Haffner István – E-6 Virtus írása

Nemzetközi osztálytörténet

Az 1937.május 22.-én Münchenben, a német, magyar, olasz, svájci, francia és lengyel Vitorlás Szövetség részvételével megtartott ülésen a DSV szorgalmazására elhatározták az Európai Vitorlás Szövetség megalakítását. A hivatalos megalakulás valójában 1937. december 23. – án történt, Ausztria, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Németország, valamint a Zürichi Yachtklub részvételével, amihez később Jugoszlávia és Olaszország is csatlakozott.

Már a májusi ülésen felvetődött egy egységes belvízi tőkesúlyos versenyhajó létrehozásának igénye, amely megfelel napi túrázásra, versenyzésre, és alkalmas az akkorra már korszerűtlennek tekintett Sonderklasse, az L – Boot és a 35 nm – es Rennklasse kiváltására.

A hivatalos közzététel 1938.12.24.-én, a Die Yacht 1938./52./1162. – 63. oldalán történt meg, pontos építési előírásokkal és méretrendelkezésekkel. Itt a munkanévként szolgáló Europäischer 30qm – Binnen – Rennkieljacht megjelölést használták.

A DSV a Kalóz tervezésével már nagy sikert aratott Carl Martens terveit favorizálta, és meg is rendelte a hajót, amit Martens tervei szerint 1938 – 39 telén kezdtek építeni Robert Beelitz hajóépítő üzemében, Potsdamban, DSV munkanéven. A hajó egyedüliként kajüttel épült. Már 1941 – ben C. Schreyer tulajdonába került, és a Nobel nevet kapta.

A még nyilvánosan közzé nem tett adatok alapján az első hajót már 1938 nyarán megépítették Willy Lehmann tervei szerint, annak Berlin Woltersdorfban levő hajóépítő műhelyében, W. Piontek megrendelésére, Liebelei VI. néven. A hajó kajüt nélkül épült, mint egy kivételével a többi német hajó is. A hajót a Die Yacht 1939./21./480.-482. oldalán mutatják be, fotókkal illusztrált cikkben, mint az első „Europa-Dreißiger”-t.

A Német Vitorlás Szövetségben (DSV) az új versenyhajóval kapcsolatos tervek már meglehetős pontossággal rendelkezésre álltak rövid idővel az ESV (Europäischer Seglerverband) megalakulása után. Erről tanúskodik, hogy a Hacht hajógyár által 1938.10.29.-én benyújtott terveket az ESV elnöke, G. Erich Kewisch nem fogadta el, mivel az nem felelt meg az akkor már rögzített, pontos osztályelőírásnak, ugyanis egy 1938.08.14.-én tartott ESV ülésen az már elfogadásra került. Az előírás egyik érdekes szempontja volt a hajó szállíthatósága, ezért az akkori vasúti sztenderd vagonméretek által behatárolt 10,5 méterben határozták meg a hajó legnagyobb hosszát.

Az ülésen részt vett Benacsek Jenő is, aki már nemzetközileg elismert volt az általa tervezett, igen sikeres 22 – es binnenjollék tervezőjeként, és beválasztották a technikai bizottságba.

1943 – ban épült az Ariel nevű, ma E3 (és 13) startszámmal jelölt hajó az A&R hajógyárban 3458. építési számmal, Carl Martens tervei alapján, Schneckenburger (Berlin) a megrendelő.

1942 – ben építették meg a Trotzkopf névre keresztelt, ma E10 startszámú hajót. A hajó most kajütös, de a kajüt felépítménye láthatóan egészen más, mint a Nobelé volt, valószínűleg utóbb került rá. Első tulajdonosa H.Kuke (Potsdam).

A háborús események miatt a kezdeti építési láz alábbhagyott, az előbb említett két hajón kívül 1940 – ben a Kismet IX. készült el az A&R hajógyárban, Lemwerderben, Rasmussen tervei szerint dr. Max Schmidt (Wien) részére 3411. építési számmal. Az A&R építési listán 30qm Einheits – Yacht típusnév található. Ezt a hajót, és az akkor még DSV néven említett hajót a Die Yacht 1941/6/66.-67. oldalán fotókkal illusztráltan mutatják be. Itt már a végleges Europadreßiger megnevezést találjuk.

1941 – ben még a Beamy (ex Nelly) épült meg az Atterseenél ma is működő Bootswerft Haitzinger üzemében, vélhetően Martens tervek szerint, A. v. Frisch részére és ugyanebben az évben a Traunsee – re szállítják.

Az osztály történetét dr. Rudolf Simek professzor dolgozta fel aprólékos részletességgel, a kor történetébe ágyazva.  A megjelenés óta szerzett újabb információkat, módosításokat a fentiek már tartalmazzák.

Megtalálható a Yachtsportmuseum – digital – Europadreißiger címszó alatt :  http://yachtsportmuseum.de/themen/klassennotizen/europadreissiger.html

Sajnos az első hajót, a Liebelei VI. nevűt eddig nem sikerült fellelni. A Nobel egy 2012. januári FKY – hirdetésben bukkant fel, jó egészségnek örvend. A Kismet a Traunsee – n, az Ariel a Chiemsee – n szépen felújított állapotban található, a Beamy (ex. Nelly) – ről annyit tudnunk, hogy a Bodensee – re került és 2008 – ban elkezdték a felújítását. A Trotzkopf szintén felújított állapotban a Berlin melletti Havel vízén versenyzett, újabb hírek szerint a Wörthi – tóra került. Mind a hat német hajó a szerencse folytán fényképeken is fellelhető. A Candy nevű hajó, amit az L – boot honlapon Európa 30 – asnak neveznek, nagy valószínűséggel nem Európa 30 – as, inkább L – boot.  Ismereteink szerint német területen több hajó nem épült, más országban pedig egy sem.

Magyar osztálytörténet

1939 – ben megjelent a Vízisportban a hír az új versenyhajóról, pontos leírással.

Itt még a németországi munkanév (Europäischer 30 qm Binnen Rennkielyacht) magyar változata, az „Európai 30 nm – es belvízi tőkesúlyos versenyhajó”- ról szól a leírás, majd 1941 – ben „európai harmincas” elnevezést használtak. Később mind szóbeli, mind írásbeli formában az Európa 30 – as, írott anyagokban még az Európa 30, ill. E30 és E-30 nyert polgárjogot.

Ezzel kezdődött el a magyarországi Európa 30 – as Osztály élete.

Benacsek (Hankóczy) Jenő (1903-1976) a hazai yachttervezés zsenije. Nevét külföldön is, itthon is már abban az időben sok gyönyörű hajó fémjelezte. A Balatoni Yachtépítő Rt. tervezője, üzemvezetője, majd vezérigazgatója.  Minden klasszikus magyar Európa 30 – as az Ő tervei szerint és felügyelete alatt épült. Az általa tervezett hajók jelentősen különböznek a német hajóktól. Az Európa 30 – as „konstrukciós osztály”, ami azt jelenti, hogy az Osztályelőírásban adott méretek, arányok és elvek szerepelnek, de ezen belül szabad kezet adnak a tervezőnek. Ezt az ESV meghatározása szerint főként a nagyobb magyar és svájci tavak eltérő feltételei indokolták.

1940 – ben a Vízisport hírül adja, hogy elkészült az első, Európai Vitorlás Szövetség által bevezetett 30 nm – es versenyhajó dr. Mikecz Ödön nyugalmazott igazságügy miniszter megrendelésére, Benacsek Jenő tervei alapján a B. H. Rt. Hajóépítő üzemében, és az első versenyét a Kékszalagra tervezik. Az 1940. évi Kékszalagról szóló beszámolók viszont nem említik. Mégsem készült volna el teljesen? Ez a hajó volt a ma E-3 rajtszámú Villám.

Benacsek Jenő elbeszélése szerint a hajót „saját szakállára” kezdte építeni, miután tervét az ESV nem fogadta el „patent hajónak”, mint elképzeléseinek nem teljesen megfelelőt. Talán ezért is, de a német forrásokban nem lelhető fel a hajó építéséről szóló híradás. Csak később érkezett dr. Mikecz megrendelése a már épülő hajóra. A hajó a Héja nevet kapta, E-1 rajtszámmal. 1941 – ben már biztosan vízen volt.

Ezután Benacsek Jenő merőben más vonalakkal új tervet készített Grofcsik János megrendelésére. A hajó az előzőnél magasabb szabadoldallal, nagyobb első és hátsó túlnyúlásokkal, így némileg rövidebb vízvonallal rendelkezik. Mindez és a hosszabb, nagyobb tőkesúly a Balaton hullámaihoz való jobb alkalmazkodást szolgálta. Ez a hajó ma Johanna, eredeti nevén Veterán, rajtszáma E-2.

Fenti terv magába foglalta egy másik hajó terveit is, azzal a különbséggel, hogy a kajüt elhagyása mellett némileg tovább növelte a tőkesúly nagyságát. Vitéz Sebők Sándor megrendelésére épült, Orkán II. néven, és az E-3 rajtszámot kapta. Ma a Falcon nevet viseli, és rajtszáma E-1. Az E-1 és az E-3 a később rajtszámot cserélt, de ez egy külön történet.                                                                                        

1942 – ben további két hajó készült el. Gyulai Gaál Andor részére épült a Szubrett E-4, amelyik 1944 őszén egy viharban megsemmisült. Rövid életéről keveset tudunk. Néhai létét egy 1944 szeptember 9 – i eredménylista és egy erősen takart fotó bizonyítja.                                           

Palugyai Farkas megrendelésére készült a Tűzmadár, amely ma Niobe néven ismert, E-5-ös rajtszámmal. A hajó vonalaiban az első hajót idézi.                                                              

A később épült hajók vonalrajzai inkább a második és harmadik hajóhoz hasonlítanak. A palánk anyaga már nem mahagoni, hanem vörösfenyő. Kezdett jelentkezni a háborús anyaghiány.

1943 – ban a Virtus épült meg, Gregersen Hugó volt a megrendelő, rajtszáma: E-6. Ugyanebben az évben tették vízre Méray Horváth Endre Lidérc nevű hajóját, E-7 rajtszámmal. 1944 – ben a Hadúr is elkészült Jankovics István részére, E-8 rajtszámot kapott.

Dr. Mihálkovics János megrendelésére, tölgy palánkozással épült meg a János Vitéz – ma Nagymágus. Az eredeti szándékkal ellentétben nem a Boszporuszra került, hanem a Balaton vízére, ugyancsak 1944 – ben. Az E-9 rajtszámot kapta.

Még egy hajót kezdtek építeni, a megrendelő Tasnádi Guidó volt. Befejezni és vízre tenni már csak a háború után, 1946 – ban sikerült. Ez a hajó az Azúr, az E-10 rajszámot viseli.

Hosszú szünet következett a hajóépítésben.

Az 1970 – es évek második felében dr. Kis Gyula hajóépítésbe kezdett. Célja az Európa 30 – as fő méretrendszerére épülő, de függesztett tőkesúllyal és kormánnyal ellátott műanyag hajó volt. Adyligeti kertjében el is készítette az alsó héj sablonját, és megépítette a hajót. 1980 augusztusában az Io névre keresztelt hajó Siófokon került vízre, E-11-es rajtszámmal.

Dr. Kis Gyula József (1937-2002) igazi polihisztor. Orvos, filmrendező, vitorlázó, hajótervező és 1990-2002 között országgyűlési képviselő. Az élet minden területén maximális fordulaton élt, talán épp ezért is korán távozott közülünk. 2003-ban (posztumusz) Ferencváros Díszpolgárává választották.

Terve életképességét bizonyította, hogy 1983 – ban az Io a Kékszalagon abszolút harmadik helyezést ért el és ugyanebben az évben megnyerte a Balaton Kupát.

Már 1980 – ban kezdetét vette a jól sikerült sablonból a többi hajó kikenése. A hajók a sablonból való kiemelés sorrendjében kaptak rajtszámot. Összesen 15 héj készült el, ebből a mai napig 12 hajót építettek meg, különféle felépítményi megoldásokkal, de már az új, 1984 – től érvényes osztályelőírás birtokában. Ez az Osztályelőírás annak a kompromisszumnak a jegyében készült, hogy az új építésű hajókkal kiegészülhessen az Európa 30 – as Osztály.

Az elkészülés sorrendje:

Remélhetőleg a még üres héjak, a 15., 19. és 22. sorszámúak is előbb – utóbb hajóvá válnak.

1986 – ban Garab Károly és Horváth Csaba elhatározta egy Európa 30 – as megépítését. Az elhatározást tett követte, 1987.07.28 – án a fából készült, fa árbocos és műanyag bevonattal ellátott hajót vízre bocsátották, a Gahó nevet és az E-26 rajtszámot kapta. Vonaltervénél az első Európa 30 – as, a mai Villám rajzait vették alapul. Ma a Fiskális nevet viseli.                                                                                            

Az E-27 startszámú, Trilla névre keresztelt hajó ugyancsak Garab Károly nevét dicséri, aki ekkorra már neves hajóépítőnek számított. A hajó hagyományos, egybeépített kiel – kormány kombinációval épült, pozitív formára készült a műanyag héj. Fa felépítmény és árboc jellemzi.  2003. május 3. – án került vízre. Egyedi vonalrajza leginkább az első Európa, a Villám terveire emlékeztet.

1981 – től az első két műanyag Európa 30 – as, az Io és a Fúria is a versenyek rendszeres résztvevője lett. Felvetődött az önálló osztály megalakításának gondolata. 1983. december 19 – én az ÁFI Pinceklubjában megalakult az Európa 30 – as Osztály. 1984. február 23 – án elfogadásra került az új Osztályelőírás, ami lehetővé tette az újonnan megjelent műanyag hajók csatlakozását, és az épülő hajók számára támpontul szolgálhatott.

Az akkori idők anyagi és technológiai nehézségei miatt talán a kelleténél is nagyobb kompromisszum jegyében elfogadott osztályelőírás a későbbiekben olyan anomáliákhoz vezetett, hogy 2011 – ben – jobb későn, mint soha – új Osztályelőírás készült. (Előtte 1998 – ban egyszer szigorították, azonban ez nem volt képes orvosolni a problémát.)

1988 – ra teljesítettük először az MVSZ önálló bajnokságra vonatkozó, mainál is szigorúbb feltételeit, miután az E16, E17, E21 és E26 is rendszeresen kezdett versenyezni. Ettől az évtől kezdve a tovább bővülő hajólétszámmal az érvényes követelménynek minden évben sikeresen megfeleltünk.

Magyar hajók:

E-1 Falcon, E-2 Johanna, E-3 Villám, E-4 Szubrett, E-5 Nióbe, E-6 Virtus,

E-7 Lidérc, E-8 Hadúr, E-9 Nagymágus, E-10 Azúr, E-11 IO, E-12 Bestia

E-13 Bobidi, E-14 Buddhajó, E-15 Penta, E-16 Fétis, E-17 Kerecsen

E-18 Zarándok, E-19, E-20 Zorba, E-21 Styx, E-22 Tihanyi Visszhang

E-23 Vakapád, E-24 Aedus, E-25 Ábránd, E-26 Fiskális, E-27 Trilla

Az osztály honlapja:

https://www.europa30.hu/