A W – Class története 1995 – ben kezdődött, miután Donald Tofias megvásárolta a nagymúltú, Burgess által tervezett kuttert, a Christmas – t, majd átkeresztelte Arawak – ra, és megkérte Joel White – ot, hogy tervezz át a hajót, úgy hogy a menetteljesítményei javuljanak. A tervezésnél a hajó régi vas keeljének helyére ólmot terveztek illetve a rigget is átalakították, úgy hogy ezáltal gyorsuljon a hajó. A tervezési folyamat során Donald megismerte Joel és Steve White – ot, valamint Taylor Allent, akinek Rockport Marine, hajóépítő üzemében készítették el a Joel által újratervezett hajót.

Donald Tofias, miután látta, hogy Elizabeth Meyer hogyan újított fel egy J – Class – t, és hogy ez mennyi örömöt és szórakozást tud adni, benne is felmerült a gondolat, hogy egy hasonlóan nagy méretű hajót kellene építtetni. Első gondolata a hagyományőrzés volt, ami alapján a New York 50 – es osztályra gondolt, de végül egy 72 lábas 1913 – ban Herreshoff által tervezett és épített flottára esett a választás, amely, az első világháború után kihalt.

Az 1913 – as Herreshoff design – ban volt néhány olyan részlet, ami nem tetszett Joel – nek és Donald – nak sem. Mindketten egyetértettek abban, hogy a hosszabb, kecsesebb tatokat részesítenék előnyben, és Joel azt is megemlítette, hogy ő igazából nem csak egy Herreshoff dizájnt akart megújítani (ahogy azt korábban tette a Haven és a Flatfish esetében), hanem inkább egy teljesen új hajót akart építeni, bizonyos Herreshoff elemeket megtartva, de nem egyetlen Herreshoff dizájn alapján.

Joel készített néhány vázlatot, és megállapodtak, Steve White – al, Taylor Allen – el, és Donald Tofias – al, hogy amint megvan a megfelelő terv, két egyforma hajót építenek: az egyiket a Brooklin Boat Yard, a másikat pedig Rockport Marine – ban. Joel és Donald abban is megállapodtak, hogy a végleges terv minden joga Donald cége, a Padanaram Yacht Co., LLC (a későbbi nevén W-Class Yacht Co., LLC) tulajdonát képezi a tervező helyett, ami azért nem különös, mert így garantált, hogy a projekt mindenképpen megvalósul.

Joel hamarosan olyan formát tervezett, amely mindenkinek elnyerte a tetszését. Kedvelte Herreshoff Buzzard Bay 25 – öseit, amelyből sok ötletet merített. Joel az eredeti Herreshoff – dizájnokba rajzolta az új íveket. A W – Class sloopokat úgy alkotta meg, hogy alapul vette a BB25 – ös testek középső szakaszának általános formáját, majd a test elejét és a tat részt saját kezűleg rajzolta, amivel egy meglehetősen jó tervet kapott.

Még ebben a 76 lábas yachtban sem lett túl tágas a belső tér, köszönhetően az alacsony szabad oldalmagasságnak, illetve a hajó alsó héjformájának. A tervezésnél egy a J – Class – okhoz hasonló kabinház kapott helyet a hajó fedélzetén, ami segített a terek növelésében. Ez a korabeli Herreshoff jachtjokra nem volt jellemző, hiszen ezeknek teljesen egybefüggő deckjeik voltak, amelyet csak a deckfedelek törtek meg.

Joel utolsó terve lett a legtökéletesebb. Mivel a hajótest formája, a vitorlaterv és a belső elrendezés nagy része már megvolt, amikor Joel egészségi állapota romlott, a további tervezést és megvalósítást átadta a fiatal és tehetséges hajóépítőnek Bob Stephensnek. Közben mindenki legnagyobb meglepetésére Donald Tofias 1997 júniusában, a Mystic Seaport – ban megrendezett fahajó kiállításon bejelentette, hogy két 76 lábas W – Class építését rendelte meg amiből az első már 1998 tavaszára el is készül. Pontosan egy évvel később, 1998. június 23 – án a Wild Horses – t versenyre szerelve bocsájtották vízre. Joel már nem élte meg ezt, bár még szemtanúja volt a hajó építésének korai szakaszának, illetve még az egyik oldal palánkozását is  megélte, de 1997 decemberében elhunyt.

1998 nyár végén a White Wings következett, amikorra a Wild Horses már bebizonyította, hogy ez a konstrukció nem csak szép, de nagyon gyors is lett. Az is bebizonyosodott, hogy az alacsony szabadoldalmagasság és a nagy vitorlafelület ellenére igen is tengerállók.

Időről időre sikeresen versenyeznek a „Spirit of Tradition” osztályban. A W – Class – ok azóta számtalan klasszikus yacht regattán nyertek már, mint például (az azóta megszűnt) Panerai Classic Yacht sorozaton, az Antigua Classic Yacht Regatta – án, a Saint Barths Bucket – en, a Les Voiles de Saint – Tropez – en és D’Antibes – on, az Argentario Sailing Week – en.

A hajó technikai adatai:

Teljes hossz:         23,28 m

Vízvonalhossz:     16,18 m

Szélesség:             4,9 m

Merülés:               3,35 m

Teljes súly:           23723 kg

Tőkesúly:             11340 kg