Amikor a Princess Svanevit építésével megbízták a Plym’s shipyard – ot, azt az utasítást adták mellé, hogy készítsék el a legjobb vitorlás jachtot. Abban az időben a stockholmi Saltsjöbaden környéke már világszerte híres volt a hajóépítés igen magas színvonaláról és minőségéről. Ezek a szakemberek a legkiválóbb anyagokat válogatták az építéshez a hajók minden egyes részletéhez. Amikor a Princess Svanevit 1930 – ban bemutatták, mind a külső mind a belső design – ja, és a kivitelezés minősége is páratlan volt.
A hajó külső és belső terei valóban már akkor is egyedülállók voltak, ami talán annak is köszönhető volt, hogy a kor mestertervezőjét Ewald Dahlskog – ot kérték fel a belső terek díszítésére. Nem mellesleg Dahlskog munkái között szerepelt a Stockholms Konserthus és az Ivar Kreuger’s Match Palace (Tändstickspalatset) tereinek kialakítása is. Kicsit több mint 90 évvel később a belső fabetéteket helyreállították, és 2022 februárja és áprilisa között a stockholmi Liljevalchs Art Gallery – ben állították ki.
A korai éveiben a Princess Svanevit sikeresen versenyzett Svédországban és Angliában, mielőtt először gazdát cserélt. Anyakikötője először Malmö – ben, majd Saltsjö Duvnäs – ben (Stockholm mellett), később pedig Spanyolországban, Torreviejában volt. Eztán eltűnt, legalább is a svédek szeme elől, akik csak találgatni tudták, hogy mi is történt az ország egyik leghíresebb jachtjával. Egyes feltevések szerint feldarabolták, mások szerint egy Mediterrán ciklon okozta a vesztét. Sok éven át keresték, de mind hiába, mígnem egy lelkes 12mR rajongó figyelt fel egy az angol partokon lepuszuló hajóra. Sokan reménykedtek benne hogy ez a Princess Svanevit lehet. És valóban az is volt, de az akkori tulajdonos nem akarta eladni. Évekig tartó kitartó győzködésbe telt mire az adásvétel megvalósulhatott. Bár igen rossz állapotban tért vissza Svédországba, a Plym’s boatbuilding eredeti kiváló minőségő építése segíthetett abban hogy a hajó nem pusztult el teljesen. Végül a Stockholms Båtsnickeri’s mestereinek és a Burre Hellman Family Foundation hathatós anyagi támogatásának köszönhetően a Princess Svanevit eredeti építési helyétől mindössze 4 kilóméterre születhetett újjá.
Az újjáépítés során már ugyan használtak modern technológiákat (CAD, robottechnika) és anyagokat, maga a hajó klasszikus hajóépítési technikákkal épült újjá, ezzel is biztosítva, hogy legalább még 90 évig vitorlázhasson. A felújítás során már a fenntarthatósági szempontok is nagy szerepet kaptak, ennek megfelelően a hajót már villanymotorokkal szerelték.
A Svanevit név eredete: A Svanevit (fehér hattyú) szimbólum az idők során soxor megragadta az emberi képzeletet. A fehér hattyú motívumok széles körben megjelennek különböző forrásokban, kezdve az óskandináv verstől a The Lay of Völund – tól egészen August Strindberg svéd író alkotásaiig. A The Lay of Völund (Vǫlundarkviða) a Poetic Edda, az északi régió legrégebbi versgyűjteményének egyik verse. A versben, Völund a kovács és testvérei, Slagfith és Egil három fiatal asszonnyal találkoznak, akik egy tó partján lent fonnak. Mellettük három hattyúbőr hever, amelyeket felöltve repülnek, mint a madarak. Ezek a nők valójában valkűrök, olyan női lények, akik a skandináv mitológiában kiválasztották, hogy a csatatéren ki éljen vagy haljon meg, mielőtt az elhunytakat az Odin isten által uralt Valhalla – ba szállították. A nők, Hervor mindenek bölcse, Hlathguth (Swan – White) és Olrun követik a testvéreket haza, és hét évig élnek velük, mígnem a testvérek kétségbeesésére elrepülnek. Slagfith és Egil elindul megkeresni őket, de Völund lemarad, és bánatában a legszebb ékszert kovácsolja. Annyira szépet, hogy emiatt a király bebörtönzi egy szigeten, ahol csak neki és feleségének kell ékszereket készítenie. Völund azzal áll bosszút, hogy megöli két fiúkat, és a testrészeikből ékszert készít. Miután a lányukat is teherbe ejti, hírül adja a királyi párnak, mit tett, majd a kovácsműhelyében készített szárnyaival megszökik.
August Strindberg 1901 – ben harmadik feleségének, Harriet Bosse – nak nászajándékba írta a Svanevit című darabot, amelyben a 15 éves Svanevit hercegnő egy mesebeli kastélyban él, egy gonosz öreg királlyal, aki eljegyezte. Svanevit hercegnő beleszeret az ifjú hercegbe, aki a király hírnökeként tevékenykedik. A darab a fiatal, tiszta szerelemről szól, ami mindent legyőz. A darabot 1908 – ban a helsinki Svéd Színházban mutatták be, majd egy évvel később Stockholmban, az Intima Theatre – ben aminek az egyik legsikeresebb darabja lett.
Erik Åkerlund kiadója mesekönyv kiadással foglalkozott. Az 1908 – as kiadásban jelent meg Helena Nyblom – Svanhamnen (hattyúbőr) című története, melyhez az illusztrációkat John Bauer művész készítette, aki Åkerlund egyik legközelebbi barátja lett. A Svanhammen történetét egyértelműen a fentebb említett The Lay of Völund ihlette. A történetben a nyár közepén három földöntúli hercegnő száll le hattyúruhában a Stockholm melletti Tyresö fjärd – ba, hogy ússzanak egyet. A parton hagyják a tollas ruháikat, amiből az egyiket egy idős parasztasszony hazavisz. Amikor eljön az ideje, hogy a hercegnők elrepüljenek, a legszebb és legfiatalabb kénytelen maradni. Isis végül a közeli Tyresö kastélyba kerül és férjhez megy a fiatal várúrhoz, Olof – hoz, akit nagyon szeret. Boldogan élnek, de mindig szomorú és szorong, amikor a vándorló hattyúk elrepülnek. Hét év elteltével Isis újra találkozik elveszett hattyúbőrével, miután az öregasszony kimossa és kiteríti száradni. Miután rálel felölti, elrepül, és soha többé nem tér vissza…
A hattyú jelképpel kapcsolatos történeteket még sokáig lehetne folytatni, de azt hogy Erik Åkerlund miért választotta legnagyobb vitorláshajójának a Princess Svanevit nevet azt senki ne tudja biztosan. Az viszont biztos, hogy John Bauer hattyúi visszatérő motívumokká váltak, Erik Åkerlund életében, hiszen ezeket rengeteg helyen használta a mandzsettagomboktól, a lepedőkön át a terítőkig. Még az italos poharakba is belegravírozták a motívumokat.
Belső terek: A hajó belső fabetétjeit Ewald Dahlskog tervezte, akit abban az időben Svédország egyik vezető művészeként tartották számon. A Princess Svanevit intarziáiban, Dahlskog ötvözte a hagyományos hajós motívumokat és a munkáira jellemző letisztult, elegáns stílust. A hajóban Hjalmar Wikstöm asztalosmester cégnevét viselő kis sárgaréz táblák árulkodnak arról, hogy ki készítette a belső terek remek műveit, de azt senki nem tudja, hogy ők építették e be vagy a Plym’s Neglinge boatyard alkalmazottai.
Erik Åkerlund az eredeti tulajdonos olyan motívumokat választott, amelyek részben személyesek voltak, részben pedig a Princess Svanevit névhez kötődtek. Két intarzia, világítótornyokat ábrázol, az egyik a Vinga világítótornyot Göteborg mellett, a másik a Landsorts világítótornyot Öja szigetén, Nynäshamn közelében. Ezek Svédország nyugati és keleti partjait szimbolizálják (Åkerlund mindkét helyen élt).
Åkerlund életében Amerika is fontos szerepet játszott ennek megfelelően két intarzián az új kontinens felfedezésével kapcsolatos hajók kaptak helyet. Ebből az egyik a Santa Maria, Columbus hajója, a másik pedig Leif Erikson viking hajója, aki valószínűleg az első európai volt, aki Amerika földjére lépett.
Az intarziákon két Isten is megjelenik, az egyik Vénusz, a szerelem és a női szépség istennője a kagylójában, a másik Apolló, a fény és a művészet istene, aki delfinen ül, miközben líráján játszik.
Az intarziák közül talán a legközpontibb helyen lett elhelyezve, három másik hajó, amelyek szintén Åkerlund tulajdonában voltak, ezek az SK 95 Britt – Marie, az SK 55 Maritana és 6mR Bissbi.
Ékkövek megmentése a Swedish Wooden Boats Association segítségével:
„Az 1800 – as évek vége óta Svédországban gazdag és büszke hagyománya van a fa versenyjachtok és szabadidős hajók tervezésének és gyártásának. A legjobb minőségű anyagok használata, az apró részletek kidolgozása és az innováció mind a svéd hajógyártást kiemelkedő fémjegyei. Mára azonban sok nagy mestermunka eltűnt, elveszett, vagy ami még rosszabb, szétrohadt.
Egy rossz állapotú régi hajó esetében a felújítás igen költséges, ezért sok történelmi jacht az enyészeté vagy a tűz martalékává lett. Ennek ellenére számos koronaékszer fennmaradt, és ennek is köszönhetően megnőtt a társadalmi érdeklődés e kulturális kincsek helyreállítása iránt. Ennek eredményeként az ilyen felújítási projektekhez szükséges lehetőségek és know-how egyre jobban nő. Ez nagyon gyakran a hozzáértő rajongóknak köszönhető, akik szabadon adják idejüket, tanácsaikat és munkájukat.
Nehezebb felkutatni azokat a hajókat, amelyeket eladtak és eltűntek a tengerentúlon. A svéd klasszikus hajók piaca nemzetközi szinten is nőtt, de sok legendás svéd kincs eltűnt. Szerencsére vannak, akik itthon és külföldön is keresik ezeket az eltűnt hajókat, kicsiket és nagyokat egyaránt. Remélhetőleg az elkövetkező években még több ilyen hajót tudunk hazatelepíteni, és még többet megtalálni Svédországban. Gyakran rejtve és elfeledve állnak tárolókban, ponyvák alatt vagy fészerekben. A Princess Svanevit is igen rossz állapotban elhagyatva állt sokáig a Hamble Marina – ban, de most újjászületett. Megint hazajött!
A Princess Svanevit hazatérése minden svéd vitorlázónak örömet okoz. Hatalmas eredmény, hogy megújult. Még nagyobb eredmény, hogy ez nagyrészt non-profit szereplők közreműködésével sikerült, és a jövőbeni felújítási projektek is hasonló finanszírozásban történnek majd. A klasszikus hajók megőrzésének és a svéd hajóépítés művészetének népszerűsítése egyedülálló küldetés és vízió! Célunk, hogy Svédország fahajóépítő öröksége felkerüljön az Unesco World Heritage List – jére.”
Princess Svanevit technikai adatai:
Tervező: Gustaf Estlander & Tore Holm
Építő: August Plym, Neglingevarvet Stockholm, Sweden
Építés éve: 1930
Teljes hossz: 21.95 m (LOA)
Vízvonalhossz: 13.92 m (LWL)
Szélesség: 3.57 m
Vitorlafelülete: 183 m2
Vitorlaszáma: S – 2
Egyéb nevei: Irene, Silvervingen X, Barranquilla
