A Columbia replikája, olyan hű mása lett az eredetinek, amennyire csak lehet, és ez a jacht egyértelműen nagyon nagy értéket képvisel mind a közösség, mind a tulajdonos számára.

A Columbia fedélzetére lépve, megdöbbentő és különleges hangulat fogadja az embert. A tulajdonosokról és a legénységről sugárzik a büszkeség, hogy ezzel a hajóval vitorlázhatnak. Első ránézésre meglehetősen nehéz elhinni, hogy még csak néhány esztendős a hajó, és nem egy jól felújított száz év körüli klasszikus.

A hajó az eredeti 141 lábas fából készült Columbia tökéletes mása, amelyet 1923 – ban a Massachusetts állambeli Essexben található történelmi A. D. Story hajógyárban építettek, halász szkúner – nek. Ami változás az eredetihez képest az a hajótest anyaga, hiszen a replika acélból készült. Annak, aki először száll fel a fedélzetre, néhány percbe telik, amíg mindezt realizálja, és ez talán nem véletlen.

Tulajdonosa, Brian D’ Isernia középiskolai álma volt, hogy egy nap egy klasszikus amerikai horgász szkúnert építsen. Kedvenceit csak néhány hajóra szűkítette, míg végül Columbia – t választotta. „Ő volt az egyike annak az öt híres amerikai szkúnernek, amelyek a kanadaiakkal horgásztak és versenyeztek, és az egyetlen, amely komoly kihívója volt a híres Bluenose – nak” – magyarázza. „A Columbiát választottam, mert ő volt a legszebb és a leggyorsabb az amerikaiak közül.”

Végül 1997 – ben sikerült megszerezni a Columbia terveit. „Sok időt és energiát fektettünk abba, hogy megkeressük a régi Columbia eredeti rajzait, de végül az archívumban az eredeti, W. Starling Burgess által aláírt vonalrajzokat, is megtaláltuk és pontosan ezt építettük meg” – mondja Brian. És amikor azt mondja, hogy „mi”, azt nem átvitt értelemben gondolja. Brian a floridai székhelyű Eastern Shipbuilding Company, kereskedelmi igazgatója.

 „Ez volt az első kísérletünk egy jacht építésére, mert emellett 300 láb hosszú olajszállítókat gyártunk. 1500 embert foglalkoztatunk a hajógyárban, és ez csak egy kis titok volt, amin elkezdtünk dolgozni.” Első lépésként a John W. Gilbert & Associates segítségével az eredeti, kézzel rajzolt terveket számítógépes szoftverrel újrarajzolták, és 2006 – ban megkezdődött az építés. „Ezt a hajót magamnak és a családomnak építettük, nem eladó” – mondja határozottan Brian.

„Mindenki azt mondta: „Nem tudtuk, hogy az Egyesült Államokban van olyan hajógyár, amely így tud építeni.” Egy testvérhajó építésébe is belekezdtünk, aminek a hajóteste meg is épült, de mivel nincs szükségünk kettőre, ezért a másodikat eladjuk.”

A teljes belső térben az eredeti Columbia berendezése köszön vissza, bár halászhajóként eredetileg nem lett volna szalonja vagy gépháza, a személyzeti szállásokat úgy tervezték, hogy egyforma kinézetűek legyenek. Az árboc előtt található helyiségben, hat emeletes ágyat, helyeztek el lépcsőzetesen elrendezve a hajótest mentén. Amikor a szokatlan legénységi szállásokról kérdezik, a hajó kapitánya, Karl Joyner így magyarázza: „Ez egy replika. Az eredeti hajón is hasonló körülmények voltak. Őszintén szólva, eddig még nem volt panaszunk erre, fiatal a stáb, és jól érzik magukat itt! Brian és Mimi családközpontú emberek.”

Ez a hajó konyhájában és a közösségi terekben is megnyilvánul.A konyha leginkább egy kényelmes vidéki konyha hangulatát idézi. Brian büszkén mutatja be a famunkákat és a berakások részleteit, és menet közben sorolja is  a felhasznált faanyagokat: juhar, mahagóni…”. A megnyugtató és átgondolt farészletekkel ellátott szalon kényelmes étkezési lehetőséget biztosít, nagy asztallal és kanapékkal.

Az eredeti Columbia haltarolókkal volt ellátva, nem vendégkabinokkal, így Briannek és Miminek meghagyták a lehetőséget, hogy az igényeiknek megfelel belsőt tervezzenek. Így végül négy kabinban 12 fő fér el. Brian elmagyarázza: „10 gyermekem és 11 unokám van, ezért sok ágyra volt szükségünk! A második hajótestnél az új tulajdonos szintén testre szabhatja a belső teret az igényei szerint, például egy nagyobb főkabinnal. Számunkra viszont ez nem volt prioritás.”

Bár a hagyományos hangulat kívánatos a fedélzeten, de ez nem megy a modern kényelem rovására: a főkabinhoz például tartozik egy nagy jakuzzi is. A szalon feletti hatalmas tetőablak természetes fénnyel tölti meg a teret, és lehetővé teszi a friss levegő szabad áramlását a jachton belül. Egy nagyméretű elektromos kandalló, valamint a légkondicionáló és fűtési rendszerek gondoskodnak arról, hogy minden éghajlaton kényelmesen lehessen hajózni.

Az orrsugárkormány, a víz alatti világítás, a legmodernebb navigációs berendezések és a multimédiás szórakoztató rendszer már megkülönbözteti az eredeti Columbiától.

A fedélzeten azonban a történelmi húség rendkívüli. Brian elmagyarázza: „A csigákat egy 86 éves, harmadik generációs csigakészítő építette Lunenburg – ból, Nova Scotia – ból, akinek az apja a Bluenose II csigáit készítette, a nagyapja pedig a Bluenose csigáit. Szóval ő egy igazi kis darab történelem!”

Brian szenvedélye új jachtja és a régi Columbia iránt nyilvánvaló, de világosabbá válik, amikor elmagyarázza a történetét: „Tragikus módon a világ soha nem ismerte meg az eredeti Columbia – ban rejlő lehetőségeket. 1927 – ben egy augusztusi hurrikánban süllyedt el négy kanadai szkúnerrel együtt az Új – Skócia – i Sable Island közelében. Véletlenül itt halásztam, amikor ebben az iparágban tevékenykedtem: két évet töltöttem a Sable Island – en, hogy kardhalat keressek, így érzelmi kötődés is volt bennem.

 „De nyilván a mai körülmények mások: akkoriban ezek a hajók kimentek a Grand Banks – be, nem volt radar, GPS vagy időjárás jelentés, csak egy iránytű, és egy barométer volt náluk. Ha viharos időjárás vagy hurrikán volt, motor nélkül ezek a hajók könnyen bajba kerülhettek.

Azon az éjszakán öt szkúner süllyedt el, amiből a Columbia volt az egyik. Százhuszonöt ember halt meg, hajónként 25 fő legénység, akik kis parti halászfalvakból érkeztek. Egy falu 25 embert veszített – egyetlen család sem volt, amelyet ne érintett volna. „A Columbia igazi halászhajó volt, hiszen erre építették. A Fishermen’s Cup – ban is versenyzett. Azt hiszem, részben azért keltettük életre, hogy tiszteljük azt az időt és azokat a férfiakat. Elfelejtjük, hogy nagyon nehéz időszak volt. Még egy ilyen tragédiák után is felkeltek, és újra horgászni mentek. Túlélők voltak” – mondja.

Az új Columbia más életet él Brian és Mimi kezében. „Elviszem az 50. egyetemi találkozómra májusban Washington DC – be, fel a Potomac folyón” – mondja Brian. A 2015 – ös nyári szezonban meglátogatta a Földközi – tengert is. „Édesanyám Írországban született, és mivel azt tervezzük, hogy áthajózunk az Atlanti – óceánon, oda kell mennünk. Csak vitorlázunk vele a családdal, és jól érezzük magunkat.”

Forrás: https://www.yachtingworld.com/ – Alexandra Groom