Manapság a neves fahajóépítők legnagyobb problémája a megbízható és fenntartható faanyagellátás biztosítása. Mivel a faanyag készletek fogynak, és a meglévő fákhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok szigorodnak, a javításokhoz, illetve az új építésekhez egyre nehezebb fát szerezni. Az építés folyamatosságához egyre több apró trükköt kell bevetni, (alapanyagcserék, vagy nem hivatalos vásárlások) hogy mindez biztosítható legyen. Vannak tervek arra, hogy szisztematikus és fenntartható megoldás szülessen a hagyományos hajóépítő projektek (vagy a luxus bútorgyártók) igényeinek kielégítésére, de ez nem fog egy rövidtávú folyamat. Ahogy egyre több projekt kénytelen külföldről beszerezni faanyagot, nemcsak a faanyagok kitermelésének módszeréjért való felelősségvállalás feletti kontrolt veszítjük el, hanem azt a jellegzetes „személyiséget” amit mondjuk egy Huon fenyő, egy Celery Top (egylevelű fodorkafenyő) vagy egy Kaurifenyő több mint 200 éve régi hajóinknak.

Minden közösségnek szüksége van olyan emberekre, akik az „epoxi” szót csúnya szónak tartják, és boldogan öblítik pamutvitorláikat tengervízben minden esős napon. Legtöbben a két véglet között helyezkedünk el, élvezve és csodálva a hagyományos kinézetű hajók legjobb értékeit és esztétikáját, de jobban értékeljük már a vízálló hajótestet és a nyomógombos navigációt, mint az elavult technikák iránti megszállott vágyódást.

És ott van a közösség másik véglete, ahol a kalandvágyó tervezők a fa és a legmodernebb építési technikák kombinálásának módjait kutatják, hogy gyors, alacsony karbantartási igényű vitorlás hajókat hozzanak létre. Nézzünk három ilyen példát napjainkból.

Woy 26:

A típus dinghy kinézete kívülről semmit sem árul el az építési anyagairól. A fedélzetre nézve csak a gyönyörűen ívelt fenyődeszkákat látjuk, amelyek lágyan átívelnek a hajó pereméig. Ha kicsit benézünk a fedélzet alá, akkor láthatjuk csak igazán a fa szerkezetet. Belül kellemes hangulatot árasztanak a fából készült válaszfalak, merevítők, a fedélzeti gerendák és a keel box. Minden fa alkatrész natúr átlátszó bevonattal van ellátva, semmit sem akartak elrejteni.

A hajó könnyű karbon rudazatot és vitorlázatot kapott. Az árboc hátranyilazott áramvonalas szálingokkal lett szerelve, így nincs szükség hátsó merevítőkre. Az önváltós fock könnyű szél elleni vitorlázást tesz lehetővé. A hajó méreteinél és súlyánál fogva utánfutón könnyen szállítható.

Könnyű cinikusnak lenni a marketingbrosúrákban megjelenő „zöldrefestéssel” kapcsolatban, de a Woy filozófiája kifejezetten más gondolat: „A fa hajóépítés modernizálására irányuló törekvéssel együtt jár a felelősség is, hogy új megoldásokat találjunk a régi problémákra. A gondosan válogatott puhafa furnér tökéletes tulajdonságokkal rendelkezik egy rendkívül stabil, mégis könnyű hajótest előállításához. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy lemondjunk a trópusi keményfák használatáról hajóink építése során, így védve azt a természetes környezetet, amelyet a Woy hajójával meg szeretne tapasztalni.”

Tison 48: Ez a hajó már három – négy éve létezik, és hihetetlen technológia van benne. A típus egy klasszikus, lakkozott mahagóni hajót ötvöz egy Grand Prix versenygéppel, egészen különleges módon!

Az Elida belső terében minden megtalálható, amely versenyzéshez és túrázáshoz egyaránt szükséges: térképasztal elcsúsztatható navigátorüléssel, hátsó kabinok, átalakítható fekhelyekkel. Emellett a belső tér nem szűkölködik a luxusban, és klasszikus Herrefshoff stílusban lett berendezve, konyhával, sütővel, és egyedi tervezésű fűtési rendszerrel. A kettős célú felhasználás a fedélzeten is megfigyelhető egy letisztult és nagy cockpit, amelynél a háttámlák verseny közben levehetők, túrázás közben pedig a nagyobb kényelem érdekében visszaszerelhetők.

A típus a faszerkezetet hightech anyagokkal ötvözi, főleg carbonnal. Thomas Tison tervező, aki America’s Cup, és repülőgépipari háttérrel rendelkező szerkezetépítő mérnök, egyedi laminált anyagot készített a hajóhoz, amelyet az Airbus létesítményében tesztelt. Az eredmény egy olyan hajótest lett, amely mindössze 1000 kg, mégis hasonló terhelést bír ki, mint mondjuk egy TP52 – es. A súly és a terhelhetőség kulcsa a gyártásban és az anyagokban rejlik: „4 réteg fa, amelyet speciális epoxi alapú szerkezeti ragasztókkal ragasztottunk össze. A fa rétegek pontos specifikációja és vákuumozás a rétegek közötti egyenletes és megbízható kötés érdekében. A fa mindenhol levegőtől védett, külső szénszálas rétegekből és Exoskin laminált erősítésekből áll, melyek arányát a merevség és szilárdság modern szabványainak megfelelően számítottak ki”.

Lyman Morse 46: Ez egy egyedi tervezésű high performance vitorlás. Alacsony karbantartási igényű, hidegen formázott hajótest, amely egy fahajó páratlan élményét és hangulatát kínálja, de emellett modern teljesítményt is több mint 10 kts – es sebességét.

Bár a TISON – hoz hasonló hosszúságú, ez a jacht sokkal inkább cruiser / racer, mint racer / cruiser. Kevin Dibley (NZL) terveinek köszönhetően komoly rudazatot és vitorlázatot kapott a nem túl nehéz hajótesthez. A túrázás számára kialakított kényelem, nem abból adódik, hogy minden otthon megtalálható kényelmet bepakoltak a hajóba, hanem abból a megnyugtató mozgásból, ahogy egy duglászfenyő és vöröscédrus hajótest lágyan siklik a vízen, és abból a tudatból, hogy minden megvan a fedélzeten, amire szükséged van (de semmi más).

Mindig épülnek modern hajók, de a fahajók világának mindig is meg kell maradnia, hogy a hagyományos vitorlázás értékeinket megőrizzék…