A www.klasszikushajok.hu – n korábban már foglalkoztunk klasszikus hajóépítő eszközökkel, (https://klasszikushajok.hu/2025/03/24/hagyomanyos-hajoepito-eszkozok-a-huzokes/) Első részünkben a húzókést vettük górcső alá, majd a sáskalábat (https://klasszikushajok.hu/2025/09/29/hagyomanyos-hajoepito-eszkozok-2-resz-a-saskalab/), harmadik részünkben pedig a kenti fejszével ismerkedünk meg (https://klasszikushajok.hu/2025/10/15/hagyomanyos-hajoepito-eszkozok-3-resz-a-kent-i-fejsze/).
A negyedik részben a párkánygyaluval kerülünk barátságba, és azzal hogy mire is használtuk régen ezt a kézieszközt.
A modern technológiák és hajóépítő anyagok korában könnyű lenne elfelejteni a hagyományokat, de a keresztnyelves illesztés, más néven (nutolás) az olyan dolog, amit nem szabad elfelejteni. A hajó minden illesztésének állandó terhelésnek, nedvességnek és mozgásnak kell ellenállnia, így a megbízhatóság elengedhetetlen. Ez a precizitásáról és szilárdságáról ismert illesztés kulcsfontosságú a szerkezeti integritás megőrzéséhez anélkül, hogy felesleges súlyt helyeznénk a hajóba. Talán pont ezért a modern fahajóépítők generációja továbbra is előszeretettel használja. Ahhoz hogy egy ilyen illesztést elkészítsünk az egyik legfontosabb hagyományos kézi eszközünk párkánygyalu.
A párkánygyalu azonkívül, hogy elengedhetetlen ezen illesztés elkészítéséhez, talán az egyeik kulcsfontosságú eszköze lehet egy hagyományos fahajóépítő szerszám repertoárjában. A keresztnyelves illesztés éltől élig illeszti a palánkokat, különösen ott, ahol a fa vastag, és a nyelvnek erősnek kell lennie – mint mondjuk például egy fartükörben.
Egy hagyományos nútféderes illesztés erezete, amelyet magán a palánkon készítenek, a palánk hosszában fut végig, de a kereszthornyos illesztés erezete merőleges a palánkra, és erősebb.
A hornyokat marógéppel vagy asztali fűrésszel is kivághatjuk, de a párkánygyalu könnyebb, gyorsabb és élvezetesebb. Bár a sértetlen fagyalu ritkaság, öntöttvasból számos jó alternatíva létezik. A legkönnyebben beszerezhető a kellemesen ergonomikus Record 043, amelyet az 1930 – as évektől az 1970 – es évekig gyártottak. Ez a nikkelezett szerszám olcsóbban beszerezhető, mint egy gyalulógép pengéje.
A folyamatot a faanyagok sík és derékszögű gyalulásával kezdjük, hogy az élek hosszukban találkozzanak. A találkozó felületeket érdemes megjelölni, hogy később biztos azzal az oldalukkal illesszük, amivel szeretnénk.
Az egyes palánkanyagokon bevágott, megjelölt középvonal segít a gyalu vasának középre igazításában, amelyet úgy választanak ki, hogy az anyag szélességének körülbelül egyharmadánál mélyebb hornyot vágjon. A mérőeszközt úgy állítják be, hogy éppen mélyebbre vágjon, mint amilyen széles a horony. A vezetőt szorosan a felülethez szorítják, és a karjaihoz rögzítik.
Ezt a gyalut másképp használják, mint egy hagyományos gyalugépeket. A faanyag túlsó végénél kezdjük, majd visszafelé haladunk a közelebbi végéhez, minden egyes menettel meghosszabbítva és mélyítve a hornyot, miközben folyamatosan erős oldalirányú nyomást gyakorolunk a vezetősínre. Hamarosan a gyalut a szépen megmunkált horony vezeti, és rugalmas forgácstekercseket dob ki magából, mint egy tagliatelle fészket.
Ha a hornyok kissé eltolódnak a középponttól, az nem számít – a felületek illeszkedni fognak, amíg a homlokoldal marad a vezetősín kiindulópontja. A hajóépítők néha szándékosan eltolt hornyokat vágnak, hogy maximális kopást érjenek el a felületen, mielőtt a csap belekerül.
A csapoláshoz egy hasonló palánkot szoktak szalagfűrésszel hosszában a horony méretére vágni, majd a horony kétszeresének magasságára, hogy mind a két palánkba illeszkedjen. A csapokhoz korábban használtak keményebb fákat is, de talán a legjobb az azonos anyagból készült. Miután előkészítettük az illesztéshez a nútot és a csapot is ragasztóval megkenjük az érintkező felületeket és miután összeillesztettük szórítókkal rögzítjük még a kötés idejéig…
A fa hajóépítésről:
Hiába fejlődnek rekordsebességgel az anyagok, a technológiák, mind ezek ellenére a hagyományos hajóépítési készségek és módszerek mindig is meg fognak maradni. Ezek az értékek mindig is a klasszikus közösségek gerincét alkotják. Ahogy azt az Egyesült Királyság és Maine állam hajógyárainak hajóépítésében is láthattuk, ezeket a technikákat továbbra is tanítják, és az iparág mai high – tech építői is visszanyúlnak hozzá.
