Ha valóban érdekelnek bennünket a klasszikus hajók, akkor egyszer biztos, hogy érdemes az életünkben ellátogatni a Mediterránumba, hiszen itt az őszi szezonban rengeteg híres klasszikus hajót láthatunk, Cannes, Monaco vagy akár St Tropez kikötőibe. Az biztos, ha ezeken a versenyeken járunk, nem fogjuk tudni levenni a szemünket a híres skót hajótervező William Fife egyeik remekművéről a Moonbeam of Fife – ről, vagy más néven a Moonbeam III. – ról. A skót hajótervező nem tétlenkedett életében, mert 1890 és 1944 között több mint 500 hajó tervét vetette papírra. Minden hajójának az elején megtalálható a híres nyelvét nyújtó sárga sárkány, ami a tervező egyedi védjegye volt.
A Moonbeam of Fife története:
A hajót 1903 – ban bocsájtották először vízre és egyike lett a világ legszebb és legsikeresebb yachtjainak, de ahhoz hogy valóban megértsük mitől is vált ez a hajó igazán ikonikussá vissza kell mennünk az időben egészen a 19. század végéig angliába, ahol ekkor váltak az addigi kereskedelmi hajók a szórakozás és versenyzés tárgyává. Ebben az időben vált a vitorlázás igazi sporttá és művészetté, hiszen a munka (kereskedelmi hajózás) helyett ez már szórakozást és élvezetet jelentett. Ez a periódus a növekedésről és a jóllétről szólt, ahol a gazdag „rajongók” már megengedhették, hogy megrendelték saját vitorláshajóikat is. Ezzel megkezdődött a vitolás yachtok aranykor. Az Atlanti óceán túlpartján is teljes kapacitással üzemeltek a tervezőirodák és a hajógyárak, hogy ekkor még részben kereskedelmi hajókat is építsenek, amelyek aranyat, teát, selymet és pamutot is szállítottak. Ezeknek a „kereskedelmi” hajóknak az első és leghíresebb versenye 1851 – ben, Cowes – ban, a Royal Yacht Squadron – ban került megrendezésre. A versenyt az America nevű schooner nyerte, és talán nem nehéz kitalálni, hogy ezzel meg is született az America’s Cup, ami a mai napig is az egyik legöregebb és legrangosabb sportesemény a vitorlázásban.
A történelmi áttekintés talán azért is fontos, mert ez a töretlen fejlődés teremtett egy olyan környezetet, amiben a Moonbeam III megszülethetett 1903 – ban. Ebben a csodálatos fejlesztői környezetben tette le névjegyét 1890 – től, a skót William Fife is. Munkásságát a Clyde folyó partján fekvő kis skót faluban Fairlie – ben kezdte, ahol az 1858 – óta működő családi vállalkozásban több mint 600 terv és hajó készült. William Fife 1886 – tól vette át a családi vállalkozást, ami ekkor már igencsak nagy hírnévnek örvendett, ami remek lehetőség és referencia volt.
A 19. század végén Charles Plumptre Johnson londoni ügyvéd, a királynő személyi orvosának fia, Glasgowba költözött, hogy kellően sok időt tudjon kedvenc hobbijának a vitorlázásnak szentelni. Ekkor vásárolta meg a Moonbeam – et amit az idősebb Fife tervezett 1858 – ban. Johnson hat évet vitorlázott a Moonbeam – el, amikor megbízta Frederick Shepherd – ot hogy építsen neki egy új 17,78 m – es hajót, aminek nem meglepő módon Moonbeam II. lett a neve. A harmadik hajóra nem kellett hat évet várni, mert az első szezonja végén, Johnson már egy új, modern és gyors hajóról álmodott, ami megfelelt a Royal Ocean Racing Club előírásainak is. Ekkor kereste meg William Fife – t, hogy tervezzen neki egy új hajót. Így született meg 1903 – ban a Moonbeam III. ami egy jól manőverezhető és rendkívül gyors hajó lett. Az új hajó egy 30 méteres 4,7 méter széles csodálatos gaff riggel ellátott yawl. A hajót a letisztult formák, a hatalmas vitorlafelület és a mahagóni és bőr butorzat tette még egyedibbé. A korabeli sajtó szerint Fife mesterműve a kor legcsodálatosabb és leggyorsabb hajója volt.
A Moonbeam of Fife volt az első gaff yawl ebből a sorozatból, amit a Valdora, a White Heather és a Rosamond követett, amikkel számos alkalommal versenyzett együtt.
Sir Charles Johnson – t annyira lenyűgözte hajójának gyorsasága és versenyképessége, hogy rövid idő alatt közel 5000 mérföldet vitorlázott vele. A tulajdonos annyira elégedett volt a Fife műhellyel, hogy 60 éves korában még visszatért oda és megrendelte új, még nagyobb hajóját a Moonbeam IV. – et
A 20. század több új tulajdonost hozott a hajó életében, illetve a két világháború idején nem igazán használták a hajót. Johnson után a második tulajdonosa a Moonbeam III. – nak egy párizs iparos Fernand Maroni volt, aki átnevezte a hajót Eblis – nek, és ezután először Brest – be, majd Cannes – ba vitte, ahol 1927 – ben és 1928 – ban is megnyerte a Mediterranean Cruise Race – t. A harmincas évek elején Raymond Philippe vette meg a hajót, majd a repülés egyik uttöröje Félix Amiot tulajdona lett, aki 1947-ben Cherbourg – ba vitte. A hajó 1971 – ben ismét gazdát cserélt, Mrs Anthony vette meg és ezután a hajó Görögországba került. 1979 – ben ismét tulajdonosváltás történt Dr John Poncia – é lett a hajó. A hajó ezután 1988 – ban Southampton – ban a Camper & Nichol sons shipyard – ban újult meg a kor biztonsági előírásainak megfelelően. Ezután egy norvég és egy francia tulajdonos következett, aki St. Tropez – be vitte a hajót, ahol megfelelő körülmények között igen nagy becsben tartották.
Moonbeam III napjainkban:
Az elegáns gaff cutter új élete a Mediterránumban kezdődött, ahol a hagyományos klasszikus Regattákon vesz részt St.Tropez – ben, Monaco – ban, Cannes – ban, Antibes – ban, Porquerolles – ben, Imperia- ban, Marseille – ben és Barcelona – ban.
1998 – ban a Yacht Club de Monaco a tengerészeti hagyományok megörzése érdekében versenyt szervezett a Tuiga – nak és a Moonbeam III. nak Cannes és St. Tropez között, amely versenyen II. Albert Monaco hercege is részt vett. Szintén ebben az évben a hajó részt vett még a Bénodet – ben megrendezett Pen Duick 100 éves jubileumi versenyén. 2001 – ben Cowes – ban rendezték meg a Jubilee of the America’s Cup Regattát, ahol sziontén versenyzett a hajó. 2008 – ban Fairlie – ben rendezték meg a Fife Regattát, ahonnan a hajó szintén nem hiányozhatott.
A Moonbeam III 2003 – ban ünnepelte 100 éves évfordulóját Porquerolles – ben. Az ünnepléáshez 11 hajó csatlakozott és azóta, is minden évben összegyülnek csak most az eseményt már Porquerol les Classic – nak hívják, ahol évről – évre legalább 30 klasszikus hajó versenyez együtt.
A hajó azóta is folyamatosan részt vesz a Mediterrán versnyeken igen jó eredményekkel 2015 – ben megnyerte a Les Voiles de Saint Tropez – t, a Puig Regatta – t Barcelona – ban, és még ebben az évben a második helyen végzett Cannes – ban a Regatta Royal – on, harmadik helyen a Monaco Classic Week – en és a Vela Classica de Mahon – on. 2016 – ban újabb tulajdonosváltás történt a hajó életében egy Hamburgi üzletember vette meg. A hajó anyakikötője St. Tropez maradt.
Gondoljunk csak bele hogy a Moonbeam III. a 491 – es gyári számmal készült Fife műhelyben 1903 – ban. Adott korban még mire lehettek képesek a régi hajóépítő mesterek. Az egyedi sárkányos design, a csodálatos fa hajótest, a gaff rudazat, a fenséges fa árboc, a véget nem érő baum, a három orrvitorla, a jellegzetes orrsudár, a letisztult deck, a mahagony belső tér mind – mind olyan apró részletek, ami a mai napig egyedivé tesz egy ilyen klasszikust. Bármilyen klasszikus hajó rajongót meg lehet kérdezni, hogy melyek a legszebb klasszikus yachtok, de valószínű a Moonbeam III. valahol a lista elején fog szerepelni. Ennek talán lehet az oka, hogy ezen az ikonikus hajón minden tökéletes a tervezéstől kezdve a felhasznált minőségi anyagokon keresztül a történelmén és a versenyeredményein át a nevéig, ami úgy hangzik, mint egy tökélezesen megírt szimfónia. Igaz ez a szimfónia egy kelta dallam, de egy élő alkotás, ami még sokáig magával ragad minden műkedvelőt és új rajongót és rengeteg felejthetetlen kalandot ígér.
Tervező: William Fife III
Építés éve: 1903
Gyártó: William Fife & Son, Fairlie, Scotland
Hajóhossz: 30,94 m
Szélesség: 4,75 m
Merülés: 3,29 m
Gyártási szám: 491
Vitorlafelület: 345 / 430 m2
Rajtszám: 88
Forrás: AquaMagazin
