A Thalia egy egyedi építésű jacht a viktoriánus korszakból, melyet egy kevéssé ismert tervezőtő álmodott meg, és amely új tulajdonosának köszönhetően olyan aktívan versenyez napjainkban, mint még soha.

A jachttervező és építő George F. Wanhill viszonylag ismeretlen a vitorlázó társadalom számára. Családjából, nagyapja, apja és nagybátyja is egy virágzó céget üzemeltetett Poole – ban, amely hajókat tervezett, épített, üzemeltetett, valamint emellett még agyag kereskedelemmel is foglalkozott. Az 1860 – as évek végén, amikor George épphogy felnőtt korba lépett, a cég hajózási része hanyatlóban volt, így inkább az agyagkereskedelemre koncentrált. 1889 – ben, a Lloyd’s Register – ben, összesen ​38, a családi cég által épített jacht szerepelt, kezdve a 18 lábas Urchin kutter – tól a 108 lábas Shark szkúnerig.

A Thalia valószínűleg egyike annak a két jachtnak, amelyet George tervezett és épített. George eredetileg magának építette a Thalia – t, de két évvel később, 1891 – ben el is adta. Ezután Cork – ban és Waterford – ban, Írországban horgonyzott a hajó, és ezalatt a 21 év alatt hat különböző tulajdonos kezén fordult meg. Ebben az időszakban rendszeresen versenyeztek vele, eredményesen.

1912 – ben a Thalia visszatért Angliába, és körülbelül 50 évig a keleti part volt az otthona. Itt is többször cserélt tulajdonost, mígnem 1933 – ban Fred Clay, a Benfleet YC egyik alapító tagja vásárolta meg, és egészen a háború kezdetéig lelkesen versenyzett is vele a Temze – n. A Thalia a háborút a Benfleet pályaudvarral szembeni iszapban töltötte. Bár a hajó 1963 – ig a Clay család birtokában maradt a háború után már nem vitorláztak vele. 1963 – ban a Thalia – t eladták az AR Hale – nek, majd 1970 – ben a Southamptoni Belsize Boatyard – nak, amely a rossz állapotú hajók temetőhelyeként volt ismert, de szerencsére a Thalia megmenekült, amikor is 1971 – ben Mrs. MT Tann megvásárolta. Ezután a hajót ismét eladták HKB Roberts – nek, aki az Atlanti – óceán keleti parvidékén hajózott vele. 1978 – ban Edward Willard vásárolta meg a hajót és visszavitte az Egyesült Királyságba. A 80 – as évek közepén egy teljeskörű felújítás kezdődött a hajón a Coombes Boatyard – ban, de tulajdonosoknak elfogyott a pénze, így a hajó, fedélzet nélkül maradt.

1993 – ra a növekvő kifizetetlen számlákkal a Thalia a megsemmisülés küszöbére került. Rövid időn belül Ivan és Fe Jefferis segítettek. Ivan hajóépítő volt, aki a Bowman Yachts – nál dolgozott, és minden kétséget kizáróan egy megfelelő ember volt a megfelelő helyen és időben. Az elkövetkező néhány évben Ivan újjáépítette a Thália – t. Kicserélte a gerincet, a palánkok körülbelül 80 százalékát, számos bordát és a fedélzetet.

Az újjáépítés során a hajó belsejéből mindent eltávolított és elkezdte az újjáépítést. Az építés során némi változást eszközölt, mint például a konyhát eredeti helyéről, az árbóc elől (ahol a fizetett legénység tartózkodott volna) a kísérőút melletti „praktikusabb” helyre építette át. Fe, szakmáját tekintve kárpitos, nagymértékben hozzájárult minden párna és matrac megújulásához. Ivan az eredeti körülbelül 3,1 méter hosszúságú kormányrudat, kerekeskormányra akarta cserélni, de végül a rúdkormány lett a tökéletes megoldás. A felújítás során Ivan bizonyítékot talált a hajótest első szerkezetében arra vonatkozóan, hogy a Thalia eredetileg clipper orral épült, amit egy Fe által talált fotót is megerősített.  Feltevéseik szerint egy korai tulajdonos ütközhetett vele, ami miatt újjá kellett építeni a hajó orrát és ekkor már nem volt divat a clipper orrkialakítás.

Körülbelül négy év munka után a Thália – t ismét vízre bocsájtották, bár ezután még időbe telt, mire teljesen elkészült. 2001 – ben azonban már vitorlázott a látványos America’s Cup Jubilee Regatta a Solent – en, ahol három Wanhill által tervezett és épített jacht is versenyzett Isle of Wight – on. Néhány év dél angliai hajózás után, Ivan és Fe a Karib – térségbe vitték Thália – t. Az átkelésen az ARC mezőnyében vitorláztak. Ezután a hajó pár évet a Karib – tengeren hajózott,  a Brit Virgin – szigetek és Grenada között. Ezalatt az idő alatt néhány Antigua Classics Yacht Regatta – n is részt vett a hajó, ahol a Concourse d’Elegance kategóriában nyerni is tudtak. 2010 – ben Carriacou – ban telepedtek le, és el szerették volna adni a hajót. „Hosszú utat hajóztunk a Thalia – val, és valami mást szerettünk volna csinálni” – mondta Ivan.

Akkoriban David Aisher a Royal Yacht Squadron commodore – ja több hajóosztályban is lelkesen versenyzett. De vágyott valami családi túrázásra is alkalmas hajóra. Az egyik legénysége elkezdte gyűjteni neki a hajókat, amelyek közül az egyik a Thalia volt. David elmesélte, hogy mindig is rajongott a régi hajókért, és nehéz elképzelni, hogy találhatott volna régebbi hajót. Miután megtudta, hogy Carriacou – ban van a hajó egy helyi szakértőt megkért, hogy nézze meg. – „Tudni akartam, hogy a hajótest jó állapotban van e. Minden más szerelvényt, rudazatot, vitorlát gyorsan lehet cserélni, de nem akartam újjáépíteni a hajótestet.” – A felmérő pozitívan válaszolt, ezért David Carriacou – ba utazott. Miután Ivan elvitte vitorlázni, David megvette a Thaliat. A vétel után David még két hétig kényszerűen Carriacou – ban maradt, mert az izlandi vulkán kitörése problémákat okozott a légi közlekedésben. „Sok időt töltöttem a helyiekkel és pár üveg rummal” – mondta. „Két hét után már mindannyian nagyon jól ismertük egymást!”

David ezután a Thália – t át szállította az Atlanti – óceánon a Hamble River – i Elephant Boatyard – ba. A hajóból az összes belső ballasztot eltávolították, és azonos súlyt (alig több mint egy tonnát) helyeztek el a kiel első és hátsó részén. A hajó belsejében a teljes vízhálózatot felújítottak, valamint új rozsdamentes acél víz- és üzemanyagtartállyal szerelték fel. A teljes elektromos hálózat is ki lett cserélve és meg lett újítva. Az Ivan által beépített 30 LE – s Yanmar motor szintén teljeskörű felújításon esett át és új kihajtást és propellert kapott. A hajó Douglas fenyő rudazatát Bob Snow újította meg a Yarmouth – i, Maritime Enterprises – ban. A kötélzetet a Martin’s Rigging, a vitorlákat a Ratsey & Lapthorn szállította.

David Aisher amióta a Thalia őrzője, családjával és barátaival sokat túrázott és versenyezett a hajóval, „de sosem eleget”. A Thalia – val vitorlázott a Solent – en, West Country – ba, Isles of Scilly – n, Channel Islands – en, és észak Franciaországban a Brest Festival – on. Mindig élvezte az esélyt, amiket a Thalia adott neki, hogy „érdekes emberekkel találkozzon”, és élvezte a versenyeket amelyeket más klasszikus hajókkal vívott…

2024 júniusában a Thalia volt az egyetlen 19. századi hajó, amely részt vett a második Richard Mille Cup – on.

A Thalia technikai adatai: 

Tervező és építő:            George F. Wanhill, 1889

Teljes hossz:                  13.7 m

Vízvonalhossz:              11.9 m

Szélesség:                      3.17 m

Merülés:                        1.8 m

Súly:                             14.75 tonna

Photo Credit: Nigel Sharp