Vízen a sebesség duplán számít: a hajón az ötven nagyon gyorsnak hat, a száz meg már fénysebességnek. Ennek ellenére, mióta az ember hajózik, hajszolja a tempót és a gályarabokat, növeli a vitorlák felületét, alakítja a test formáját. Az igazi száguldás azonban csak a huszadik századdal érkezett el – ezekről a legendás, diadalittas és boldog évekről szól a válogatásunk, amelyben a zseniális Fortepan.hu képarchívum volt a segítségünkre.
A hazai vizeken a csónakok, a bárkák mindennaposak voltak: a halászok dolgoztak, az áruszállítás nem állt meg – a zajos időszak azonban a motorizációval együtt érkezett. A Dunán, a Balatonon, a Tiszán megjelentek a kisebb-nagyobb merülésű gőzhajók, amelyek után nem sokkal a belső égésű csónakmotorok is felverték a part menti nádasokban szuszogva szálló szúnyogokat.
A motorizált vízi járművek hangja szép lassan megszokottá vált: a Dunakanyar irányába rendszeresen kirándultak a pesti urak, de hamar megindultak a versenyek is. A hazai motorépítés is beindult – az igények nőttek, és olyan mesterek szolgálták ki őket, mint például a legendás Buday. 1930-ban alapították az Auto Club szárnyai alatt a Budapesti Motoros Yacht Clubot, ami összefogta nemcsak a hazai építésű sporthajókat, hanem a külföldről érkező szépségeket is. A klub első versenyét 1931-ben rendezték: 11 géposztályban álltak rajthoz a hajósok. A 100 köbcentis apró oldalmotoroktól kezdve a sokhengeres erőgépekig minden ott volt.
A Duna hazai szakaszának visszatérő eseménye az 1932 és 1937 között tartott Bécs-Pozsony-Budapest közötti távolsági, nemzetközi verseny volt, de bőven akadtak hazai megmérettetések is – a Szentendrei-sziget körüli futamok a hazai sportélet kedvenceivé váltak.
A világháború időszaka nemcsak a sporthajós, hanem az evezős életet is elsüllyesztette, de az ötvenes évekre szép lassan megteltek élettel a partok, a sólyák és a műhelyek is. A hazai igények kielégítése mellett külföldre is jutott a magyar motorcsónakokból. Az olyan nevek, mint a H-Kovács vagy a Karsai fahajók a mai napig a szakma csúcsát jelentik, de rajtuk kívül is több helyen készültek sportos vízi járművek Magyarországon. Egyik legismertebb a váci hajógyár volt, ahol motoros oldalkocsiktól kezdve a rohamcsónakokon át a személyszállító hajóig mindent gyártottak: az alumíniumtestű Nixy nemcsak a szocialista tábor, hanem Európa egyik legszebbje volt.
Görgessék végig a képeket, amiket kedvencként kiragadtunk a Fortepan bődületes gyűjteményéből – biztosan találnak olyat, amiben el tudják képzelni magukat, miközben a nap süt, és mosolyogva hasítják a folyó hűs vizét.

1920 – Ha megnézzük a ma motorcsónakosát, leginkább atlétát vagy fürdőgatyát látunk rajta: 103 évvel ezelőtt bezzeg még megadták a módját a csapatásnak!

1930 – A helyszín az Óbudai Hajógyár, ahol egy nagytestű facsónak épül – bizony, az üvegszálas műanyag előtt is volt élet, nem is akármilyen!

1930 – A Hajrá motorcsónak a májusi vízen: a hazai hajók általában vörösfenyőből készültek, de a mesterek szívesen használtak egzótákat is.

1935 – Meglepő felvétel, hisz a siófoki kikötőben megrendezett Nemzetközi Sporthéten egy amerikai Chris Craft száguld. A céget 1874-ben alapították és máig létezik, a háború előtti modelljei sokmilliós gyűjtői csemegék

1936 – Talán minden nagypapa álma, hogy az unokával szállhasson vízre – Korbuly Károlynak, a világhírű konstruktőrnek és feltalálónak megadatott a csoda. A fotó a Botond nevű motorcsónakján, Balatonföldvár térségében készült

1937 – A Bécs-Budapest verseny egy indulóját láthatjuk: a versenykatamaránra egy repülőgépről származó csillagmotort szereltek. Elképesztően szexi

1939 – Nagyon elegáns a Sas akkor is, ha éppen leszáll. Hasonlóan kecses hajókat a mai napig láthatunk az olasz Garda-tavon, kár, hogy idehaza nem maradt ezekből

1941 – Három óra huszonkettő, ilyenkor már hőség sincs, jólesik a napozás a hajó orrán

1949 – Motorcsónakok készültek szovjet megrendelésre, a nevet már itt felfestették: RUBEZS. A műhely az épülő Árpád-híd lábánál volt

1957 – Mindenki élvezi a hajókázást., de legjobban a kisasszony a faron elnyúlva

1960 – Mohács, Duna-part – meglepő név egy hajónak, azonnal megakad rajta a szem. De hoppá, mi történik az orrban, melyik matróz fáradt meg a rumtól?

1960 – Baja, Sugovica, Huzovics-féle kikötő, jobbra az 1982-ben felrobbantott szigeti híd. Érdekes, hogy milyen takaros kis dobozzal fedték le a külmotorokat. Az esőtől féltek vagy a tolvajoktól?

1963 – Badacsonytomaj: nem a motorcsónak szépsége a megkapó, hanem az elképesztően szexi csettegőé. Érdemes elbogarászni a részleteken!

1963 – A világ egyik legszebb csónakja a Volga 343. A hordszárnyas csodát autómotor hajtotta, a műszerfala is onnan jött. A gyönyörű hajóból a mai napig elég sok fennmaradt, de sokan a tágas motortérbe izmosabb blokkot tettek a Dodge-származék szovjet helyett

1964 – Váci gyártású rohamcsónakok, azaz rocsók a Dunán az Erzsébet híd építésekor. Érdemes vetni egy pillantást a brutális Kováts-féle legyezős hajómotorra: a bokszer hengerűrtartalma meghaladta az 1600 köbcentit

1971: Duna a Sió-torkolatnál. Kávé, cigi, aranyélet
Forrás: https://www.instylemen.hu/
Szerző: Zirig Árpád