1944 júliusának végén Benacsek Jenő tervei és irányítása szerint dr. Márkus Andor számára építették az akkoriban Európa-hírű balatonfüredi Hajógyárban. Egy három darabból álló 75-ös schärenkreuzer sorozat első hajója. Testvérei: a Sirocco, amely Big Boy – ként került vízre, és a turistákat hajóztató Lillafüred, amelyből sosem lett versenyhajó legalább is 2012 – ig amikor is a felújítása után már versenyhajóként vitorláztak vele.

A tölgyfából készített vitorlás a háború viszontagságait a parton sértetlenül vészelte át, de utána évekig nem került vissza a vízre. Végül Németh István kezdeményezésére a Balatonfüredi Vasas S. C. vette bérbe a Márkus családtól, és az 1950 – es évadnyitó regatta megnyerésével a hajó megkezdhette igazi, versenyző életét.

Sokszor nyert a Nemere II., de leghíresebb, legszebb győzelmeit az akkoriban kétévente rendezett Kékszalagokon aratta. Hétszer állt rajthoz a tókerülőn, és ötször diadalmaskodott. Háromszor (1951, 1953, 1955) Németh István, egyszer – egyszer pedig Schmalcz József (1957) és dr. Balogh György kormányzásával (1991). Legemlékezetesebb az 1955 – ös menete, amikor a Nemre II. időrekordot futva 10 óra 40 perc alatt vitorlázta le a versenytávot.

A kilencvenes évek közepére a nagyon leromlott állapotú hajó partra került. Az időközben tulajdonosává lett Magyar Vitorlás Szövetség megvizsgálta a felújítás lehetőségeit. Mivel a Nemere II. – t már csak a teljes újjáépítés menthette meg, a szövetség elnöksége (belátva, hogy ez meghaladná a szervezet erőforrásait) a hajó eladásáról döntött. Pályázatot hirdettek, és a beérkezett ajánlatok közül Láng Róbertét találták a legjobbnak. Ő jól ismerte a 75-ös cirkálót, hiszen Cittel Lajos csapatában évek óta versenyzett a Siroccón. Személye garanciát jelentett arra, hogy a Nemere II. eredeti formájához hűen születik újjá, gondos kezekbe kerül, és hosszú évekig versenyhajóként él majd tovább.

A munkálatok 1998 őszén kezdődtek Veszprémben a Navaliánál, Dobó Pál hajóépítő műhelyében. Az újjáépítés munkáját Cittel Lajos, a hajó új kapitánya, elismert hajóépítő irányította. Sokan közreműködtek rajtuk kívül is, például a szép formájú kabintető a GaHo műhely, a karbon árboc Paulovits Dénes, a vitorlázat Fekets Imre szakértelmét dicséri. Mindannyiuk célja az volt, hogy a Nemere II. még hosszú éveken át a Balaton büszkesége lehessen.

Így a Nemere II. eredeti formájában, tölgyfa helyett mahagóniból újjászületve, modern felszereléssel és vitorlázattal szeli a habokat.

A hajó történetéről 2000. július 6 – i újbóli vízre bocsátása alkalmából Simon Károly írt könyvet “Nemere II. – A Balaton zászlóshajója” címmel.

Forrás: http://nemerecirkalo.hu