Kedves Vitorlázó Sporttársaim!

A Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára idén is felkérte az osztálykapitányokat, hogy készítsenek összefoglalót a hajóosztályukban történt lényegesebb eseményekről: újonnan választott osztálykapitányként először nézem ebből az aspektusból az Európa 30-as közösség szezonját. Igyekszem objektív maradni, ami az eredmények felsorolása tekintetében nem nagy kihívás, de természetesen az élményeim és benyomásaim tekintetében a saját szemszögemből láttatom az eseményeket, versenyeket, parti összejöveteleket.

A versenyek előtt hadd kezdjem az év elején: januárban az osztály kormányosi értekezletével kezdődött a szezon. A találkozón meghatároztuk, mely versenyeken, rendezvényeken szeretnénk részt venni, mi számít 2022-ben ranglista eseménynek – de nem is egy ranglistát határoztunk meg, hanem rögtön hármat, azaz az MVSZ felé leadandóak – az osztály aktív státuszát biztosító – versenyek mellett a klasszikus hajóosztályok által preferált „Klasszikus Kupa” ranglistát, valamint a számunkra legfontosabb saját osztály ranglistát.

Május elején a Klasszikus Egykezessel indult a vízenlét: az embert próbáló kihívást jelentő versenyt többen végigvitorlázták.

Az első csapatverseny, a Mihálkovics Kupa Balatonföldváron minden szempontból méltó volt hagyományához: példamutató a szervezők vízi és parti profizmusa. A nagy létszámú mezőny változatos szélviszonyok között fordulatos, izgalmas versenyt vitorlázott. Osztályunkat 6 egység képviselte. A szoros verseny előre vetítette, hogy változatos idénynek nézünk elébe. Ráadásként pedig a Mihálkovics Vándorkupát a Takácsy Géza kormányozta Nagymágus őrzi egy évig.

A Kereked Klasszikus Kupa kissé szerényebb létszámmal, kevés széllel, ám kiváló parti eseménnyel és az előző évi „Klasszikus Kupa” díjátadóval hozta a szokásos magas színvonalat.

A júniusi széltelenség után a Fehér Szalag igen szeles időjárást és haváriákkal tarkított versenyt hozott, de szerencsére senkinek és semminek nem lett maradandó baja. Feléledt a remény, hogy a közelgő Kékszalagra is marad a szélből: úgy is lett, kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de alapvetően végig haladni lehetett, és az utolsó percekig nyitott maradt a verseny – 23 óra versenyzés után alig fél perc döntött az első helyről…

Júliusban nem volt sok pihenő idő: a Spari rendezésében a „MET Kupa Ripka László Emlékverseny” 6 futamos pályaversenyén hangolódtunk a bajnokságra.

Ezután került megrendezésre augusztus első hetében a Magyar Bajnokság, melynek a balatonföldvári Spari adott otthont. Az OB-t évek óta együtt futjuk a 30-as cirkálókkal, mindenki közös megelégedésére. A két hajóosztály hajói megjelenésükben és sebességpotenciálban is hasonlóak, így a pályaversenyek futamai fennakadásmentesen bonyolíthatók. A szél nem volt túl sok, de a Béci-Olcsi duó mindig tudta, mikor és hova kell a pályát rakni az értékelhető futamokért. A bajnokság szombatja volt az egyetlen nap, amikor 20 csomót meghaladó alapszél fújt, 1 futamot aznap is teljesítettünk. Végül a tervezett 12-ből 8 futamot tudtak Béciék rendezni. A változatos vitorlázó napok végén magabiztosan lett magyar bajnok Újvári Gábor kormányzásával az Ábránd, a 2. helyezést a Buddhajó kapta, 3. a Fiskális lett.

A következő hétvégén Csillagtúráztunk. Az Európák hagyományosan elkötelezettek a Csillagtúra felé, idén sem volt ez másképp: ismét a legnagyobb, 8 egységből álló flotta indult neki a 24 órás taktikai távversenynek. A fokozatosan csökkenő szélben legjobban a Nagymágus számításai jöttek be.

Az utolsó ranglista verseny előtt még mindig teljesen nyílt volt az állás: 3 egység is reménykedhetett az Európa 30-as ranglista megnyerésére.

A Félszigetkerülő egy szeles szeptemberi szombaton nagy csatát hozott: a versenyt orrhosszal végül a Bodnár Balázs kormányozta Buddhajó nyerte.

Az idei ranglista és egyúttal az Európa-Kupa győztese a Takácsy Géza kormányozta Nagymágus, 2. lett a Buddhajó, 3. a Zarándok.

A Klasszikus Kupa ranglistán még szorosabb eredmény született: az első és a harmadik egység között csupán 1 pont különbség volt. Pontegyenlőséggel a Zarándok nyert Kajner Gyula kormányzásával, 2. helyen végzett a Nagymágus, 3. lett a Buddhajó.

Összegzésül az idei évben a versenyeken 11 egység vett részt, nagyon intenzív, sokesélyes versenyeken.

Sok év után újra becsatlakozott osztályunk életébe a szépen felújított HUN 24 vitorlaszámú Aedus: bízunk benne, hogy Pinka Péternek és csapatának sok szép élményt hoz a hajójuk!

A flottánkban most még ugyan parton, de jövőre előreláthatólag már vízen látunk most épülő új és kisebb-nagyobb felújításokon átesett hajókat – reményeim szerint jövőre az új belépőkről hosszan tudok majd írni!

Minden vitorlázó sporttársamnak békés és boldog ünnepeket és a 2023-as versenyszezonra jó szelet kívánok!

Kajner Gyula

Európa 30-as osztálykapitány