Amikor a New York Yacht Club bejelentette 1916 – ban az új NY40 – es hajóosztályt szeretne létrehozni, elég egyértelmű volt, hogy Nathanael Herreshoff fogja tervezni ezeket a hajókat. Az elvárás az volt, hogy a hajó elég tengerálló legyen az óceáni versenyzéshez, de mellette megjelenésében és kényelmében elég elegáns is a part menti vitorlázáshoz és túrázásokhoz is.

A szabályok megkövetelték, hogy a hajót a tulajdonosának kell kormányoznia, legalább is versenykörülmények között. A fizetett legénység száma négy + két főben lett limitálva, a legénység többi (nagy) része pedig amatőr kellett, hogy legyen.

A tervezési követelmények között szerepelt még a széles hajótest és a nagyobb oldalmagasság is, hasonlóan Herreshoff korábbi osztályhajóihoz. Ezek a korábbi hajók voltak a Flying Saucer – ek, az új hajókat pedig „Fighting Forties” – nak becézték.

A 12 eredeti NY40 – es csak két szezont vitorlázhatott az első Világháború előtt. Ezután a versenyzés 1920 – ban indulhatott újra a háború után. 1926 – ban két új hajót mutattak be a Marilee – t (hull 955) és a testvérhajóját a Rugosa II – t (hull 983). A két hajótest vonalrajza ugyan az, de a Marilee egy új design – ú kabinfelépítményt, más bútorzatot és nagyobb cockpit – et kapott.

A NY40 – es osztály a fénykorában komoly csaták voltak a több mint 10 hajós mezőnyben, de napjainkra már csak négy olyan hajó maradt, ami fel lett újítva és versenyez: a Rowdy, a Chinook, a Rugosa, és a Marilee.

Az első Világháború után az USA gazdasága nem regenerálódott elég gyorsan a 20 – as években. Ennek következtében a trend az lett, hogy kisebb hajókat vásároltak csak és 1927 – re a NY40 – es flotta nagy része el lett adva, aminek következtében csak néha indultak egy két versenyen.

1933 – ban a Marilee egy beépített motort kapott és a hagyományos gaffos riggjét lecserélték Marconi rudazatra. Ezután a következő felújítás, amit a hajón csináltak hat évtizeddel később történt, hogy a 2001 – es Cowes – i America’s Cup Jubilee Regatta – ra megújuljon. 75 évvel az utolsó igazi NY40 – es versenyszezon után a Marilee és a Rugosa újra együtt versenyzett. A Cowes – i verseny után a hajó a Med Classic Circuit – ban kezdett el versenyezni.

2014 – ben eredetileg nem volt tervben hogy a Marilee – t teljesen felújítsák, csak néhány esztétikai és könnyebb strukturális javítást akartak elvégezni rajta. A munkára a French & Webb műhelytát választották ki, és az újjáépítő csapatban helyett kapott Kurt Hasselbalch is a Massachusetts Institute of Technology kurátora is, aki a Hart Nautical Collections – tól meg tudta szerezni a hajó eredeti terveit.

A restauráció 2014 telének elején a hajótest 3D scannelésével kezdődött. Ebből a 3D – s scannelésből egy CAD rajzot csináltak, ami már lehetővé tette, hogy az akkori hajótestet összehasonlítsák az 1926 – os tervekkel. A két rajz összehasonlításakor észrevették, hogy a deck vonala kicsit több mint 2 inch – el eltér az eredeti rajzoktól, és a hajótest is asszimetrikussá vált az idők folyamán.

Ezután kicserélték a hajó kiel – ét, a kiel tartó gerendák illetve a vázszerkezet 80 % – át, a jobboldali palánkok 45 a bal oldali palánkok 60 % – át. Ezekhez a palánkokhoz egyedi készítésű réz csavarokat gyártottak. A kerekes kormányt, tengelyesre cserélték, amit ezután már normál kormányrúddal lehetett használni természetesen az eredeti Herreshoff tervek alapján. Végül a motort is áthelyezték, hogy a hajó súlypontja és menettulajdonságai is javuljanak.

Ezután a 2014 – es szezonban a hajó versenyzett, mert a tulajdonos kívánsága az volt, hogy nem szeretne versenyszezont kihagyni. Ebben az évben a hajó minden versenyén dobogós helyeket vitorlázott.

Szezon végén a hajó visszakerült a műhelybe és elkezdődött a felújítás második fázisa. Ekkor a hajót teljesen szétbontották a palánkokat és a vázszerkezetet is beleértve. A hajó egyik gyenge pontja a vantni bekötések voltak. Ezeket a lemezeket csak néhány bronz persely tartotta, ami nem kapcsolódott a gerinchez és a strukturális pontokhoz csak palánkokhoz. Ezt egy öt bordát átfedő bronz lemezzel erősítették meg, amit ezután még y gerinchez is rögzítettek. Szintén ebben az évben újult meg a hajó összes csigája is, aminek a terveit szintén a Hart Nautical Collections – tól tudtak megszerezni és az alapján legyártani.

2016 elején a hajón folytatták a felújításokat. Ebben az évben új gaffot, orrsudarat és baum – ot kapott. Emellett a maradék még ki nem cserélt bordája is megújult. Ebben az évben készült el az új négy rétegű deck is amelyet végül teak fával borítottak.

A Marilee tulajdonosának az volt a kérése, hogy a hajó belsejében egy olyan enteriőrt alakítsanak ki, ami visszahozza a hajó közel egy évszázados múltját, de mellette egy nyitott tér legyen. A tulajdonos rengeteg klasszikus hajóbelsőt látott és az volt a véleménye hogy ezekben a hajókban  sötétség uralkodik a lakkozástól az üléshuzatokig mindenhol. Úgy gondolta ezek a „szivarszobák” egyszerűen nem tükrözik már a modern kor emberének igényeit ahol valaki a hajóján már nyugodt kényelmes és könnyed stílust szeretnének.

Ezeket a hajókat a kezdetektől a tulajdonosok igényeinek megfelelően építették. Valójában Herreshoff is több különböző belsőt tervezett, hogy az megfeleljen a NY40 tulajdonosok elvárásainak. A tulajdonos gondolatait figyelembe véve a tervezőcsapat arra törekedett, hogy egy új innovatív teret hozzon létre.

A csapat együtt dolgozott Paul Waring – al a Stephens Waring Yacht Design tervezőjével, hogy egy tradicionális teret hozzanak létre modern mai használatra. A tervezésnél a fő gondolat Herreshoff – tól eredt, ami a „Tiszta Látvány” volt.

A panelekkel ellátott válaszfalakat, ülőhelyeket és funkcionális területeket ciprusból készítették, a Herreshoff NY40 – es stílusjegyek szerint. A kívánt patina elkészítéséhez olyan anyagokat kerestek, amelyek hasonlítottak a Marilee eredeti stílusához. A belső részekhez főleg olyan ciprus rönköket használtak, amelyek 140 éve észak Karolnai folyóágyakban hevertek. Ezeket felfűrészelték és ebből lettek a válaszfalak. A belső terek anyaghasználatában szintén egy nevez tervezővel Angela Thompson – al dolgoztak, aki a bőr és a fa használatával hozott létre olyan belsőt, ami nem egy szivarszobára emlékeztet, nem rideg és nyugalmat áraszt. A modern dolgok sem hiányozhattak a hajóbelsőből, mint például a LED lámpák, amik a hajó apró gyönyörű részleteit még hangsúlyosabbá tették.

A Marilee az egyetlen hajó amihez Herreshoff kétféle árbocot (Marconi, Bermuda) is tervezett. Mivel az archívumokban mind a két rudazatnak a rajza megvolt ezért úgy döntöttek, hogy ha lehetséges olyan rudazatot terveznek, amely alkalmas arra, hogy mind a két rudazattípus vitorlázatát tudja „viselni”. Ennek szellemében a hajótestet is úgy erősítették, meg hogy az orrsudár eltávolítása után a hajó orrába is be lehessen kötni a merevítőket. A hajón ha a két rudazatot cserélni akarják, rövid egy órás szerelés után ez megtehető.  

A hajó 2016 – ban megint versenyzett és hasonlóan az előző szezonokhoz ismét mindig dobogón végzett. A 2017 – es szezonban pedig már minden versenyét megnyerte a Panerai sorozatban.

Technikai adatok:

Építés éve: 1926

Anyag: Fa

LOA: 18.0 m (59ft)

LWL: 12.2 m (40ft)

Szélesség: 4.4 m (14ft 6in)

Merülés: 2.5 m (8ft 2in)

Árboc: Gaffos Sloop, majd később Marconi

Vitorlafelület: 195m2 (2,100ft2)