Téli álmot alszanak még a klasszikusok, pihennek. Tulajdonosaik pedig már kérdés nélkül tervezik a ranglista versenyeket, mit kell megszerelni a hajón, csiszolni, festeni, javítani, cserélni. A szerencsésebbeknek tavasszal csak a ponyvát kell leszedni, a kötelező felszereléseket pedig bepakolni a hajóba.
fotó: MVSZ – CsG
A nagy kérdés azonban időről-időre a következő: megállják a helyüket a klasszikus osztályok a modern világban, szükség van klasszikus hajókra? A válasz egy határozott igen!
Azonban a helyzet nem olyan egyszerű.
Egy klasszikus hajóval mindig van feladat, mindig van szerelnivaló rajta, van mit bütykölni, cserélni, festeni. Állandó elfoglaltság. Ez abból adódik, hogy a legtöbb hajó – és itt most fel lehetne sorolni a balatoni klasszikusokat, de csak egy – két példát írok, ami a szívemhez közel áll, az a 25-ös túrajolle és a 70-es cirkáló – igen koros, van olyan 25-ös amelyik már bőven 90 fölött van, de cirkálók és Európa 30-asok között is találunk szépkorút. Ritkább az a helyzet, amikor a tulajdonos csak rálép a kész hajóra a kikötőben. (A félreértés elkerülése végett, mindenkinek saját maga dolga, hogy hogyan, mikor és kinek a segítségével tartja karban a hajóját. Ez privát döntés és tiszteletben kell tartani. Pont.)
Természetesen minden hajóval van feladat, mindet gondozni kell. Az újat is és a régit is. Az újak között is van szép és formás, ez nem kétség. De határozottan más élményt ad az, ha az ember a saját, klasszikus hajóját újítgatja, fejleszti – természetesen és szigorúan az osztályelőírásnak megfelelően. A szerencsésebbek a családi hajón fejleszthetik csiszoló, festő és szerelő tudásukat – saját tapasztalat alapján a sarokcsiszoló kezelésének megtanulása és használata illetve a spanner beszerelése, meghúzása igazán katartikus élményt tud nyújtani – az a bizonyos wow érzést és büszkeséget.
fotó: 25-ös flotta
És akkor következzen a szép része (bár van annak is bája, amikor tavaszi hétvégéken a sólyakocsin pihenő hajót készíti föl az ember a szezonra).
Egy klasszikus hajóval vitorlázni egészen más. Természetközelibb élményt ad. Szó szerint is. Egy nagyszeles menetben, mint amilyen a tavalyi Kékszalag alatt is volt, jó jellemzést ad a vizes sport leírás.
Ugyanakkor sportos, dolgos, igazi balatoni hajók a klasszikusok. Némelyik hajótípus alkalmasabb túrázásra vagy túraversenyekre, van amelyik kissé kényelmetlenebb, nem kifejezetten túrahajó, így versenyzésre praktikusabb.
Ezek a hajók – adottságaikból adódóan rákényszerítik az embereket a lassulásra, ami ebben az elképesztően pörgős és rohanós világban igazi terápia. Receptre kéne írni. Ugyanakkor keretek között van lehetőség a fejlődésre. Az a szép ezekben a hajóosztályokban, hogy az évtizedek, vagy évszázad – 25-ös túrajolle – alatt folyamatosan változtak és fejlődtek. A tulajdonosok/ hajóépítők mindig csak egy picit alakítottak, az osztályelőírások által megadott paramétereken belül. Így mindegyik hajó egyedi, nincs két egyforma. Szerencsére.
Plusz – és ez tényleg nagy plusz, milyen jól mutatnak a képeken ezek a hajók? Hogy ne csak mindig a 25-ösöket dicsérjem, a cirkálók, Európa 30-asok, 15-ös jollék is gyönyörűen festenek a fotókon, de egy Folkboat is ott van a mezőnyben. Van amikor nem csak szépségverseny számban érnek el jó helyezést, hiszen rendszeresen együtt futnak a modern, gyorsabb hajókkal. A cirkálókkal, gyorsabb klasszikusokkal többször összefuthatnak a modern hajótulajdonosok az élmezőnyben, de hozzá kell szokni a 25-ös és T-26 (T- Jolle, a 25-ös túrajolle következő generációja) látványához is.
Zárógondolatként: szükség van a klasszikus hajókra, és aki ki szeretné próbálni, szeretettel várjuk mancsaftolni.
Jó szelet!
Cserkuthy Hanna
C 46 Csézió (25-ös túrajolle)
