A Fastnet Race az egyik leghíresebb kétévente megrendezésre kerülő offshore vitorlás verseny, amit a Royal Ocean Racing Club (RORC) szervez Angliában. A nevét a Fastnet Rock – ról kapta amit a verseny alatt meg kell kerülni, és ahonnan “már csak hazafelé kell vitorlázni” Plymouth – ig. A verseny azért is különleges, mert mind partmenti inshore, mind offshore részeket is tartalmaz ami igazán összetett kihívást jelent még a tapasztalt vitorlázóknak is.
A versenyt 2001 óta a svájci luxusóramárka a Rolex sponzorálja. A verseny hivatalos díja a Fastnet Challenge Cup, amit nem az abszolút győztes hanem a korrigált idő alapján legjobb hajó nyer meg. A Fastnet – et kétévente rendezik, a versenytáv pedig 608 tengeri mérföld (1126 km). A verseny rajtja Cowes – ban van, Isle of Wight – on a Royal Yacht Squadron – ban. Ezután a Solent – en kell végigvitorlázni, majd dél Anglia partjainál folytatja az útját a mezőny, amíg el nem éri a Kelta Tengert. Itt a Fastnet Rock – ot kell megkerülni és innen vissza kell vitorlázni a befutóig Plymouth – ba.
A Fastnet egy igazi kihívás. A versenyt mindig augusztusban rendezik amikor Észak Atlanti Óceánon az alacsony nyomású rendszerek folymatosan egymás után érkeznek a brit partok felé, amivel a navigátoroknak folyamatosan számolniuk kell és be kell hogy építsék a versenytaktikájukba. Több könyv is írodott már a Fastnet versenystratégiájáról, talán pont ezért van az hogy a verseny sikerének a kulcsa az, hogy a navigátorok hogy tudják kihasználni ezeket a rendszereket. A verseny több ikonikus hely mellett is elhalad mint például a Lizard Point, a Land’s End, a Fastnet Rock, a Bishop’s Rock és a Plymouth hullámtörő.
A verseny története:
A versenyt nem meglepő módon egy angol vitorlázó Weston Martyr találta ki miután egy évvel korábban, részt vett egy a Bermudákon rendezett vitorlásversenyen. Miután hazatért néhány társával együtt lelkesen elkezdte szervezni az első angol óceáni versenyt. A 608 tmf – es útvonalat a maihoz hasonlóan jelölték ki – Isle of Wight – Fastnet Rock – Plymouth. A kezdetekben néhány kritikus nem volt hajlandó óceáni versenyként elismerni a Fastnet – et, arra hivatkozva hogy nincs benne hosszú óceáni vitorlázás. Később a verseny gyorsan fejlődött és mivel a versenyvitorlázás is egyre közkedveltebb lett a szigetországban később már senki nem vitatta ezt.
Az első versenyen 1925 – ben mindössze hét hajó állt rajthoz, és első ízben a Jolie Brise nevű hajó nyert mind abszolút, mind korrigált idő alapján.1925 után egy ideig évente, majd két illetve négy évente rendezték a versenyt, de a II. Világháború miatt volt hogy nyolc év is kimaradt. 1949 – 1955 – ig megint a kétéves rendezés volt a jellemző, majd 1955 től a hetvenes évek végéig négy illetve hatévente rendeztek versenyt. 1977 – től napjainkig visszatért a kétéves periódus ezalól csak egy kivétel volt méghozzá 1987 amikor is nem rendezték meg a versenyt.
1979: Ez a Fastnet nem a sebességi rekordok miatt vonult be a verseny töténetébe, hanem hasonlóan az 1998 – as Sydney – Hobart – hoz, a verseny alatt tengerbe veszett vitorlázókról. A viharos verseny összesen 18 ember életét követelte 15 vitorlázó és három mentő veszett a tengerbe. A mentésben összesen 4000 ember vett részt amivel a legnagyobb ilyen mentőakció lett. Ez a tragédia vezetett el a szabályok és a biztosnági előírások módosításához, szigorításához, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő. A versenyről azóta több könyv is íródott, mert az emberéleteken kívül egyébként az anyagi kár is igen jelentős volt. A versenyen öt hajó elsüllyedt és több mint 70 hajó felborult.
1985: A tragikus 1979 – es verseny után a Fastnet megint a figyelem középpontjába került, amikor a Drum nevű Maxi felborult, miután egy tervezési hiba miatt leszakadt a kielje. A hajót az Új Zélandi Phil Holland, a hires hajótervező Ron Holland testvére vezette. A Duran Duran stárja Simon Le Bon, aki egyébként a hajó társtulajdonosa és legénysége is volt egyben, a borulást követően öt társával együtt, 20 percig nem tudott kiszabadulni a hajó belsejéből, amíg a Royal Navy ki nem mentette őket.
1999: Kilenc ország 213 hajója indult a versenyen, köztük Ellen MacArthur Kingfisher – je és Ted Turner Maxi – ja a Sayonara is. A többtestűek között a 60 lábas Fujicolor 1 nap 16 óra 27 perccel új pályarekordot vitorlázott.
2007: A Royal Ocean Racing Club ebben az évben a versenyző hajók létszámát 300 hajóban limitálta. Szintén ezen a verseny a Fastnet 83 éves története során először a rajtot el kellett halasztani 25 órával a várható viharos időjárás miatt. Az éjszakai vihar és a viharos tenger a mezőny három – negyedét kényszerítette arra hogy visszalépjenek a versenytől. A 271 nevezett hajóból végül 207 nem rajtolt el. Az időjárási viszonyok ellenére a versenyt Mike Slade 2007 – ben vízretett Icap Leopard 3 – ja nyerte, ráadásul új 1 nap 20 óra 18 perces időrekorddal. A korábbi rekordon majdnem 9 órát sikerült javítaniuk, amit 1999 – ben futottak meg. A korrigált idő alapján 2007 – ben Ger O’Rourke hajója a Chieftain nyert.
2009: Ez a verseny nem volt egy erősszeles játék, de végül 10 nemzet 300 hajó állt rajthoz. Niklas Zennström’s Ran 2 – je nyerte a Fastnet Trophy – t a legjobb korrigált idővel de a tengeren ők is 63 óra 1 perc és 33 másodpercet töltöttek. Az előző 2007 – es verseny a sebességi rekordokról ez pedig igazából a versenyzők türelméről szólt. A mezőny igen impozáns volt mert a 2007 – es abszolút győztes 100 lábas ICAP Leopard ismét idult és nyert is abszolútban igaz most ők is több mint 59 órát vitorláztak. Emellett, több mini maxi is szinesítette a mezőnyt, nevezetesen Niklas Zennstrom 72 lábas Ran 2 – je, Patrizio Bertelli 65 lábas Luna Rossa – ja, amit az ötszörös olimpiai érmes, Volvo Ocean Race győztes brazil Torben Grael kormányzott, vagy akár Karl Kwok vadonatúj Farr 80 – át is említhetjük ahol szintén egy America’s Cup veterán Gavin Brady kormányzott. Az IMOCA 60 – as osztály külön kategóriában indult a versenyen és itt is elég beszédes volt a nevezettek névsora. A teljesség igénye nélkül: Sam Davies, Dee Caffari, Seb Josse.
2011: 32 év után megdőlt a nevezési rekord, mert az 1979 – es 303 nevezett hajó után 2011 – ben 314 hajó indult a Fastnet – en. A legtöbb hajó ugyan angol és francia volt, de emellett összesen 19 nemzet képviseltette magát. Ez a verseny sem múlt el a technikai elgyengülése nélkül. Ebben az évben a 100 lábas Maxi a Rambler 100 borult fel a Fastner Rock és a Pantaenius point között miután leszakadt a tőkesúlya. A legénység 21 tagjából senki sem sérült, 16 – an a hajó tetején (alján) maradtak öt vitorlázót pedig köztük a tulajdonost George David – et a vízből mentették ki. A versenyt a Banque Populaire V. nyerte Loick Peyron kormányzásával, aki új többtestű pályarekorddal 1 nap 8 óra 48 perc 46 másodperc után ért célba. Az egytestűek között az Abu Dhabi Ocean Racing Volvo Open 70 – ese az Azzam, Ian Walker kormányzásával állított fel új rekordot 1 nap 18 óra 39 perces idővel közel két órát javítva az Icap Leopard idején.
A 2011 – es versenyt a korrigált idő alapján Niklas Zennström Ran 2 – je nyerte, vagyis ők vihették haza a Fastnet Challenge Cup Trophy – t amit egymásután másodjára nyertek meg. Ez a verseny történetében összesen velük együtt öt hajónak (Jolie Brise 1925,’29,’30; Dorade 1931,’33; Myth of Malham 1947,’49; Carina 1957, ’59) sikerült, de utoljára 1959 – ben.
2013: A nevezések megnyitása után kevesebb mint 24 óra leforgása alatt betelt a 300 hajós limit, és több mint 100 hajó került várólistára, köztük több IMOCA 60 – asal, többtestűvel és Class 40 – es hajóval együtt. Végül 336 hajó állt rajthoz és a verseny 88 éves története során először nyert olyan hajó amit csak ketten vitorláztak. A Fastnet Challenge Cup – ot (korrigált eredmény alapján) 3 nap 18 óra és 29 perc vitorlázás után a Night and Day nyerte. A történethez még egy kis érdekesség hogy a győztes hajón apa és fia vitorlázott együtt (Pascal és Alexis Loison).
2015: Ebben az évben a hajók létszámát 340 hajóban limitálták, de ekkor elegendő volt kevesebb mint öt perc arra hogy beteljen a létszám. A versenyt egyébként a Spindrift 2 nyerte abszolútban Yann Guichard kormányzásával,
2017: A 2017 – es versenyhez csatlakozott a 2017 – 18 as Volvo Ocean Race mezőnye is, ami nem számított bele a teljes versenybe de a Leg Zero egyik etapja volt, amit annak érdekében indítottak a rendezők, hogy a csapatok felkészülését segítsék. Ezen a versenyen a RORC engedélyezte a 100 lábnál nagyobb hajók indulását is.
Egytestű rekord:
Az egytestű rekordot jelenleg 1 nap 18 óra 39 perces idővel Ian Walker tartja az Abu Dhabi Ocean Racing Volvo Open 70 – esével az Azzam – al. Ezt az időt a 2011 – es versenyen futották ahol az Azzam mellett a Groupama 4 és a Team Sanya is job időt futott mint az ICAP Leopard 2007 – ben.
Többtestű rekord:
A többtestű rekordot a 130 lábas trimaran a Banque Populaire V tartja 1 nap 8 óra 48 perces idővel, amit Loïck Peyron állított be szintén 2011 – ben 18,5 kts – es átlagsebességgel. Peyron a Fujicolor 1999 – es kicsit több mint 40 órás rekordján faragott elég szépet.
Forrás: The Royal Ocean Racing Club
