Közép-Európa legnagyobb tava, a varázslatos hangulatú Balaton a magyar hajózástörténet egyik legkülönlegesebb helyszínének számít. A 77 kilométer hosszan elnyúló sekély víztömeg sajátos földrajzi viszonyai miatt ideális terep a vitorlázás szerelmeseinek; az északi partvidéket határoló hegyvidék déli lejtőin lezúduló főn, vagy az egyik percről a másikra kitörő nyári viharok ugyanis nem egyszer a tengerrel vetekedő kihívások elé állítják a balatoni hajósokat. A balatoni hajózás több évszázados múltra tekint vissza, amelynek a már az Osztrák-Magyar Monarchia korában elindult vitorlásversenyek külön fejezetét alkotják. Európa legrégebbi és egyik legpatinásabb nemzetközi vitorlásversenye, az 1934-től napjainkig megrendezett Kékszalag ugyanúgy a Balatonhoz tartozik, mint azok a legendás vitorláshajók, amelyek egyfajta történelmi időkapszulaként még ma is büszkén szántják a habokat. Ezek közül most három legendás vitorlást és a hozzájuk fűződő különleges történeteket mutatjuk be.

Brit hajóépítők, Stefánia főhercegnő, a Széchenyi grófok és a Kishamis

A Balaton legrégebbi ma is aktív vitorlásához, a Kishamishoz számos érdekes legenda fűződik. A helyi hagyomány szerint a millenium évében, 1896-ban Stefánia főhercegnő a tragikus és máig tisztázatlan körülmények között elhunyt Rudolf trónörökös özvegye látogatást tett a nevét viselő balatonfüredi Stefánia Yacht Egyletnél. A főrangú királyi főhercegné jelenlétében júliusban megrendezett vitorlásversenyt a máig élő szájhagyomány szerint a Kishamis nyerte meg. Ez a szép hagyomány sajnos azonban csak legenda, mivel a híresneves balatoni vitorlás a milleniumi versenyhez képest egy évvel később, 1897-ben állt szolgálatba. De vajon mi állhat e magát makacsul tartó népszerű balatoni hagyomány hátterében? A neves brit hajóépítő, Michael Ratsy tervei alapján 1889-ben valóban épült egy Kishamis nevet viselő kutter Balatonfüreden, amelynek Ádám Károly volt a megrendelője. A legenda szerint az 1896-os versenyt megnyert Kishamis viszont a Széchenyi grófi család számára készült eredetileg. A felllehető korabeli dokumentumok szerint a mai is veresenyző Kishamis George Lennox Watson, a kor európai hírű angol hajótervezőjének a munkája, ami a keresztségben a Kishamis II. nevet kapta, figyelemmel Ratsy hasonló nevet viselő és korábban épült kutterével. A történelmi félreértés is valószínűleg erre a névkettősségre vezethető vissza. A balatoni legendáriumban a Kishamis II-t azért köthették az 1896-os évszámhoz, mert ekkor történt a gerincfektetése, de maga a hajó csak 1896 telére készülhetett el teljesen, vagyis nem vehetett még részt a júliusi milleniumi veresenyen. Az első Kishamist a tulajdonosa később eladta, amely ettől kezdve már Irma néven szelte a magyar tenger hullámait. A Kishamis kítűnő adottságainak köszönhetően fölényesen megnyerte a Stefánia Yacht Egylet nagydíját az 1897-es és az 1898-as versenyeken.

A hajó Ádám Károly halála után 1908-ben Füredről Balatonföldvárra került, és gróf Széchenyi Emil lett az új tulajdonosa, aki egészen 1914-ig folyamatosan versenyzett vele. Az anekdota szerint a Széchenyiek kötötték ki, hogy neve későbbi tulajdonosváltozás esetén se legyen megváltoztatható, mint ahogyan azt is, hogy a Kishamis domináns színe mindig a kék maradjon. A család egyik leghíresebb tagja, gróf Széchenyi Ödön, az isztambuli tűzoltóság megteremtője egy alkalommal állítólag összetörte a hajót, de e történet háttere meglehetősen homályos. Ami viszont tény, hogy az 1920-as években a Kishamis az összes jelentősebb versenyen kiválóan teljesített. Ma is büszkén szeli a magyar tenger hullámait a legendás vitorlás. A legendás hajó egészen a második világháborúig a Széchenyi család tulajdonában maradt, bár mások is versenyeztek vele. Az 1945 kora tavaszán a Balaton térségében dúló heves harcok idején, mivel a Kishamist nem tudták védett helyen elrejteni, ezért inkább megfelelő helyen elsüllyesztették. A hajót 1946-ban még a Széchenyi család emeltette ki, de a restaurálása váratott magára. A kiépülő kommunista diktatúra nem kedvezett a „burzsoá” passzióknak; a vitorlásklubbokat a nagy múltú Királyi Magyar Yacht Klubbal együtt feloszlatták. A felújításra váró Kishamis egészen 1954-ig aludta Csipkerózsika-álmát, amikor az államosított füredi hajógyárban a Víziterv mérnöke, Szilvássy Zoltán rátalált. A mérnök közbenjárására a hajó a MEDOSZ Sportkör éppen megalakuló Evezős és Vitorlás Szakosztályához került, ahol először a Kronstadt, majd a Csakazértis nevet kapta. Az eredeti nevét 1956-ban kapta vissza. 1959-ben sikerült elérni, hogy a vitorlást, mint a Széchenyi családhoz fűződő nemzeti relikviát hivatalosan is a műszaki örökség részévé nyílvánították. A hajó több átépítésen is átesett, de az 1960-as évekre már meglehetősen leromlott az állapota. 1972 és 1976 között a siófoki MAHART hajóépítő üzemében teljeskörű nagyjavításon esett át, az 1980-as években pedig az öreg faanyagot védendő üvegszálas poliészter burkolatot kapott, de ezzel később újabb problémák akadtak.

A 2012-es viharos Kékszalag után ismét szükségessé vált a Kishamis széleskörű nagyjavítása. A legendás hajómatuzsálem egészen 1995-ig szinte minden versenyen az élmezőnyben végzett, és számos rekordot is beállított a Földvár-Keszthely közötti versenyeken. Legkiemelkedőbb sikerét az 1992 – es Fehér Szalagon érte el, de több 2. és 3. abszolút helyezést is begyűjtött a Kékszalagon. 2010-ben három egymást követő Csillagtúra megnyerésével elvitte a vándorkupát, és a klasszikus hajók részére kiírt három legnagyobb veresenyt magába foglaló 50+Vándordíjat is elvitte, méghozzá első alkalomra. Az élő balatoni legenda, a lassan 130 éves Kishamis Herhuss György elkötelezett csapatának köszönhetően máig eredményes résztvevője, és különleges színfoltja a balatoni vitorlásversenyeknek.

Ötvenhét évig tartotta a Kékszalag rekordot

Minden idők egyik legsikeresebb balatoni vitorlása, a legendás Nemere II. cirkáló nehéz időkben, 1944. júliusában épült az akkor már európai hírű balatonfüredi hajógyárban, Benacsek Jenő tervei alapján. A tölgyfa építésű vitorlás hihetetlen szerencsével túlélte a második világháború vérzivatarát, az 1945 márciusában tetőpontjára hágott balatoni csata megpróbáltatásait. A hajó csak öt évvel később, kezdhette el versenykarrierjét, az 1950-es évadnyitó regattán. A hajó eredetileg dr. Márkus Andor számára készült, de a második világháború utáni évek, az ínség és a lopakodva kiépülő kommunista diktatúra nem igazán kedveztek a balatoni vitorlásélet újraindításának. A hajó megmentése érdekében Németh István kezdeményezésére a Balatonfüredi Vasas S. C. vette bérbe a Márkus családtól a Nemerét, ezzel biztosítva a vitorlás túlélését. A tölgyből és szapelli mahagóniból épült 18,55 méter hosszú áramvonalas hajtótestnek és a hatalmas felületű vitorlázatnak köszönhetően a Nemere II. ízig-vérig sikkerre predesztinált veresenyhajó volt már a megszületése pillanatában. Ez a csodaszép hajó a balatoni Kékszalag veresenyeken aratta a legnevezetesebb sikereit.

Az 1950-es években még kétévente rendezték meg a nagy Balaton-kerülő versenyt. Hétszer állt rajthoz a nagy tókerülő versenyen, amelyen 1951-ben, 53-ban, és 1955-ben is diadalmaskodott Németh István kormányzásásával, de 1957 – ben sem akadt méltó ellenfele, ekkor Schalmacz József kormányozta győzelemre a komoly hírnévre szert tett balatoni cirkálót. A Nemere II. legemlékezetesebb menete is az 1950-es évekhez kötődik; 1955-ben mindössze 10 óra és 40 perc alatt vitorlázta le a teljes versenytávot. A Nemere II. az egyre modernebb vitorlások korában is megállta a helyét és méltó maradt a régi híréhez: 1991-ben Balogh György kormányzásával ugyanis ismét megnyerte a Kékszalagot. Az ekkor már csaknem fél évszázados hajónak azonban az 1990-es évekre nagyon leromlott az állapota. A hajó ekkori tulajadonosa, a Magyar Vitorlás Szövetség alaposan megvizsgálta a helyreállítás valamennyi lehetőségét, de társadalmi szervezetként be kellett látnia, hogy a teljeskörű felújítás költségei meghaladják a szövetség anyagi lehetőségeit. Ezért a szervezet elnöksége – a hajó megmenetése végett – a Nemere eladásáról döntött. A meghirdetett pályázat nyertese, Láng Róbert igen jól ismerte a 75-ös cirkálót, hiszen Cittel Lajos csapatában évek óta versenyzett vele. Láng Róbert és csapata a Nemere II.-t az 1998-ban a veszprémi Navaliánál elkezdett helyreállítási munkák során az eredeti formájában varázsolta újjá. A Balaton gyönyörűen felújított legendás zászlóshajója nyaranta büszkén szeli a magyar tenger hullámait.

A Balaton legrejtélyesebb vitorlása, a Tramontana

A magyar tenger egyik legrégebbi és ma is aktív hajójának történetében számos homályos pont található. A 8mR nevű hajóosztályba tartozó jacht az osztály egyetlen magyarországi képviselője. Mértékadó nyilvántartások szerint az egész világon napjainkra már csak 177 aktív példány maradt az osztály eredetileg épített 500 hajójából. A Tramontana eredetének története amiatt bogozható ki nehezen, mert ilyen néven kettő hajó is épült a Balatonon, ráadásul mindkét egységnek ugyanaz a személy, Karl Buquoy von Longueval gróf volt az építtetője. A Tramontana I. a rendelkezésre álló adatok szerint még 1898-ban állt szolgálatba kutter vitorlázattal. Ezt a hajót egy 1905-ös versenyen Magyarország későbbi kormányzója, nagybányai Horthy Miklós császári és királyi korvettkapitány, az Osztrák-Magyar Monarchia tengerésztisztje kormányozta. Valószínűleg, hogy erre vezethető vissza az a magát mind a mai napig tartó legenda is, hogy a Tramontana Horthy vitorlása volt. Ezzel szemben bizonyos, hogy még 1909-ben is Karl Buquoy von Longueval gróf volt a Tramontana I. tulajdonosa. A Tramontana II.-t viszont 1910-ben építették, és nem kutter, hanem úgynevezett sloop vitorlázattal. A gróf halála után egy hölgy, Gisela Haas von Teichen bárónő lett a hajó tulajdonosa, és a Tramontana II ekkor 1912 – ben került végleg a balatonra. 1917-ben a hajó nászajándékként a Széchenyi család tulajdonába került, majd 1926 és 1945 között Gordon Róbert miniszteri tanácsos birtokolta a Tramontana II-t. A Gordon család elsősorban hobbi célra használta a hajót, bár a tulajdonos leánya, dr. Kultsárné Gordon Evelyn a korban szokatlan módon, női kormányosként kétszer is megnyerte a hajóval a Kékszalagot. 1945 után Gordon Evelyn azonban elhagyta az országot, és tisztázatlan, hogy ezekben a nehéz években kié volt a hajó. Ami bizonyos, hogy 1963 és 1997 között a Budapesti Építők S.C. birtokolta a vitorlást. Ezek az évek kifejezetten sikeresnek bizonyultak a Tramontana II. hosszú történetében, mert ötször nyerték meg vele a Kékszalagot, utoljára 1989-ben. 1997-től új fejezet nyílt a legendás balatoni vitrolás históriájában, amikor a hajó a Tramontana Alapítvány tulajdonába került. Az alapítvány célja a muzeális értékű Tramontana eredeti állapotának és szépségének fenntartása. A hajó 2010-ben és legutóbb 2020-ban esett át egy-egy teljes felújításon. A” Balaton hercegnője” négyszer nyert a Fehér Szalagon, 15 alkalommal nyerte el a Mihálkovics Vándorkupát, és 1959 valamint 1991 között nyolszor végzett a magyar bajnokság első helyén. A magyar tenger legnagyobb ünnepét, a patinás és európai hírű Kékszalagot idén július 14-én rendezik meg a Balatonon.

Forrás: origo.hu