A Sakonnet One Design class története

Egy közösség, amely egy szeretett flotta köré épült

Amikor John Alden megtervezte ezeket a nehéz, ámde jól vitorlázható daysailereket, talán nem is gondolta volna, hogy a Rhode Island – i Sakonnet kikötőjében a tengerészek közössége ilyen eredeti módon és ilyen sokáig vitorlázik majd vele. A kis flotta köré vitorlás kultúra épült, amely a közös versenyzéstől a karbantartáson át a közösségi programokig terjed. A Sakonnet – i kikötő, a csendes Rhode Island – i félsziget csúcsán fekszik, amely az Atlanti-óceánba nyúlik. A félsziget egyik oldalán kereskedelmi és halászkikötő, a másikon pedig egy kicsi, forgalmas jachtklub található.

A klubház olyan pici, hogy könnyen összetéveszthető egy fészerrel, de azért frissen festett, fehér ablakai vannak, amelyekben piros muskátli virágzik. A gyerekek és felnőttek egyaránt sűrűn látogatják a clubházat, mindenféle vitorlás- és horgászfelszerelést visznek magukkal, beszélgetnek, kis vitorlásokat bocsátanak vízre, és evezős csónakjaikkal kieveznek a kikötőt körülvevő, horgonyzó hajókhoz. Ez a színes, festői hely tizenegy darab, 18 láb 6 hüvelykes, fából készült, John Alden által tervezett Sakonnet One Design típusú hajónak ad otthont.

Az itteni Sakonnet Yacht Club tagjai, vitorláztak, versenyeztek, javítottak és karbantartottak ezeket a hajókat a terv 1938 – as megjelenése óta. Figyelemre méltó, hogy egy kivételével az összes ilyen típusú hajó – a kivétel a legöregebb hajó, amely a Mystic Seaport Museum található – még mindig Sakonnet – ben vitorlázik.

Mi indokolja az osztály töretlen sikerét? Igaz nem a legkönnyebben vitorlázható hajók, és karbantartásuk sem a leggazdaságosabb, de szépek, elegánsak és tökéletesen illettek ehhez a helyhez. Az sem elhanyagolható, hogy makacs hagyományőrzők közössége birtokolja és vitorlázza őket. A környék lakói számára pedig ezek a hajók igazi talizmánok.

A Sakonnet Yacht Club – ot ugyanabban az évben alapították, amikor ezeket a sloopokat tervezték. Alden maga is minden nyáron itt lakott, és a hajót a Sakonnet – ben uralkodó időjárási viszonyaira tervezte: erős szélre és hullámzásra.

A hajókat eredetileg a Herreshoff Manufacturing Co. – nál építették 1938 és 39 – ben, de a hurrikánok megtizedelték a születőben lévő flottát. Aztán 1954 – ben a Carol hurrikán 10 hajót megsemmisített, a mólóval és a klubházzal együtt. Az egyetlen kivétel a Tautog volt, amelyet tulajdonosa és kapitánya, Elizabeth Dawson menekített meg a vihar előtt. A Tautog az 1954 előtti flotta egyedüli túlélője, jelenleg pedig a Connecticut állambeli Mystic – ben található, a Mystic Seaport Múzeum gyűjteményének része.

1954 – 55-ben, miután a Carol hurrikán a Dawson hajó kivételével a teljes flottát tönkretette, Harry Towne, az akkor már megszűnt HMCo. volt alkalmazottja 10 új Sakonnet One Design – t épített a Bristoli Herreshoff üzemben. Saját üzemét a közeli Tiverton – ban elpusztította a hurrikán. A Dawson hajók kivételével az összes jelenleg létező hajó abból a flottából származik, amelyet Towne épített 1954 és 55 – ben. Ezek a hajók is Mahagóni palánkozással készültek, akárcsak az 1939 – es hajók.

A flottával rendszeresen vitorláznak és keményen versenyeznek. Általában három fős legénységgel vitorláznak, bár kettő vagy négy ember sem ritka. A hajók többsége generációk óta ugyanazon családok tulajdonában van, és a versenyzők évtizedekig együtt maradnak. Több hajónak közel 70 éves karrierje alatt, csak egy – két tulajdonosa volt. A hajókat többnyire azok tartják karban, akik vitorláznak velük. Szezon végén hajótárolókba vagy istállókba viszik pihenni őket.

A május mozgalmas hónap Sakonnet – ben. Mint mindenhol New England – ban, amint a föld kiolvad, és újra zöldelleni kezd, az emberek is a természettel együtt ébrednek, és elkezdenek ültetni, metszeni, festeni a ház díszítését, javítani a zsindelyt, és nem mellesleg készülni a nyárra. A Sakonnet One Design vitorlázók számára a tavaszi rituálék közül a legfontosabb a hajótárolók kinyitása és a hajók felkészítése a szezONra. Ilyenkor a hajótestekről le kell kaparni, csiszolni a különböző rétegeket, majd újra festeni. Átnézni a köteleket, szerelvényeket vitorlákat. Amikor minden kész van akkor lehet a hajókat vízre tenni.

Egyes vitorlázók (köztük én is) az első egy – két éjszakát a hajójukon töltik, és néhány óránként kiszivattyúzzák a vizet, amíg a hajó be nem dagad. Ritka esetekben a hajókat újra ki kell emelni, és ki kell javítani a szivárgásukat. Az 1970 – es évek végén, júniusban apám és nagybátyám vízre bocsátották a hajójukat, megveregették egymás hátát, és elmentek vacsorázni. Másnap reggel találkoztak a klubban, és azt tervezték, hogy összerakják a kötélzetet, és felkészülnek az első versenyükre. A vitorlás felé eveztek, de a hajójuk nem volt ott. Még a mooring sem látszott. Körül néztek, és végül lenéztek. Húsz lábnyira a víz alatt, hajójuk fehér fedélzete kicsillant a nyughelyéről.

Legtöbbször azonban a tökéletes felkészülés kifizetődik, és a vízretétel zökkenőmentes. A szezon elején a flotta piknik vitorlázásokat szervez, edzések zajlanak, és elkezdődnek a szombati versenyek is. A nyár folyamán minden szombat délután zajlanak a versenyek, ahol akár több futamon is részt vehetnek az egységek, mielőtt visszavonulnának a klubházba, hogy újra átéljék az aznapi verseny csúcsait (és mélypontjait).

Minden nyáron néhányszor kalózversenyeken vesznek részt a hajók, ahol minden hajónak a saját bójájánál kell maradnia, miközben a „kalóz” hajó a lehető legtöbb cockpitbe teniszlabdát dob. Ha egy labda a csónakodban landol, akkor kalóz leszel, és az a feladatod, hogy teniszlabdákat más csónakokba dobd. A teniszütők, a lacrosse botok, a szemeteskuka fedelek és a halászhálók egyaránt ajánlottak a védekezésben J. A dingikben eközben fosztogató kalózok szállnak be és borulnak fel, és jónéhány tengerész a vízbe is kerülhet. Ez egy zajos reggel vidám szórakozás minden korosztály számára.

A kalózversenyek is jól példázzák, mi adja meg a Sakonnet One Design osztály esszenciáját: stabilak, tengerállók, tökéletesen alkalmazkodnak az uralkodó helyi viszonyokhoz, még akkor is, ha különböző korú és képességű vitorlázók versenyeznek velük. A közösséget népszerűsítik, mert helyi tengerészek generációi vitorlázzák, tartják karban és javítják őket, akik tudásukat és tradíciójukat adják tovább, amikor új tengerészek csatlakoznak hozzájuk. Több hajón, beleértve az enyémet is, rendszeresen versenyez ugyanazon család három generációja.

A Sakonnet One Design flotta több tagja gyakran látható, amint késő délután kifelé indul a kikötőből egy naplemente túrára. A családom is használja a hajónkat a túrázáshoz. A gyerekeimmel kicsi koruk óta minden nyáron felraktunk a fedélzetre egy piknikkosarat és hálózsákokat, egy lámpást, amelyet a baumra akaszthatunk, valamint könyveinket és vázlatfüzeteinket. A baumra egy takaróponyvát is szoktunk rakni, amiből éjszakára sátrat lehet készíteni, ami alá bebújva, nincs más dolgunk, mint élvezni egymás társaságát, vagy csak nézni a csillagokat (esetleg a vihart). Gyermekeink már nagyrészt felnőttek, de még mindig ápolják ezt a nyári rituálét. Ez az egyik legkedvesebb emlékük gyermekkorukból….

Szöveg: Mara Lozier Shore = Mara Lozier Shore író, ügyvéd és környezetvédelmi aktivista. A Connecticut állambeli Greenwich – ben és a Rhode Island állambeli Little Compton – ban él férjével és három gyermekével. Mara a Sakonnet Yacht Club egykori elnöke, és a Sakonnet One Design flotta flottakapitánya. Könyvet írt az osztályról, amely 2019 – ben jelent meg.