A 18ft Skiff születéséig 1892 január 26. – ig kell visszamennünk az időben, valahova kis bolygónk Déli féltekére a Sydney öbölbe. A hajó folyamatosan változott a kezdetek óta, úgy ahogy lehetett új technológiákat használni. A hajóosztályt a kishajós osztályok top kategóriájának lehet tekinteni, mert olyan képességeket és fizikumot igényel, amit csak kevesen tudnak megvitorlázni. A déli féltekén Aussie 18 ként ismert, az ausztrál történelmének köszönhetően. A hajó a leggyorsabb konvencionális, nem foil – os egytestű hajó. A 18 lábas skiff a kicsit több mint 100 év során hosszú utat járt be, először kicsit nehezebb fa hajó volt amit 10 vagy több ember vitorlázott, napjainkban pedig egy ultra könnyű high performance hajó 3 fős legénységgel.
De menjünk csak vissza az 1800 – as évek végére a kezdetekhez. A hajó szülő atyja Mark Foy. Foy egy helyi üzletember volt, aki imádta a vitorlázást és hitt abban, hogy a Sydney öböl a világ egyik legjobb vitorlázó spotja, de kicsit csalódott is volt amiatt, hogy a vitorlázás más sportokkal ellentétben nem látványsport.
Elsőre azt gondolta, hogy a vitorlázók vagy a versenyrendezők is felelősek azért, hogy ez a sportág csak ennyi nézőt vonz. Akkoriban a pályákat 12 mérföldesre rakták ki, ezáltal a partról nem voltak valami élvezetesek a két órás futamok, illetve a különböző handicap számok miatt csak a klubházban a díjkiosztón derült ki a győztes kiléte. Foy ezután döntött úgy, miután néhány közeli barátjával konzultált, hogy ezt a sztereotípiát meg kell változtatni és egy három lépésből álló tervet vázolt fel.
1.A versenynek, gyorsnak és érdekesnek kell lennie
2.A hajóknak, színesnek és a vitorlaszámaikkal jól azonosíthatónak kell lenniük
3.A verseny győztesét a befutási sorrend alapján kell hirdetni
Foy tervének a fő problémája a hajó volt, amit a 18 lábassal orvosolt. A hajó egy igen könnyű és túlvitorlázott jolle, aminek eredményeként iszonyatos sebességre képes hátszélben. Foy eredeti terve az volt, hogy csak egységes vitorlákat lehessen használni a költségek csökkentése miatt. Egy másik alternatívája is volt minden hajóra, méghozzá, hogy a különböző hajók nagyvitorláin különböző szponzorok színes reklámjait viselik majd.
Amikor Foy 1892 – ben a sponzorációs ötletével az Anniversary Regatta Committee – hez fordult a bizottság közölte vele hogy az ilyesfajta „matricázgatás” nem való a Déli félteke legrégebbi regattájának méltóságához. Foy ezen a kijelentéstől kicsit mérges lett és közölte, hogy akkor ő is megrendezi a saját versenyét az Anniversary day – en. Azt mondta nem számít, ha ez pénzbe kerül, de a nyilvánosságnak meg kell adni amit, szeret. Foy terve végül sikerrel járt, mert a verseny napján tele volt a Sydney öböl nézőkkel, ami előtte még soha nem volt vitorlásversenyen. Rengeteg nézőt vonzott az izgalmas verseny. A pálya nem az addig megszokott volt, hanem egy három mérföldes háromszög pálya ahol szekcionált rajt volt, először a gyorsabb hajókkal majd később a többi osztállyal. A befutó szakasz direkt hátszeles volt a Clark sziget mellett, hogy a közönség még jobban élvezhesse, amit lát. Ez a verseny meghozta a 18 lábas skiff sikerét és rávilágított, hogy a vitorlázás is lehet látványos sport.
Foy bebizonyította, hogy ezek a 18 lábas hajók 2,4 méteres merüléssel, 10 – 15 emberrel, és hasonló vitorlafelülettel, mint a nagyobb hajók igenis látványosak.
Ekkoriban a 18 lábasok vitorlázata kicsit összetettebb volt, mint napjainkban. Nagyvitorla ekkor is volt, de ekkor még inkább gaffos kivitelben, illetve az árboc és a gaff között is volt egy vászon. A hajó orrsudarára is került még vitorla illetve egy spinakkerbaum jellegű rúd elejére is (ami sokkal tovább nyúlt az orrsudáron) került egy topgenua szerű vitorla illetve egy hatszélvitorla.
A hajók a nézők számára nem sokban különböztek a nagyhajóktól, de a versenyzőknek sokkal költséghatékonyabbak voltak, mind az építés mind a karbantartás területén.
A modern 18 lábas skiff
Napjainkban két tervezési típus versenyez a modern skiffek között. Az International 18 ami Iain Murray tervei alapján készülnek illetve a B18 amit Julian Bethwaite tervezett. Az Australian 18 Footer League a Murray féle testet ismeri el és ezekkel a hajókkal lehet csak a JJ – ken is versenyezni. Az Európai osztályszövetség kicsit engedékenyebb, itt mind a két típust elismerik és versenyezhetnek egymás ellen.
Annak ellenére, hogy a két típus vitorlázótulajdonságai különböznek a hajók paraméterei nem sokban térnek el egymástól. A vízvonal mind a két hajónál 18 láb (5,49m) és az átlagos szélesség 6 és 8 láb között van (1,83 – 2,44 m) a szárnyak nélkül. A szárnyakkal a maximum szélesség 14 láb az International 18 – asnak, az Open 18 – asnak pedig 18 láb. A hajók súlya 170 kg van limitálva a felszerelésekkel együtt. Az 1980 – as és a ’90 – es években néhány extrém széles szárnypróbálgatás is volt ahol a szárny szélessége elérte a 29 lábat is. Ezek az eszközök akkoriban nem igazán bizonyultak megvitorlázhatónak ezért visszatértek a kisebb szárnyakhoz.
Noha a 18 lábas skiff – eknek eredetileg nem volt árboc és vitorlafelület korlátozása (ezért is hívták sokszor őket Open Boat – oknak) a 18 footer League, az egységes versenyzés érdekében az árbocmagasságot 33 lábban vagyis 10 méterben határozta meg. A ma versenyző 18 – as skiffek időjárás függvényében általában két rudazatot használnak.
Ausztráliában jelenleg nagyjából 20 – 25 hajós flotta van, aminek nagy része Sydney környékén található, de Queensland – ben is van néhány. Sydney – ben található szintén a Sydney Flying Squadron, ami inkább a tradicionális 18 lábas skiffek gyűjtőhelye, ahol minden évben hagyományosan ezek a hajók is megmérkőznek. A Csendes Óceáni térségben még az Új – Zélandi flotta említésre méltó, ami a ’70 – es években volt a csúcspontján, hiszen ekkor a legtöbb hajót Bruce Farr tervezte és gyártotta ott.
A hajó építéstörténete:
Az első 18 lábas skiffek carvel és klinker palánkozással is épültek gőzölt bordákkal. A hajókon pamut vitorlák és tömör fa árboc volt. A legénység száma általában szélfüggő volt, mert a sebességért mindent feláldoztak. Az 1950 – es évek elején a Sydney 18 lábas skiffek egy extra hátszélvitorlát is használtak, aminek a neve ringtail volt. Később a hatvanas években a hajók építésénél vízálló ragasztót és vékony rétegelt lemezeket használtak már, ami a hajók súlyát nagyban csökkentette. A nyolcvanas években a rétegeltlemezeket elkezdte felváltani az üvegszál, majd a kevlar és a carbon szálak. Az árbocok anyaga is hasonlóan fejlődött, hiszen a ’70 – es években még vígan faárboccal vitorláztak a hajók, majd jött az alumínium és végül a carbon rudazat. A vitorlák is hasonlóan bejárták a maguk evolúciós útját hiszen a pamut és a dacron után, ma már itt is a legmodernebb anyagokat használják csak.
A Historical 18 ft skiff
Ezek a hajók a leghíresebb klasszikus skiffek, amelyek 1900 és 1950 között vitorláztak, vagy ezeknek a hajóknak a replikái. A hajókat az Australian Historical Sailing Skiff Association gyűjti össze, ami 1991 – ben alakult, azzal a céllal hogy ezeket a gyönyörű hajókat megőrizze az utókornak. Ezeket a hajókat maximum tíz versenyző vitorlázhatja és hasonlóan modern változatához, a szélviszonyoknak megfelelően többféle riggel szerelik. Sydney – ben és Brisbane – ben újra aranykorát éli a klasszikus skiff vitorlázás, mert több hajót is eredeti technikával építettek újra 1930 és 1950 közötti tervrajzokból. Ezeket a hajókat is klinker palánkozással fa árboccal és gaffal, illetve többféle hátszél és egyéb érdekes hagyományos vitorlákkal szerelték. A klasszikus skiffeken a vitorlákra nincs korlátozás így méltán viselik a régi nevüket Open Boats. Ezekkel a csodálatos hajókkal az Australian Historical Skiff Association szabályai értelmében még mindig csak hagyományos eszközökkel trapézok, kötélfogók, és egyéb modern kiegészítók nélkül vitorlázhatnak csak. A klasszikus flotta központja a Sydney Flying Squadron illetve a Brisbane 18 Footers Sailing Club Inc, de kétévente Új – Zélandon is rendeznek versenyt ezeknek a hajóknak.
A jövő 18 lábas skiff – je:
A 18 lábas skiffek folyamatos fejlődésen menetek keresztül így felmerül a kérdés hogy mi lehet az osztály jövője. A választ talán 2018 – ban kaphattuk meg erre a kérdésre, amikor is megszületett a Superfoiler osztály. Ez a futurisztikus vitorlás igencsak hasonlít a modern 18 lábas skiffre, hiszen ugyanúgy hárman vitorlázzák és hasonló vagy még nagyobb sebességre képes. Az egyetlen nagy különbség hogy ez a változat már foil – okat is kapott. Az új típus születése után kellő médiafigyelmet kapott és a prifi vitorlázók sem maradtak távol az osztálytól, de ennek ellenére mindösszesen egy szezont élt meg a sorozatuk.
JJ Giltinan Trophy:
A James Joseph Giltinan Trophy a 18 lábas skiffek hivatalos Világbajnoksága amit a skiffesek csak JJ – ként ismernek. James Joseph Giltinan is egy helyi üzletember volt, aki 1938 – ban rendezte meg először a 18 – lábas skiffeknek ezt a rangos versenyt a Double bay – ben Sydney – ben. Az alakalom is elég ünnepire sikerült, mert pont a város 150 éves alapításának évfordulójával esett egybe.
A JJ Giltinan trophy 2014 – ben ünnepelte 75. születésnapját. A verseny a legnagyobb 18 lábas skiff trófea 1938 óta. A JJ – k történetében több neves tervező is sikeresen versenyzett ezekkel a hajókkal, többek között Ben Lexcen (1) Bruce Farr, Iain Murray (6), Julian Bethwaite (2) is nyertek JJ – t. A verseny története során mindösszesen két alakalom volt, amikor nem ausztrál vagy Új – Zéland – i hajó nyerte a versenyt, 1999 – ben Tim Robinson (GBR) és 2004 – ben Rob Greenhalgh (GBR) tudott nyerni. A legeredményesebb versenyző Seve Jarvin (AUS) 7 győzelemmel, utána Iain Murray (AUS) áll 6 győzelemmel és Bob Holmes (AUS) volt, még aki 5 győzelmet tudott szerezni.
A JJ Giltinan eddigi győztesei:
1938 – Taree, Bert Swinbourne (AUS)
1939 – Manu, Geo. Chamberlain (NZL)
1948 – Crows, Nest Bill Hayward (AUS)
1949 – Marjorie Too, Tony Russell (AUS)
1950 – Komutu, Jack Logan (NZL)
1951 – Myra Too, Bill Barnett (AUS)
1952 – Intrigue, Peter Mander (NZL)
1954 – Intrigue, Peter Mander (NZL)
1956 – Jenny VI, Norm Wright (AUS)
1958 – Jantzen Girl, Len Heffernan (AUS)
1960 – Surprise, Bern Skinner (NZL)
1961 – Venom, Ben Lexcen (AUS)
1963 – Schemer, Ken Beashel (AUS)
1964 – Toogara, Cliff Monkhouse (AUS)
1965 – Travelodge, Bob Holmes (AUS)
1966 – Travelodge, Bob Holmes (AUS)
1967 – Associated Motor Club, Don Barnett (AUS)
1968 – Daily Telegraph, Ken Beashel (AUS)
1969 – Travelodge, Bob Holmes (AUS)
1970 – Thomas Cameron, Hugh Treharne (AUS)
1971 – Travelodge, Bob Holmes (AUS)
1972 – Smirnoff, Don Lidgard (NZL)
1973 – Travelodge, Bob Holmes (AUS)
1974 – Travelodge New Zealand, Terry Mc Dell
(NZL)
1975 – KB, Dave Porter (AUS)
1976 – Miles Furniture, Stephen Kulmar (AUS)
1977 – Color 7, Iain Murray (AUS)
1978 – Color 7, Iain Murray (AUS)
1979 – Color 7, Iain Murray (AUS)
1980 – Color 7, Iain Murray (AUS)
1981 – Color 7, Iain Murray (AUS)
1982 – Color 7, Iain Murray (AUS)
1983 – Tia Maria, Peter Sorensen (AUS)
1984 – Tia Maria, Peter Sorensen (AUS)
1985 – Bradmill, Robert Brown (AUS)
1986 – Entrad, Robert Brown (AUS)
1987 – Chesty Bond, Trevor Barnabas (AUS)
1988 – Chesty Bond, Trevor Barnabas (AUS)
Southern Cross, Robert Brown (AUS)
1989 – Prudential, Michael Walsh (AUS)
1990 – Bank of New Zealand, Scott Ramsden (AUS)
1991 – AAMI, Julian Bethwaite (AUS)
1992 – AAMI, Julian Bethwaite (AUS)
1993 – Winfield Racing, Michael Spies (AUS)
1994 – Nokia, Neil Cashman (AUS)
1995 – Winfield Racing, Michael Spies (AUS)
1996 – AEI-Pace Express, Stephen Quigley (AUS)
1997 – Omega Smeg-2UE, Trevor Barnabas (AUS)
1997 – Smeg, Trevor Barnabas (AUS)
1998 – Omega Smeg-2UE, Trevor Barnabas (AUS)
1999 – Rockport, Tim Robinson (GBR)
2000 – AMP Centrepoint, John Winning (AUS)
2001 – Rag & Famish Hotel, John Harris (AUS)
2002 – GE-US Challenge, Howie Hamlin (USA)
2003 – GE-US Challenge, Howie Hamlin (USA)
2004 – RMW Marine, Rob Greenhalgh (GBR)
2005 – Club Marine, Euan Mc Nicol (AUS)
2006 – Casio Seapathfinder, Michael Coxon (AUS)
2007 – Fiat, Michael Coxon (AUS)
2008 – Gotta Love It 7, Seve Jarvin (AUS)
2009 – Southern Cross Constructions, Euan Mc
Nicol (AUS)
2010 – Gotta Love It 7, Seve Jarvin (AUS)
2011 – Gotta Love It 7, Seve Jarvin (AUS)
2012 – Gotta Love It 7, Seve Jarvin (AUS)
2013 – Gotta Love It 7, Seve Jarvin (AUS)
2014 – Gotta Love It 7, Seve Jarvin
(AUS)
2015 – Gotta Love it 7, Seve Jarvin (AUS)
2016 – Smeg, Lee Knapton (AUS)
2017 – Thurlow Fisher Lawyers, Michael Coxon (AUS)
2018 – Honda Marine, David McDiarmid (NZL)
2019 – Honda Marine, David McDiarmid (NZL)
A 18 lábas Skiff technikai adatai:
Hajózó legénység: 3 fő
Teljes tömeg: 155 Kg
LOA: 8,9 m
LWL: 5,49 m
Szélesség: 2 m
Vitorlázat:
Jib / Genua: 9,28 m2
Genakker: 61 – 73 m2
Gross: 26 – 32 m2
Még több információ a régi 18 lábas skiffekről:
http://www.openboat.com.au/18-footers.html
Képek
