Martyn Mackrill jól ismert angol vitorlás művész, aki a Royal Yacht Squadron és a Royal Thames Yacht Club tiszteletbeli festője. Közvetlenül azelőtt, hogy feleségével, Bryony – val, 1985 – ben összeházasodtak, vásároltak egy 31 lábas LOD gaff cuttert a Nightfall – t. Ezt a hajót HH Lidstone tervezett, és 1910 – ben az F. Miller & Co – nál építették, ekkor még Nautilus néven. 2017 – ben Mackrill – ék a Yarmouth – i kikötőhelyéről délnyugat angliába vitték a Nightfall – t, hogy továbbmehessenek Scillies – be. St Mawes – ig jutottak, aztán viharos időjárással kerültek szember.

„Nem gondoltuk, hogy a Nightfall kész erre” – mondta Martyn. „És ekkor döbbentünk rá, hogy kinőttünk belőle, és itt az ideje, hogy szerezzünk egy megfelelő tengerálló hajót.”

Több éves keresgélés során az egyetlen hajó, amelyről úgy gondolták, hogy alkalmas lehet számukra, a Little Tern volt, egy Claud Worth által tervezett gaff cutter, amelyet Peter Nash épített 2005 – ben, de végül túl drágának találták. Ekkor jött szembe az 1936 – os Peregrine – t.

A Peregrine első tulajdonosa Hugh FB Sharp volt, aki az OM Watts Ltd – t bízta meg egy olyan terv elkészítésével, amelynek minden körülmény között tengerállónak kell lennie, és két fős legénységnek tudni kell irányítani. A feltevések szerint az OM Watts Ltd. valószínűleg alvállalkozónak adta ki a tervezést, Thomas C. Letcher – nek, aki később a CH Gale & Co tulajdonosa lett a Cowes – i Medina hajógyárban.

Sharp Dundee közelében élt, és talán ez is közrejátszott abban, hogy a viszonylag közeli Fairlie – ben lévő William Fife & Son – t választották építőnek. Az sem volt elhanyagolható tényező, hogy a megrendelő igénye az volt, hogy a yachtnak tökéletesnek kell lennie.

 A Peregrine tölgyfa gerinccel, fartükürrel és bordákkal valamint teakfa palánkokkal és deckkel készült, melynek teljes anyagköltsége akkoriban 122 font volt. A hajó belső berendezéseihez Quebec szilfát és osztrák tölgyfát használtak.

A Peregrine – t 1936 – ban bocsátották vízre, és ezután első útja Cowes – ba vezetett, a viharos Ír – tengeren keresztül ahol remekül vizsgázott. Hugh FB Sharp korábban sokat túrázott nagyobb jachtokon is, amelyek közül az egyik feltehetően a Fedoa volt, egy 1927 – es, 58 láb hosszú Mylne ketch, amely korábban szintén az ő tulajdonában volt. A Peregrine – nek a Clyde – i otthonát tervezte bázisnak, ahonnan a Western Isles – re és a Balti tengerre szeretett volna menni vitorlázni, de, 1937 – ben egy Castlecary vasúti katasztrófábanéleteét vszetette.

Hugh FB Sharp végrehajtói eladták a Peregrine – t PN Melitus kapitánynak. Nem sokkal a háború után a Peregrine – t AP Costain vásárolta meg, aki a Hamble River – re vitte, ahol a Royal Southern YC – al szemben horgonyzott.

 A hajó legénysége ezon az úton és rengeteg túrán is Costain felesége és két gyermeke volt. A hajóval túráztak West Country – ba, Dartmouth – ba, Salcombe – ba és Newton Ferris – be is. A család a nyár nagy részét a fedélzeten töltötte. Costain azonban csak nagyjából egy évig volt a Peregrine tulajdonosa, egyszerűen azért, mert a család kinőtte a hajót.

A Peregrine – t ezután eladták EG Hocquard – nak, aki több mint harminc évig a hajó tulajdonosa volt. Lymington – ban és a Beaulieu folyón tartotta a hajót, és míg ő birtokolta több változtatást is végrehajtott rajta. Az árbócot és az orrsudarat meghosszabította, a baumot lerövidítette. Egy új 2 hengeres Saab 22 LE – s dízelmotort szerelt bele, és egy nem túl szép kabinházat épített rá. Végül 1979 – ben eladta a hajót.

A Peregrine következő tulajdonosai Graham Jelley volt, majd 1987 – ben John Rowley társtulajdonosa lett a hajónak. Hat évvel később ismét gazdátcserélt a hajó, az új tulajdonosa David Loomes lett, aki két év után eladta a hajót Gillian és Peter Phillips – nek. Négy évvel később 1999 – ben Peter Brownsell vásárolta meg a hajót. Brownsell rengeteget foglalkozott a Peregrine – el.  2004 – ben, Salcombe – ban a Traditional Sail új teak fedélzetet épített a hajónak, illetve új motort és kihajtást is kapott. A hajó 2013 – ban megjárta a karib tengert, majd viszatért angliába és ezután eladósorba került.

Amikor Mackrill – ék rátaláltak, egy bólyán horgonyzott a Portsmouth Harbour – ban, de szemmel látható volt, hogy jópár évig elhanyagolták.

„Tele volt törmelékkel, esővízzel, undorító szag volt benne, és rengeteg dolog javításra szorult a hajó belsejében. Ráadásul találtunk egy madárfészket is a mosdóban. Szerencsére túl tudtak látni ezen, és azt is megállapítottuk, hogy mindezek ellenére maga a hajótest rendkívül jó állapotban van” – mondta Martyn.

2021. október 20 – án végül megvették a hajót, de mindezek előtt még felvették a kapcsolatot a Bembridge – i Attrill & Sons műhellyel, ahol korábban a Nightfall – t rendszeresen tárolták, hogy lehetséges e, a Peregrine – t náluk tárolni a felújítás idejére, amit maguk terveztek elvégezni. Attrills nagylelkűen beleegyezett, így amint a vásárlás megtörtént, átmotorozták a Solent – en Bembridge – be.

Martyn és Bryony ezután, a következő 18 hónapot azzal töltötte, hogy hetente négy napot, ingáztak a Middleton – ban, Freshwater – ben lévő otthonuktól Bembridge-be és vissza hogy a felújítással foglalkozzanak.

Mire a Fife cutter, Peregrine – t, a partra emelték Bembridge – ben, Martyn már beszerzett néhány eredeti rajzot William Collier – től, aki jelenleg is  Fife archívumot kezeli. Az eredeti rajzok mellett találtak egy 1948 – as fényképet a hajóról, amelyen még nem volt meg a ráépített kabinház.

„Fantasztikusan nézett ki anélkül is. Tudtam, hogy ezt el kell távolítanom róla” – mondta Martyn. A kabinházból sikerült megmenteni a teak nagy részét, és újra felhasználni a deck rekostrukciójához, illetve beltéri bútorokhoz. Több eredeti Fife szerelvényt is sikerült megmenteni, mint például a kikötőbikákat és különböző árbócszerelvényeket.

„Fantasztikus dolog felmenni az internetre, és megnézni az olyan hajókat, mint az Altair vagy a Halloween, amelyeken eredeti krómozott szerelvények vannak” – mondta Bryony. A Peregrine szerelvényeiről a horganyzott vagy festett bevonatokat a MJG Grits távolította el, mielőtt a Hampshire Electroplating újrakrómozta, illetve a Wessex Galvanizers újra galvanizálta őket. Néhány új fedélzeti szerelvényt a Davey & Co és a Toplicht szállított. Több az East Coast Metal Works által készített egyedi szerelvény is került a hajóra.

Az eredeti faanyagon lévő hajszálrepedések kitöltésére West system epoxy – t használtak, majd ezután négy réteg International Original, és két réteg Epifanes Clear lakkréteg következett. A helyreállítás egyetlen szakaszában sem találtak olyat, ami megcáfolta volna Martyn hajótestre vonatkozó vásárlás előtti értékelését. „Strukturálisan tökéletes volt, és teljesen megtartotta a formáját”.

Fife kézjegye: A felújítás során volt egy különleges meglepetés is, amelyet Martyn és Bryony fia, Charlie fedezett fel, amikor a hajótest külső részét csiszolták.

„Először semmi nyoma nem volt a faragott Fife sárkánynak a hajó oldalán. Arra voltunk kíváncsiak, hogy kitöltötték – e, valamilyen anyaggal, így megkértem Charlie – t, hogy keresse a jeleit. Öt percen belül azt mondta, apa, gyere és nézd meg ezt! Az biztos, hogy a sárkányfaragványokat kitöltötték, de a felújítás után újra látszani fognak” – mondta Martyn.

A belső teret illetően Martyn és Bryony kisebb változtatásokat eszközöltek, az eredeti elrendezéshez képest, például egy könyvespolc került beépítésre a szalon elülső részébe, illetve egy franciaágy. Az egész belső teret valójában a Fife által gyártott rétegelt lemezdarabok borították, melyek mennyezetként is szolgálták. Az egyik ilyen darab hátulján néhány ember aláírása látható a festékbe karcolva, akik a Peregrine – t építették. Szinte az összes rétegelt lemez megdöbbentően rossz állapotban volt, mint ha selyempapír lett volna, de végül a nagy részét sikerült megmenteni.

A hajó 55 LE – s Volvo Penta motorját ugyan 2004 ben szerelték be és nem sokat ment, de a sokéves állás után ez is némi felújításra szorult. A hajó elektromos rendszere szintén elavult volt, amit először teljesen eltávolítottak, majd újra vezetékeztek. Az új elektromos panelt Plymouth – ban a Dragon Marine készítette, nagy olvasható feliratokkal „hogy szemüveg nélkül is tudjuk olvasni” – mondta Martyn.

Martyn és Bryony szerette volna helyreállítani az eredeti frakcionált rigg – et. Ebben a munkálatban a Cowes – i Lallows műhely vállalt oroszlánrészt. A vitorlákat a Ratsey & Lapthorn készítette, az új csigákat pedig az Ordings szállított.

A Peregrine – t végül 2023 májusában bocsájtották vízre, és vitték új kikötőjébe Yarmouth – ba. A munka azonban még nem fejeződött be, de innen már viszonylag könnyű volt folytatni, úgy hogy a hajó jóval közelebb került Mackrillék otthonához. Végül idén áprilisban lehetett vele először vitorlázni.

Bár Mackrillék abban reménykedtek, hogy el tudják vinni a Peregrine – t a 2024 – es Brest – i klasszikus hajó fesztiválra, a rossz időjárás és a hajó ismeretlensége idén még eltántorította őket. A hajóval végül csak Dartmouth – ig jutottak, viszont amíg ott voltak, Peter Gregson nyugdíjas jachtbróker átadott nekik egy órát és egy barométert, amelyet még akkor vett le a Peregrine – ről, amikor eladta őt körülbelül fél évszázaddal ezelőtt…

A Peregrine technikai adatai:

Teljes hossz:                  12 m

Vízvonalhossz:              9,38 m

Szélesség:                      2,98 m

Merülés:                        1,93 m

Súly:                              13 tonna

Vitorlafelület:                71 m2