klubjának elnöke volt. A klubház eredetileg a városközpont közelében volt, de 1953 – ban, mielőtt a Narrows Bridge építése elzárta volna a Swan folyó fősodrától, a klub a Matilda Bay – ben található jelenlegi helyére költözött. A commodor jachtjaként a Thera – nak jutott a megtiszteltetés, hogy elsőként vitorlázhatott az új klubházhoz.
A következő évben a Thera – t korábbi kormányosa, az idősebb John Fitzhardinge vásárolta meg Lucastól. John ezután Syd Davis – el, a Royal Freshwater YC hajóépítőjével alakíttatta át a hajót óceáni versenyjachttá. A hajóból eltávolították a svertet és egy ballaszt keelt kapott. Ezenkívül kabin került még rá, és bermuda rudazat. A következő néhány évben a Thera különböző Nyugat – Ausztráliai tengeri versenyeken indult, a Garden- és a Rottnest- Island környékén. Ezenkívül többször is részt vett a Cape Naturaliste Return Race – en és a Bunbury and Return Ocean Race – en, körülbelül 170 illetve 190 tmf – es távokon.
1958 – ban a Therát eladták Aub Berryman – nek, aki Perth YC – tól délre tárolta. A Swan folyó torkolata közelében három alacsony híd található, amelyek alatt még egy kis dingi sem tud áthaladni. Néhány helyi hajónak volt árbocdöntő szerkezete, amivel át tudtak haladni a hidak alatt, de a legtöbb hajó a folyó fenti szakaszán marad, vagy lent a Fremantle – i kikötők egyikében horgonyzott. Berryman tulajdonlása alatt a Thera csak a Swan folyón vitorlázott.
Ezután egy szomorú időszak kezdődött Thera életében. Az 1980 – as évek elejére igenrossz állapotban került, mire John Wright megvásárolta, és fel akarta újítani. Sajnos akkor ebből semmi nem lett, és körülbelül egy évtizeddel később ismét eladták a hajót John Buchanan – nek, egy kanadai hajóácsnak, és Nicki Smith – nek, akik mind a ketten a Fremantle – i WA Maritime Múzeum alkalmazottai voltak. A Thera – t átszállították a múzeum területére, de addigra a forró nyarak megtették a hatásukat, a hajótest teljesen szétszáradt, és alig volt több egy lepusztult roncsnál.
1995 – ben John Fitzhardinge idősebb fia, ifj. John rábukkant a Thera – ra, és a hajó szörnyű állapota ellenére azonnal felismerte benne apja hajóját, amely korábban az ő tulajdonában volt, és amellyel korábban már vitorlázott, ezért úgy döntött, hogy megveszi és felújítja.
„Apám közreműködése mellett, fontos volt számomra, hogy újjáépítsem, mert ez a jacht egy jelentős állomás az ausztrál jachttervezés fejlődésében.” – mondta Fitzhardinge.
John Jr. évekig homárhalászként, hajótervezőként és hajóépítőként dolgozott. 1975 – ben megalapította a Dongara Marine hajóépítő céget, Port Denison – ben, Perth – től 200 mérföldre északra, és ide vitte Therát.
Hamarosan kiderült, hogy a hajóból mindössze a gerinc (Nyugat – Ausztráliai Jarra fa), a fartükör és az új-zélandi kauri palánkok körülbelül 15% – a menthető meg. A többi palánkot nyugati vöröscédrusból újították fel. Az összes fa bordát eltávolították, és lemezekkel helyettesítették, az eredeti még megmenthető bordákat pedig üvegeszállal és epoxyval vonták be. A fedélzeti bordákat vöröscédrusra és ezüst kőrisre cserélték, melyre végül rétegelt lemez fedélzet került, melyet szintén epoxyval vontak be. A cockpit jó része is rétegelt lemezből készültek, kívül – belül oregoni fenyő furnérral, tetején pedig három teakfa réteggel.
A ballasztkiel már korábban eltávolították, és egy új 20 mm vastag alumínium svertet raktak vissza a hajóba. A Thera – ban, korábban nem volt motor, de a felújítás során egy új, 15 lóerős Nanni dízelmotort kapott, kétlapátos, összecsukható hajócsavarral.
John szerette volna visszaállítani a Thera eredeti gaffos rudazatát. Végül nem az eredeti de gaffos rudazat került a hajóra, oregoni fenyőből (bár a gaff és a spinakkerrud később carbonra lett cserélve fa mintázattal), és új vitorlákat kapott a Hill Sails jóvoltából.
A munka nagy részét maga John Jr. végezte, bár nagy segítséget nyújtott neki Mike Baker hajóács, valamint időnként fia Tim, illetve édesapja, John Fitzhardinge és John Browne, Queensland – i hajóépítő.
Miután a hajótesten és a fedélzeten végzett munka befejeződött, 2003 február elején a Therát Fremantle – be vitték. Itt Chris Bowman a Traditional Marine Services vezetője elvégezte a kötélzet összeszerelését, amiben idősebb John Fitzhardinge segített, aki korábban az Australia II – n, is riggerkedett az 1983 – as Kupán.
A Therát ezután Victoria Quay – en bocsájtották vízre, motorral áthaladt a három híd alatt, majd felfelé a folyón. Február 14 – én, immár felállított árboccal, diadalmasan tért vissza a Royal Perth YC – ba, fedélzetén a Fitzhardinge család négy generációjával, kezdve a 92 éves John Sr – tól, egészen dédunokájáig, Tiahn – ig. A klub zászlótisztjei, ágyúlövéssel, dudással és egy hordó sörrel fogadták Therát.
A Thera azóta is rendszeresen versenyez a Swan folyón. Legénysége általában a Fitzhardinge család. Id. John Fitzhardinge 2008 – ig, 97 éves koráig vitorlázott a hajóval. A hajó tökéletes állapotára a család ügyel, nagyrészt ők tartják karban, de a hajó azóta volt már a Dongara Marine – nál is.
2011 – ben ünnepelte a centenáriumát a Thera, méghozzá nem is akárhogy. A Governor’s Cup, közel száz hajós mezőnyében tudott diadalmaskodni.
A Swan River Retro Yacht Series – ben Havonta egyszer rendeznek versenyt, amelyen az 1975 előtt épített vagy tervezett hajók vehetnek részt. A verseny házigazdája felváltva a Royal Perth YC és a Royal Freshwater Bay YC. Ezen versenyek közül minden évben az egyik a Thera Trophy – ért zajlik, és John Jr. szokás szerint egy nagy üveg pácolt nyugat – ausztrál rákot biztosít díjként minden kategória győztesnek.
A Thera technikai adatai:
Tervező és építő: Charlie Peel, 1911
Teljes hossz (LOA): 11,1 m
Vízvonalhossz (LWL): 7,5 m
Szélesség: 2,7 m
Merülés: 0,9 – 1,9 m
Súly: 2,540 kg
Vitorlafelület: 61,5 m2
