A Stone család vállalkozói útja egy sikeres, jól működő Salcombe – i hajógyárhoz vezetett. Immár 20 éve annak, hogy a Stones Boatyard – ot új telephelyen Yalton – ban, a Salcombe – torkolat keleti oldalán megalapították. A gyár jelenlegi területe 6800 négyzetméter, külön erre a célra épített épület ahol nagyjából 60 hajóval foglalkoznak, melyből 40, Salcombe Yawl. Ez az osztály egy letűnt korszak, megmaradt és működő hajóiből fejlődött ki, amelyek a torkolatból és Salcombe – ból hajóztak ki. Napjainkban ez a típus klinkeres építéssel, afrikai mahagóni vagy szitkai luc palánkkal készült. Nem teljesen One – design osztály de remek versenyeket vívnak a torlokatban.

A fennmaradó hajók többsége is klinker palánkos, de motoros, amelyeknek szintén komoly hagyományaik vannak itt Salcombe környékén. Ezek a motorosok általában 18 ft környékiek és igen tengerállók, így tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy fizető vendégeket vigyenek horgászni. Az egyik ilyen hajó a Lola, amelyet Tristan apja, Jim segített megépíteni a tanoncsága alatt, és amelyet nemrégiben restauráltak a műhelyben. Egy másik említésre méltó hajó a műhelyben a Seatype, amelyet eredetileg Sir William Lyons – nak, a Jaguar társalapítójának építettek. Emellett a műhelyben jó ideig építették még Tempest – eket, de azóta Tristan rájött, hogy már nem költséghatékony ilyen hajót építeni, ezért inkább a műhely a karbantartásra, javításra, tárolásra és vízre tételekre koncentrál. A műhely hátsó részében három klímatizált festőfülke található, melyek mindegyikében elfér egy Yawl vagy egy 18 lábas.

A Salcombe Yawl osztályszabálya kimondja, hogy faárbocokkal kell rendelkezniük. Nem sokkal az üzem megnyitása után Tristan – nak komoly nehézségekbe ütközött Sitka lucfenyőt beszereznie az új árbocokhoz, ezért megkérte Jim barátját, aki Vancouver Island – en él, hogy segítsen beszerezni ezt az anyagot. Jim ellátogatott egy kanadai fűrészüzembe, és kiválasztott neki néhány remek minőségű anyagot. Amikor a szállítámny megérkezett többen is megkeresték Tristant, hogy szerezzen nekik is ilyen faanyagot, többek között a Cornwall – i Cornish gig builder, a J Sutton és a Collars is rendelt. Tristannak és Jimnek hamarosan virágzó faüzlete volt, és erre egy új céget alapítottak, a Stones Marine Timber – t. Jim továbbra is kézzel válogatja a fákat (szitkai lucfenyőt, douglas fenyőt, és a sárga cédrust) az észak amerikai fűrészüzemekben, Tristan pedig inkább az afrikai fafajtákra koncentrál, mint az utile, a khaya és az iroko.

Bár a Stones Marine Timber megalapítása lehetővé tette a Salcombe Yawls számára, hogy megőrízze a hagyományos fa árbócokat, melyek az évek során jelentősen kifinomultabbá váltak, – Tristan úgy véli, hogy az osztályt az a veszély fenyegette, hogy alumínium- vagy karbonárbocokat kell engedélyeznie. A rudazatok korábban mindössze két részből készültek, napjainkban viszont a Noble Masts már hat részből gyártja őket, melyeket gondosan válogat. A rudazat szerelvényezése is fejlődött a korábbi nyorzsdamentes veretek helyett megjelentek a carbon alkatrészek. A flotta nagy részének egy helyi vitorlakészítő a Chichester melletti Batt Sails szállítja a vásznakat.

A covid alatt körülbelül 20 Salcombe Yawl – t adtak el. Ez önmagában nem jelentett problémát, de a Salcombe – torkolat szabályai szerint a hajók kikötőhelyeit nem lehetett átruházni az új tulajdonosokra, hanem azok kapták meg őket, akik várólistán voltak. A Stones Boatyard saját 20 bójás kikötőhelye foglalt volt, így az egyetlen megoldás az eladott hajók számára az volt, hogy minden egyes alkalommal Tristan és csapata mindegyiket vízre bocsátja és visszahozta, amikor az új tulajdonos versenyezni akart vele, ami rendkívül időigényes művelet volt és az, és az árapály is jelentősen korlátozta a lehetőségeket. A megoldás tavaly született meg, amikor Salcombe kikötőmestere megengedte Tristannak, hogy a mólójának egyik oldalán úszópontont helyezzen el, amivel 18 hajónak tudott kikkötési lehetőséget biztosítani. Ez a lehetőség azt eredményezte, hogy a versenyélet visszatért a néhány évvel ezelőtti szintre: a szerda esti regattákon 15 – 17 hajó, míg a hétvégi regattákon akár 60 hajó is versenyzett.

„Azt hiszem, az osztály kihalhatott volna, ha nincs a ponton” – mondta Tristan.

A Covid nehézségei arra késztették a Stones Boatyard – ot, hogy új területek felé is nyisson, így a Yeti hűtőtáskáinak és egyéb termékeinek, valamint a Torqueedo elektromos külmotorok kereskedőjévé is váltak.

Tristan csak néha tud versenyezni a Salcombe Yawl flottával, de cserébe a családjával többet tud túrázni és horgászni. Gyermekei – Lily (9) és James (7) – még kicsik ahhoz hogy a családi hajógyár után érdeklődjenek, – De sosem lehet tudni – mondta.