Az Ipswich – i születésű George Garrard 1850 – ben hajóépítő műhelyt alapítottt Pin Mill – ben, az Orwell folyón, és hamarosan a ‘foot boats’ – okat kezdett el gyártani. Ezeket a körülbelül 12 láb hosszú klinkerpalánkos csónakokat, amelyeket túlnyomórészt a Temze uszályai és halászhajói használnak, nagy mennyiségben kezdte építeni. A hajókat egy idő után a minden évben megrendezésre kerülő evezős versenyeken is elkezdték használni, ahol a Garrard által épített hajók gyakran nyertek. Egy helyi lap akkoriban George Garrard műhelyét a legjobb helynek nevezte a foot boat – ok beszerzésére.

1898 – ban George hirtelen halála után Garrard egyik tanítványa, a Pin Millben született Harry King vette át az üzem irányítását. A kis műhely feletti fatáblán több éven keresztül George és Harry neve is szerepelt, miközben Harry saját brandjét építette.

Harry King 1963 áprilisában bekövetkezett haláláig folytatta a csónakgyár fejlesztését fiai, Norman és Sam segítségével. Harry az előkertben egy nagyobb műhelyt épített a vitorlások javításához és építéséhez, valamint felújította a régi vörös téglás épületet is ahol a csónakok készülnek, illetve alkalmas vitorlák és árbócok tárolására is.

King, műhelyében több mint 500 hajót épített a két világháború között: jachtokat, motorosokat és vitorlás hajókat, daysailer – eket, workboat – okat, halászhajókat. A műhelyben több ezer klinkerpalánkos csónakot építettek eddig George Garrard eredeti foot boat tervei alapján.

Sok jacht még mindig fennmaradt, a világ különböző pontjain. Közülük öt rendszeresen visszatérő „vendége” az üzemnek. Az egyik ilyen hajó a Selina King, amelyet Arthur Ransome rendelt meg 1937 – 38-ban. Miután Harry King halálának évében a Bermudákra hajózott, végül 2022 – ben visszatért oda, ahol építették.

Sam fia, Geoff volt a King család utolsó tagja, aki feleségével, Yvonne – nal együtt vezette a hajógyárat. Amikor az 1970 – es években a fából készült jachtépítés sokak szerint a végét járta, Geoff kipróbálta magát a GRP hajótestek építésében, de miután a fához értett igazán, és nem volt pénze új üzemrész létesítésére, ez a vállalkozás rövid életű lett. Amikor Gus Curtis 1989 – ben csatlakozott Geoff – hoz és sógorához, az üzem főként a téli tárolásokra, valamint a jachtok általános karbantartására és felszerelésére összpontosított.

Geoff és Yvonne 2005 augusztusában vonultak nyugdíjba, miután végig Gus – al dolgoztak, aki később feleségével, Sarah – val átvette a csónakgyár irányítását. Húsz év telt el, és az üzlet továbbra is virágzik, a tárolt hajók száma körülbelül 45 – ről 150 fölé nőtt, valamint 2008 – ban megvásárolták Tony Ward kikötői üzletét, és növelték a tárolási kapacitásaikat.

A télen tárolt több mint 150 jachtból körülbelül 60 fából készült, így a képzett csónaképítők és hajóépítők továbbra is gyakorolhatják ősrégi mesterségüket, a klasszikus fahajóépítést.

Gus és Sarah gyermekei folytatják a hagyományokat, Tom saját csónaképítő vállalkozást alapít az üzemen belül, lányuk, Poppy pedig vitorláskészítőként dolgozik a közeli, Nyugat – Mersea – i Dolphin Sails – nél. Számos projekt mellett Tom továbbra is klinkerpalánkos csónakokat épít, ugyanolyan stílusban, mint Pin Millers korábban.