A Cesenatico – i Tengerészeti Múzeumban hivatalosan is elismerték az Emilia Romagna tartomány partjainál őshonos, La Vela al Terzo vitorlával való vitorlázás kulturális értékeit, mint a megőrzendő kollektív kulturális identitás szimbólumát.
A Ravenna, Forlì – Cesena és Rimini tartomány Régészeti, Képzőművészeti és Tájvédelmi Felügyelősége, Cesenatico önkormányzatával együttműködve mutatta be ezt a kulturális értéket.
Mi is az a La Vela al Terzo?
Ezt a hagyományos lugger vitorlaformát a 15. század óta használják halász- és kis kereskedelmi hajókon az Észak-Adria mindkét partján. Trapéz forma és élénk színű festés jellemzi, és általában a hajó tulajdonosának családi címerét viseli, amolyan népszerű heraldikaként.
Eredetileg a Földközi – tengeren és a Pó deltában használt vitorlaforma, melyet kizárólag a hagyományos adriai hajókon (bragozzi, trabaccoli, lance, battane) használtak. Legjellemzőbb előfordulási helyeik olyan fontos tengeri városok voltak, mint Velence, Chioggia, Trieszt, Fiume, Ancona, de emellett Romagna partvidékén, az Isztrián és a Kvarner – öbölben is használták.
A La Vela al Terzo – nevét annak köszönheti, hogy a vitorlát tartó felső rudazat az egyharmad részénél van az árbóchoz rögzítve. A második világháború után, a motoros hajók megjelenésével, szép lassan eltűntek ezek a vitorlások, de az elmúlt évtizedekben különféle csoportok és egyesületek elkezdték megmenteni és újjáépíteni őket.
Szép lassan elkezdték újra használni őket, és mindamellett, hogy vitorláztak velük, tovább éltették az immateriális tengeri kultúra más fontos elemeivel együtt, mint például a hagyományos fahajók restaurálása.
Ahhoz, hogy az UNESCO Kulturális Örökség védelmi programba bekerüljön ez az Észak adriai tengerészeti érték, a Tengerészeti Múzeum – nak be is kellett mutatni ezeket. A szemlén három hagyományos hajótípust (a Barchèt luggert, a San Nicolò bragozzot, a Vanessa batanat), illetve két vele al terzo elemet sikerült bemutatni és az UNESCO programba regisztrálni.
Az eseményre a Cesenatico – i Tengerészeti Múzeumban került sor, aminek úszó pontonján lehetett a hajókat megtekinteni. Ki kell emelni, hogy ez volt az első ilyen jellegű elismerés Olaszországban. Talán ezért is nem véletlen, hogy teljes megelégedését fejezte ki a Kulturális Minisztérium Régészeti, Képzőművészeti és Tájvédelmi Főigazgatója, Luigi La Rocca is, aki mint jó példát említette, ezen értékek megőrzését.
Az eseményt a hagyományos hajók felvonulása követte La Vela al Terzo – kal, amely mindenki számára látható volt a Leonardesco csatorna kikötőjéből és a mólókról.
Az UNESCO védettség a La Vela al Terzo – kal való vitorlázás mellett kiterjed az ősi tengerész szakmákhoz kötődő tevékenységekre is, mint a vitorlák festése, szárítása, kötélmunkák és a halászhálók javítása is. Valójában az „örökségi közösség”, mindazokra kiterjed, akik ilyen hajókkal vitorláznak, ezeket megőrzik, és az ilyen típusú hajókkal kapcsolatos tudást, mint például az építés, a vitorlakészítés és a dekorációs technikák átadják…
