Három évig, az 1980 – as évek elején, ez a két név, Nathanael Greene Herreshoff és William Fife volt a rögeszmém. Először csak azokat a kisméretű könyveket sikerült megszerezni, amelyeket Nat. Herreshoff feljegyzett az általa készített félmodellekről, ami előkerült annak ellenére, hogy a bostoni MIT Hart Nautical Collection akkori kurátorai blokkolták. A második esetben mi, Jacques Taglang és jómagam megszereztük a Greenwich – i Nemzeti Tengerészeti Múzeumban őrzött eredeti tervek nyomatait. Ezek a lehetőségek voltak azon szenvedély kezdetei, ami betekintést engedett ama páros munkájába, amely forradalmasította a versenyvitorlázást.

„Akkoriban magamra vállaltam azt a nemes feladatot, hogy az Amerika Kupára épített összes jacht, összes forma- és vitorlatervét egy adatbázisba vigyem fel, hogy jól lássuk a hajók közötti különbségeket. Ez egy csodálatos feladat volt, hiszen Nat. Herreshoff félmodelljeit kis precíziós kamerával scanneltük végig, felvéve ezzel a palánkok metszéspontjait. Akkor úgy tűnt, mintha újra kellett volna követnem az építési terveket egy kis szobában.”

Nat. kapitány, az Amerika Kupa varázslója. Tinédzserként Nathanael gyakran vitorlázik két vak testvérével, John – al és Lewis – al. Ebben az „iskolában” félelmetes vitorlázó válik belőle, akit rendkívül kifinomult érzékekkel és érzékenységgel áldott meg a sors.

Akkoriban ezeknek a Herreshoff vitorlásoknak egyik formatervét sem rekonstruálták hűen. Ő maga soha nem rajzolt, megelégedett híres füzeteivel, amelyekbe az építési terveket, a bordák helyét és a palánkok elhelyezését rögzítette. A félmodellek elkészítése előtt mégis elkészítette az előzetes sebességi diagramokat, amelyek sokáig nem kerültek nyilvánosságra az archívumból. William P. Stephens amerikai történész, amatőr hajóépítő és újságíró közzétett néhány szerkezeti tervet, amelyek a Rhode Island – i, Herreshoff Maritime Múzeum – ban őrzött eredeti példányok másolatai. A New York Yacht Club szabályzata, ezután megkövetelte a jachttulajdonosoktól, hogy hajójuk félmakettjét letétbe helyezzék a klubban.

A skót William Fife III egy neves három generációs hajóépítő családban nőtt fel. Ő még a hagyományos módon, pauszpapírra, tintával rajzolt. Vonalzónak hajlékony léceket használt. Igy talán felmérhetjük azt a hatalmas különbséget, amely e két zseniális hajótervező szemlélete között volt.

Miután a terveket egyforma méretarányra hoztuk, és a különböző nézetek, profil, hosszmetszet, vízvonal, megvoltak már csak az volt hátra, hogy levonjuk a tanulságokat.

Nyilvánvalóan William Fife terveiben a vonalak folyamatos evolvens görbék voltak, amelyek követték a vonalzók íveit. Másrészt a Bristoli varázsló (Herreshoff) terveihez gyakran furcsán kellett összekötni a pontokat, hogy azok kiadjanak valamilyen görbét. A különbségek szemmel láthatóak voltak. Az egyik előnyben részesítette a vonalak íveltebb vezetését, és ezáltal a víz áramlását a hajótesten, ami gyönyörű formákat hozott létre. A másik olyan formákat hozott létre, amelyek megfeleltek a maximális nedvesített felület kihasználásának, a szabályok adta lehetőségeken belül a legjobb kompromisszumot keresve. Két szóval, az egyik a tárgy szépségéről, a másik a hatékonyságáról gondoskodik

Győzelmek a regattákon

Ha csak az eredményeket nézzük, Nat Herreshoff 1893 és 1914 között hét győztes hajót tervezett hat America’s Cup – ra, méghozzá a Vigilant – et (1893), a Defender – t (1895), a Columbia – t (1899 és 1901), a Reliance – t (1903) és a Resolute – ot (1914, 1920). William Fife két Shamrock – ot tervezett és épített, az I – est az 1899 – es kihíváshoz és a III – ast az 1903 – as kihíváshoz, de egyik hajó sem tudott nyerni. Ez viszont nem azt jelentette, hogy William Fife hajói nem lettek volna gyorsak….

Szöveg: François Chevalier