A Clyde 17/19 ft osztály

Skócia nyugati részén az 1880 – as évek végén megjelent a világ (egyik) első one design osztályának gondolata, és egy elég összetett szabályrendszer a (nem) egyértelműen one – design osztály számára. A One – Design vs Fejlesztői osztály kérdésében mindkét típus mellett vannak pozitív és negatív érvek is, és talán pont emiatt mind a kettőnek mindig meglesz a maga rajongótábora. Egy azonban biztos hogy a One – Design inkább jó kormányosokat nevel, míg a tervezői hajóosztályok a sportág tovább fejlődését szolgálják.

Skóciában 1886-ban a Clyde Canoe & Lugsail Club megbízta korának legendás tervezőjét, George Lennox Watsont, hogy készítsen egy kis egytestű jachtot, amelyből egyből hármat is építettek az R.McAlister és Son műhelyében Sandpointban, Dumbartonban, Red, White és Blue néven. A következő évben  további hármat, egyet pedig 1888-ban építettek még.

Az első one – design osztály címre a Dublin Water Wag is pályázott. Ennek a hajónak az építését először Thomas B.Middleton javasolta 1886 szeptemberében. Az első hajót az Eva – t, Mr Middleon elképzelései alapján szintén a már említett R.McAlister és Son műhelyében éptették neki. Azt hogy melyik típus született meg előbb azt a kelta béke és harmónia érdekében, valamint további bizonyítékok hiányában nem jelenthetjük ki egyértelműen.

Az One – design hajók egyfajta válaszok voltak versenyszabályokra, amelyek bátorították a „szabálysértőket”, hogy olykor hajózásra alkalmatlan (nem tengerálló) hajókat gyártsanak, amelyek gyorsan elavultak. Szintén nagy volt az ellenségeskedés a Yacht Racing Association – nel szemben, amelyre sokan úgy tekintettek, hogy a Dél-Angliában kidolgozott ötleteket igyekeztek ráerőltetni olyan vízterületekre is, mint a Firth of Clyde hullámos és mély vizei.

Az innováció iránti vágy azonban megmaradt, és a kis fejlesztői osztály lehetővé tette a tervezők számára, hogy kísérletezzenek anélkül, hogy a változások túl drágák lennének. Az eredmény egy új Clyde 17/19 foot class szabályrendszer lett. Alapvetően a jachtoknak 17 lábas vízvonalhosszal és 19 lábas teljes hosszal kellett rendelkezniük, és a vitorlafelületük nem haladhatta meg az 530 négyzetlábot (kb.: 49,23 m2).

A Clyde 17/19-esek legkésőbb 1888-ban jelentek meg, amikor először említik őket a Royal Western Yacht Club nyilvántartásában, de ekkor már pár éve léteztek. A 108-as számú Watson tervrajz az 1886 – os 17 lábas Clyde Class típús yacht a Mollie volt, amelyet P.R. McLean rendel meg. 1887-ben William Fife III tervezte a Nellie – t a Wemyss Bay – i K.M.Clark számára. 1888-ban Fife R.M. Donaldsonnak megtervezte a Caprice – t, Mr. Clark – nak a Nellie Too – t, John Tennant – nek pedig a Dorothy – t.

G.L. Watson közben N. B. Stewart Juniornak megtervezte a 19 lábas Nell – t, egy évvel később (1889) pedig E.S. Parker – nek a J – t (későbbi Lapwinget). Ismét egy évvel később 1890-ben Watson újabb designja következett a Bandersnatch (későbbi Harlequin) Dr. Robinson számára. 1892-ben megérkezett Fife Katydid – ja P.P. Nicholl – nak, és Watson Cutty Sark – ja E.C. Richardson – nak, és egy névtelen jacht A. Logan számára.

1894-ben került vízre a legtöbb hajó az osztályba, de ez egyben felvetette az osztály esetleges feloszlásának lehetóségét is. Fife a Hatasoo – t  tervezte Andrew Bain – nek, míg Watson a Daisy Bell – t A. Scottnak,  a Pirouette – et C.A. Nichollnak és az Olea – t James Thomson Tullisnak. Az utolsó hajó, amely csatlakozott az osztályhoz, az 1896-os (Fife terv) Fricka volt, aki a Hatasoo testvérhajója.

A Hatasoo ekkorra már verhetetlennek bizonyult, 113 futamból 100 győzelmet szerzett. A hajónak teljesen forradalmi kialakítása volt, ami ma hihetetlenül modernnek tűnik. Érezhető volt, hogy Hatasoo egy teljesen más koncepciót képvisel. A hajó sokkal vizesebb volt és emiatt potenciális veszélyeket hordozott magában. Ez az elgondolás 1896 – ban a Clyde Clubbok konferenciáján is téma volt, melynek eredményeképpen megbízták a Fife and Watson – t hogy közösen dolgozzanak ki új szabályokat egy nagyobb és tengerre alkalmasabb osztály számára. Ennek eredményeként született meg a Clyde 19/24- es osztály.

A Clyde 19-24 ft osztály a Clyde Yacht klubok konferenciáján alakult meg 1896-ban. A hajókat úgy tervezték, hogy felváltsák a korábbi 17-19 lábos Clyde osztályt, amelyről úgy gondolták, hogy a William Fife által tervezett Hatasoo után elérte fejlődésük határát, amivel majdnem szétverték a flottát. A Hatasoo még mindig használatban van, a Fricka (a testvérhajója) pedig ki van állítva a Falmouth – i National Maritime Museum – ban, és sajnos már nem vitorlázik többé.

Mindkét szabály viszonylag egyszerű volt, és lehetővé tette a hajótest alakjának fejlesztését a teljes hosszra, a vízvonal hosszára és a vitorla területére vonatkozó korlátozások között.

Az osztály első hajóit Alfred Mylne tervezte, aki ekkor még G.L. Watson – nál dolgozott, de még ugyanebben az évben el is hagyta a műhelyt és saját tervezőirodát hozott létre. A Clyde 17 / 19 ft osztályban Fife és Watson tervezték a legjobb hajókat, de a 19 /24 ft osztályban már Mylne önállósodásával ő lett az első számú tervező. Fife – nek be kellett érnie a második hellyel, a maradék néhányat pedig Linton Hope és Peter Mclean tervezték. Watson ennek az osztálynak a tervezésébe valamiért már nem szállt be. Az hogy ez a megrendelések hiányának vagy Mylne távozásának volt köszönhető, az nem volt egyértelmű. Egy biztos, hogy Watson nehezményezte, hogy elvesztette egyik legtehetséges tervezőjét abban az időben, amikor az irodája rendkívül elfoglalt volt, átlagosan 3,5 hetente új terveket készített. Ami viszont megkönnyebbülés lehetet, hogy nem kellett tovább kísérleteznie a verseny yachtok tervezésével, és dolgozhatott a nagy projektjein. Watson egyértelműen a kereskedelmi hajókat és a mentőcsónakokat részesítette előnyben, nem pedig a jachtokat, amelyeket komolytalannak tartott. A tervezői távolmaradásnak más oka is lehetett, mégpedig az, hogy pályafutása során korábban elfogadta az YRA hivatalos felmérői kinevezését, de amikor elkezdett jutalékot kapni a szabályok szerint felmért jachtokért, azonnal lemondott. Valószínű úgy érezhette, hogy a 19/24 – es szabályok szerzőjeként jobb volt megőrizni függetlenségét, hogy vitatott értelmezéseknél ebből ne legyen problémája.

A Clyde 19-24 ft osztályú hajókból végül 1896 és 1904 között összesen 26 darabot gyártottak.

Egy biztos minden osztály életében érdemes figyelembe venni a társadalmi kontextusokat is. Ennek a két osztálynak a fejlődés nagy befolyással volt a Clyde kornyékére és mindamellett, hogy megteremtette az ottani jólét alapjait, lehetőséget biztosított a yacht tervezőknek és építőknek hogy szabadon kísérletezzenek….