A klasszikushajok.hu – n (https://klasszikushajok.hu/2023/03/16/a-new-york-40-es-50-osztaly-tortenete/) korábban már foglalkoztunk a NY40 és NY50 – es hajók történetével. Most az egyik 50 – es túlélőt a Spartan – t vesszük górcső alá.
A NY50 – eseket karrierje csúcsán a Bristoli hajóépítő mágus Nathaneal Herreshoff tervezte. A NYYC 50 – esek 50 láb hosszú vízvonallal rendelkeztek a teljes hosszuk pedig 72 láb volt. Akkoriban a rudazatuk és a vitorlázatuk kicsi szokatlan volt orsudárral különböző top vitorlákkal, de egyben ez is adta meg a kecsességüket és eleganciájukat. 1915 – ben összesen kilenc NYYC 50 – est építettek, melynek tulajdonosai a legprominensebb vitorlázók és üzletemberek voltak amerikában.
A NY50 – es flottát alapvetően a New York Yacht Club rendelte meg, és 1912 – 1913 telén a Herreshoff Manufacturing Company of Bristol (HMCo), Rhode Island építette. A hajók kecsesek, de erőteljesek voltak, kényelmesek és viharos időben is olyan gyorsak, hogy 9 alkalommal nyerték meg az Astor Kupát a sloop osztályban.
A kilenc megépített NY50 – es közül az egyetlen ismert megmaradt hajó a Spartan (bár a legenda szerint a Barbara is meglehet valahol). A hajó eredetileg gaff sloop – nak készült. A testvérhajóihoz (nővéreihez) hasonlóan dupla diagonál palánkozással készült, hogy a Herreshoffi hagyományokat követve a test extra erős legyen. A hajótestet fejjel lefelé építették.
Felújítás:
Allen Pease, a Spartan korábbi tulajdonosa árbóctörésükkor a Brewer Pilots Point – ba vitte a hajót Westbrook – ba, Connecticut – be. Itt a hajót alaposan átvizsgálták és kiderült, hogy teljes felújításra szorul. Pease 1981 – ben felvette Ed McClave – et, Ben Philbrick – ot és később Andy Giblin – t, akikről Pease tudta, hogy „tökéletes munkát végeznek majd”, mivel mérhetetlen tapasztalatuk van a Herreshoffs (összesen 24, köztük a Spartan) és más klasszikus hajók helyreállításában. A csapat a következő 8 évben a Spartanon dolgozott.
„Befejeztük a bordacseréket gőzölt fehér tölgyfa bordákkal, kicseréltük az orrtőkét és a gerincet, és rögzítettük őket a régi palánkokhoz” – írta McClave a Society által kiadott 2010 – es tanulmányban, melyet a Herreshoff Marine Museum, Society of Naval Architects and Marine Engineers for the 4th Classic Yacht Symposium – ra készített. Ezenkívül a fedélzet tartószerkezetét is fehér tölgyre cserélték, az acélpántokat pedig bronzra cserélték, amely jobban ellenáll a korróziónak.
Pease a folyamatos ingázás elkerülése érdekében a Spartant a New London Crocker’s Boatyard – ba szállította. A helyreállítás 1989 – ben leállt, és 3 évvel később Spartan – t a Herreshoff Marine Museum – ba szállították. Itt egy ideig kiállítási tárgyként funkcionált, míg Pease megfelelő vevőt keresett a megkezdett munka befejezéséhez és a hajó felújításához. 18 évig tartott. „Sok ajánlatom volt külföldről és az Egyesült Államokból, de mindegyiket visszautasítottam, amíg nem találkoztam a jelenlegi tulajdonosokkal, akik lenyűgöztek Herreshoff – al kapcsolatos ismereteikkel, és meggyőztek arról, hogy a helyreállítást az MP&G – vel folytatni akarták. Ez nagyon fontos volt számomra” – mondta Pease.
A Spartan új tulajdonosai meg akarták őrizni a hajó eredeti megjelenését. „Azt akartam, hogy a hajó esztétikája olyan legyen, hogy visszarepítsen az időben, hogy akár a fedélzetre akár a kabinba belépve, ne lássunk semmi modernet” – mondta az egyik tulajdonos, aki a Spartan mellett felújított már 3 Buzzards Bay 30 – ast, és szerette volna kipróbálni tudását egy másik klasszikus hajón is.
A felújítást segítő dokumentumok után kutatva a tulajdonosok régi fényképeket és eredeti tervrajzokat is találtak a Spartan – ról és más NY50 – esről is, Mystic Seaport – ban, a Mariners Museum – ban, korábbi Newport News – okban és a Cambridge, Massachusetts – i Hart Nautical Collection – MIT Museum – ban
A felújítás folytatódott:
Az MP&G csapata 2005 – ben újra elkezdte munkáitt a Spartan – ON, és ott folytatta, ahol „pár éve” abbahagyta. Tömör teakfára cserélték a hajó rétegelt lemez fedélzetét. Folytaták a palánk és bordacseréket valamint a csakorábbi csavarokat is bronzra cserélték. A víz alatti részeken is megtörténtek a palánkcserék, a hajó ezen része, sokkal rosszabb állapotban volt, mint a vízvonal felett. A tőkesúlyt is leszedték és teljes renováláson esett át. A belső burkolatok fenyő részeit nagy részben mahagónira cserélték, és a haó eredeti kormányszerkezete is megújult. A belső térben még a lámpákat is az eredeti 1910 – es évekbeli dokumentációk alapján készí tették el. A szerelvényezésnél is, kompromisszumot nem ismerve a legjobb versenyszerelések kerültek fel a hajóra, hiszen, ahogy az egyik tulajdonos fogalmazott – „A Spartan nem múzeumi műtárgy, hanem izzig vérig versenyhajó”.
A felújítási projekt vezetője az MP&G volt, de mellette számos vállalkozás is részt vett még a projektbe. Érdemes talán néhány nevet megemlíteni. A mahagóni kabintetőket a Connecticut – i Taylor & Snediker és az LLC of Pawcatuck készítette. A hajó bronzvereteit a massachusettsi J. M. Reineck & Son of Hull öntötte. A hajó 250 fa csigáját az MP&G a HMCo tervrajzai alapján French & Webb készítette. A fémalkatrészek jelentős részét ezen kívül a William Lowe Inc. (Rockland, Maine) gyártotta. A Spartan 27 m magas douglas fenyő árbocot szintén a French & Webb készítette.
„Szó szerint több száz ember vett részt ebben a projektben. Lélekkel teli munka született, mert mindenki rászánta az idejét, energiáját és legjobb tudását” – mondta a tulajdonos. „Ez egy kivételes vitorláshajó, és azt hiszem, ezt mindenki felismerte. Úgy tűnik, hogy ennek megfelelően különös figyelmet is kapott a felújítás során”
A Spartan egy 42 m2 – es jack yard top vitorlát visel, emellett, három különböző orrvitorlát amiből a legnagyobb 53 m2 – es. A grosst igazán all rounder – re tervezték, hiszen a maga 183 m2 – jével kis szelekben is tökéletesen viszi a hajót, a két reffsorral tökéletesen alkalmas erős szeles vitorlázásra is.
Újra a versenypályán:
A két tulajdonos 10 fős legénységgel vitorlázik a Spartan – al. A felkészülés során John Bardon profi vitorlázóval dolgoztak együtt. Bardont Európából csábították az államokba, hogy felkészítse a csapatot a Mediterrán térségben rendezett versenyekre. Bardon karrierje során főleg klasszikus hajókkal versenyzett köztük a Creole – n, az America szkúneren, az Adix – on (korábban Jessica); és Shenandoah – n.
„Ez egy érdekes tanulási folyamat volt, mert a keleti parton senkinek nincs ilyen gaffos versenyhajója” – mondta a tulajdonos, aki minimális vitorlás tapasztalattal rendelkezett, de eltökélt szándéka volt, hogy megtanuljon saját hajójával vitorlázni, ahelyett, hogy felvegyen valakit, aki helyette megteszi ezt.
„Ez a mi hajónk. Ha nyerünk, akkor mi nyerünk, ha nem akkor sincs semmi baj folytatjuk tovább a tanulást. A klasszikushajó versenyeken remek társaság van és a szervezés is tökéletes. Itt inkább baráti légkör dominál nem a vérremenő versenyzés. Ezért is vágtunk bele.”
A Spartan 2011 – ben kezdett el újra versenyezni Észak Amerikában. A szezon egyik fő versenye Nantucket – ben, a 39. Opera House Cup Regatta volt, ahol 31 évvel korábban árbócát törte. A 2012 – es szezonra a Spartan tulajdonosai azt tervezték, hogy átvitorláznak a Mediterrán térségbe, hogy itt összemérhessék tudásukat a Fife yachtokkal.
Tervező: N.G. Herreshoff
Típus: Gaff Cutter
Építő: 1912 – Herreshoff Manufacturing Company, Bristol, RI
LOA: 21.94 m
LWL: 15.24 m
Szélesség: 4,48 m
Merülés: 3 m
Vitorlaszám: NY-6
Teljes súly: 33.5 t
Tőkesúly: 16.1 t
Hull Number: 712
Main Mast: 27 m Douglas fir
A hajó korábbi tulajdonosai:
1912 – Edmund Randolph
1976 – Virgin Islands
1978 – 1993) – Allan Pease
1993 – 2006 – Pease / Herreshoff Museum
2015 – Victor Paul
