Harmadik alkalommal rendezték meg Velencében a Salone Nautico Venezia – t, vagyis Velencei hajókiállítását. Az első eseményt azzal a céllal hirdette meg Luigi Brugnaro Velence polgármestere, hogy ebbe a kicsit több mint 1600 éves városba, amely igen gazdag hajózási hagyományokkal rendelkezik, visszahozzák a modern hajózást és hajóipart. Erre nem is lehetne tökéletesebb helyszínt találni, mint a haditengerészet Velencei bázisát az Arsenale – t. A hely ikonikus és nem csak a haditengerészet és a hajójavítás miatt, de pont tíz évvel ezelőtt ez a helyszín volt a bázisa az akkori America’s Cup World Series – nek is.
Még mielőtt a kiállítás hangulatába és miliőjébe betekintenénk, érdemes kicsit áttekinteni a kiállítást a számok tükrében is. Kilenc nap alatt több mint 30.000 látogató, 300 hajó, ebből 240 a vízen, 200 kiállító 2000 fős személyzettel, 500 rendező és 402 akkreditált újságíró fordult meg az Arsenale – ban. Az rendezvényt 50 kultúrális és szakmai esemény, konferenciák és színpadi beszélgetéseket színesítették, amelynek témája főként a fenntarthatóság, a tenger, valamint az új elektromos és hibrid meghajtási rendszerek voltak.
Már az előző két Velencei hajókiállítást is figyelemmel kísértem, de valahogy idén az is felmerült, hogy járványügyi korlátozások nélkül jó lenne megtekinteni élőben is a kiállítást, főleg úgy hogy tíz évvel ezelőtt az America’s Cup world Series helyszíneként is tökéletes helynek bizonyult az Arsenale.
A helyszínt az újságírói akkreditáció miatt az északi kapun keresztül kellett megközelíteni, ami talán nem annyira ismert a turisták számára, de annlál nyugodtabb és mókásabb, hogy az Arsenale falának oldalára épített”ösvényen” vezet az út a bejáratig.
A belépés a régi hangárépületeken keresztül vezetett, ami után egyből az Arsenál belső „udvarában találtuk magunkat. A helyszínből adódóan számítani lehetett a motoros hajók dominanciájára, de mondjuk Velencében kevesebben közlekednek vitorlással mint motorcsónakkal. Az várható volt, hogy a három nagy olasz hajógyár a Ferretti Group, az Azimut Benetti, és a Sanlorenzo kint lesz, de emellett a Sunseeker és a Beneteauis is kint volt a kiállításon. A régi raktárépületekben szerencsére a műanyag hajók mellett a fa is előtérbe került ennek eredményeként különböző gondolakészítő műhelyek remekeit is meg lehetett csodálni testközelből. Ami talán nem sok kiállításon jellemző, hogy különböző fa hajóépítő műhelyek is bemutatásra kerültek. A fenntarthatóság jegyében voltak olyan bemutatók ahol a tenger élővilágába és a környezetvédelembe pillanthattunk be, de például egyetemisták környezettudatos skiffes projektje is megtalálható volt. Gondolom a haditengerészeti helyszín miatt tengeralattjáró és őrnaszád is színesítette a programot.
Szintén a hajókiállítás alatt volt az új 58 lábas Wallytender világpremierje, illetve egy másik hajóbemutató is, igaz ez csak az Adriai régióban volt premier, az Acardia is itt mutatta Sherpa 80 – as modelljét.
A vitorlázás inkább a programok kapcsán került előtérbe, mivel a Canal de la Galeazze – n ki lehetett próbálni kis dingiket. Ami szintén a vitorlás történelem része és helyi kötődés az a Velencei America’s Cup csapat a Moro di Venezia ami szintén képviseltette magát, illetve láthattunk hagyományos Velencei Bragazzo – kat is. Szintén a vitorlásoknak, kicsiknek és nagyoknak is rendeztek versenyt a kiállítás szervezői, illetve a modellvitorlások is összemérhették a tudásukat.
A kiállítás tartogatott még meglepetéseket, hiszen itt mutatták be az új E-1 elektromos sorozatot, illetve az elektromosan vezérelhető pályajeleket is.
A programokat színesített még flyboard freestyle bemutató illetve megtekinthettük még a Nuovo Trionfo nevű közel száz éves iskolahajót is.
Összességében egy jól szervezett egy hetes kiállítás volt, aminek immáron harmadik éve Velence az otthona, és ami a nagy európai kiállítások mellé lassan fel fog nőni…
