A www.klasszikushajok.hu – n, már több hazai hajóval és hajóosztállyal foglalkoztunk és fogunk is még. Mostani cikkünkben kicsit a 70 – es cirkálók, vagy más típus megnevezésben Pauger 70 – esekkel foglalkozunk egy kicsit. Az sem titok hogy ez a hajóosztály is szívügyem, és olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy a kezdetektől sikerült az osztályban vitorláznom, majd egy jó hosszú szünet következett, de 2023 – ban egy meghívás kapcsán sikerült visszatalálnom az osztályhoz. Az osztállyal kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet inkább a cikk végén addig egy kis osztálytörténet.

A 70-es cirkáló osztály megszületése három elkötelezett magyar vitorlázónak, Paulovics Dininek, Gerlóczy Péternek és Lehónak (Lehoczky Gábor) köszönhető. Előbbiek a hajó tervezésében és építésében vállaltak oroszlánrészt, Lehó pedig a típus népszerűsítésében és osztállyá szervezésében jeleskedett.

A történet a 90 – es évek első felében kezdődött

A rendszerváltást követően éppen elkezdett csordogálni a pénz a magyar vitorlázásba, de ahhoz még kevés volt, hogy a külföldön befutott újabb típusok arassák le a babérokat (bár az első ilyen történet, a Manuál (11M OD) beszerzése éppen 93-ban történt). Ilyen körülmények között Diniék az akkor elérhető legjobb hagyományokhoz, a klasszikus cirkálókhoz nyúltak vissza, hogy azok megújításával fejlesszenek egy nyerőesélyes hajót a Balatonra.

Dini a gyúrói műhelyében először egy schärenkreutzer 40 – es testet szeretett volna építeni, de miután kiderült, hogy a létező 40 – es sablon aszimmetrikus, már egy új sablon és egy új formájú hajó építését tervezgette. Az Orpheus első ránézésre főbb méreteiben hasonlít a Tabura, mely egy hagyományos 40 – es cirkáló. Közelebbről szemrevételezve azonban lényeges különbségeket fedezhetünk fel. A hajó hosszirányú gerincíve más, így hosszabb a vízvonala. A tőkesúly formájában is változásokat tapasztalhatunk.

Lerövidítették a schärenkreutzerekre jellemző hosszú kiel – t, s a kormány különállóan hátra került. A tőkesúly laterál felülete 10 % – kal kisebb a hagyományos 40 – esekénél. Súlya 3,5 tonna, melynek köszönhetően jól bírja a viharos szeleket is az 5,2 tonna összsúlyú hajót. Mélyjárata 1,70 – 1,90 méter.

A végeredmény nemcsak lenyűgözően szép, de jó is lett: a hajó a kisebb súlynak, a hosszabb vízvonalnak, az alacsonyabb súlypontnak és a régi negyvenesekénél kétszer nagyobb névleges vitorlafelületének hála nagyon gyors is lett.

Leho korabeli leírása szerint (Hajó magazin, 1996 január) az új 70 – es néhány fokkal tompábban tud ugyan széllel szemben haladni, mint a klasszikus 40 – esek, ezt azonban sebességgel bőven pótolja. A jó szélviszonyok között a hajótest hosszából számított elméleti sebességénél gyorsabban is tud menni, azaz bő szélben megsiklik a vízen, ilyesmi a régebbi cirkálókkal nemigen fordulhat elő. Hosszának köszönhetően nem bukdácsol a hullámokon. A test merev, nem csavarodik. Érezteti hatását, hogy az alsó héj és a deck is balsafa szendvics szerkezetből épült.

Az hajó vitorlázata kezdetben egy genua és egy gross volt, ami hátszélben egy spinakkerrel egészült ki. Ezután nem kellett sokat várni és önváltos fock és genakkerek is felkerültek ezekre a cirkálókra és ma már inkább csak ezeket a hátszélvitorlákat használják.

Az osztály megalakulásakor és azóta is rengeteg vitorlázó megfordult ezen cirkálók fedélzetén, és kormányánál (a teljesség igénye nélkül az olimpikonjaink közül Szilvássy Attila, Ruják István, Litkey Farkas) és szerzett tapasztalatot a Balaton ezen csodáiról.

A 70 – es osztály fejlődése:

Mai szemmel nézve is megdöbbentően gyorsan mindössze 3 év alatt végül hét 70-es cirkáló készült el a Pauger műhelyben (70/1 Orpheus, 70/2 Capella, 70/3 Krajcár, 70/4 Gulipán, 70/5 Pannónia, 70/6 Anna és a Batman Forever), közülük az utolsó, a Batman Forever pedig billenthető tőkesúlyt kapott, de később visszaalakították. A hajó annyira jó lett, hogy a 40 – es cirkáló osztály nem is fogadta be: az új hajók annyival gyorsabbak voltak a régieknél, hogy a fahajók tulajdonosai nem akartak velük versenyezni, ami valahol érthető. Így született meg 70 – es néven az új osztály, amelyben most már 9 hajó fut, már amikor fut. Név szerint: Orpheus, Capella, Krajcár, Gulipán, Pannónia, Anna, Irokéz, Honfoglaló, Bankonzult.

Az osztály megalakulásában és fejlődésében, rengeteget köszönhetnek a 70 – esek két kiváló vitorlázónak, Holovits György – nek (aki éveken keresztül az osztály kapitánya is volt) illetve Pomucz Tamásnak.

Az osztályelőírások az évek folyamán csak minimálisan változtak. A felszerelésekre vonatkozó kritériumok talán kissé lazának tűnnek, de az idők folyamán bebizonyosodott hogy kezdetben az osztály ezekkel az előírásokkal jó döntést hozott. A rudazatra és a hajótestre vonatkozó legfontosabb paraméterek definiálva lettek, de például: a bőszeles vitorlák méretére nincs korlátozás, mégis kialakult a leghatékonyabb méret. A hajókon mára már csak karbon rudazat jellemző. A vitorlázat is teljesen letisztult a gross mellett fock, közepes és nagy genua, topgenua illetve szél függvényében két különböző méretű genakkert használnak a hajókon. A spinakkerrel használatával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, de a hajók ezeket a vitorlákat már nem használják.

A 70 – esek a Kékszalagokon a katamaránok megjelenése előtt, jó eséllyel indultak az abszolút győzelemért is, de napjainkban ez inkább már csak az egytestű hajók mezőnyében korlátozódik.

Az osztály az MVSZ korábbi flottarendszerében a Klasszikus Flottához tartozott, és bár azóta, az MVSZ jogilag flottákat nem kezel már hajóosztályokat, ennek ellenére az osztály aktív tagja maradt a balatoni klasszikusok közösségének, és töretlen lelkesedéssel járnak a Klasszikus Vándorkupa versenyeire.

A kilenc létező hajóból jellemzően hat – hét indul a versenyeken. Eddig mindösszesen egyszer fordult az elő, hogy egy Kékszalagon, hogy mind a kilenc hajó együtt versenyzett.

A lélekben örökifjú, de apránként amortizálódó osztály örömmel és kellő nyitottsággal várja a fiatalokat is. A „régi motorosok” összetartanak, a többnapos versenyeken általában a parton is együtt töltik az időt. Láthatóan a csapatok imádják a hajóikat, elkötelezettek az osztály iránt és ápolják a „70 – es sztorit”

A 70 – es Balatoni Cirkálók technikai paraméterei:

Teljes hossz:                             15 m

Árbóc max / decktől mérve :         17,90 / 16,85 m

Gross:                                      55 m2

Genua:                                      50 m2

Topgénua:                                 70 m2

Genakker:                                 220 m2

P.S.:

…valamikor amikor egyszer a kilencvenes évek elején elkezdtem versenyezni, mindig is csodáltam azokat a hajókat ahol hat vagy annál több ember együtt csapatként tudott együtt vitorlázni. Persze az amatőr világban a csapategység teljesen máshogy működik, mert nem a pénz az, ami összetart egy csapatot igaz ez a kis apróság is szükségeltetik hozzá, de nem ez az elsődleges. Akkoriban az egyik legnagyobb álmom az volt, hogy egy hetvenes cirkáló fedélzetére kerüljek és megvessem a lában egy ilyen csapatnál. A Balatonon ugye nem igazán hemzsegnek ezek a hajók így kis kihívást jelentett az akkor még hat létező hajó fedélzetére kerülni, de kitartó munkával valahogy sikerült. Ezután, hét évet sikerült vitorlázni eme csodás osztályban és megtapasztalni azt, hogy valójában miként is működik egy IGAZI csapat. Hét év után kicsit változott az élet és csapatvezető már nem akarta annyit erőltetni a játékot, de a csapat tagjai folytatták a vitorlázást más hajókon. Az érdekesség az volt, hogy 2005 – ben újra elindultunk a bajnokságon és mindamellett hogy elvesztettük az árbócunkat, a játék érdekessége az volt, hogy a csapatot az első telefonhívással össze lehetett szedni. Lehet talán ha így működik egy csapat az azt jelenti tényleg csapat volt…

Nos, a 70 – es flotta ilyen… A kilencvenesek évek óta a flotta egyben van ÉL, EGYÜTT VITORLÁZIK és igaz, hogy ennyi idő alatt egy két hajó csapata cserélődött már, de a flotta megmaradt. Az sem elhanyagolható hogy azzal együtt, vagy annak ellenére, hogy a hajót Spirit of Tradition kategóriába sorolják, az osztály rengeteget tesz a Klasszikus flottáért és Kupáért egyaránt….