Az 1930 – as évek elején valahol Wales Észak – Nyugati részén született meg egy 20 lábas Sloop terve. Az eredeti ötlet alapján a hajót mind versenyzésre, mind túrázásra tervezték, de a legfőbb szempont az volt, hogy a helyi viszonyokra a Menai – szoros körülményeire ideális legyen.

A Menai szoros egy különleges vízterület, amely elválasztja Anglesey szigetét a walesi szárazföldtől. A szorosban jelentős az ár – apály tevékenység, amely dagály esetén széles vitorlázható vízfelületet jelent, viszont apálykor csak egy keskeny csatorna hajózható, ami mellett homokpadok és sziklás részek váltakoznak.

1937 és 1952 között összesen tizenhét Menai Straits One Design – t építettek Beaumaris – ban. Kis érdekesség hogy ugyan 17 hajó épült de 18 as rajtszám az utolsó, mert babonából a 13 – as rajtszám nem lett kiadva. Az MS-3 (Suzanne), az MS-4 (Gwylan), az MS-6 (Scottie), az MS-7 (Jetemaan), az MS-8 (Taeping), az MS-9 (Alannah), az MS-10 (Sobraon), az MS-12 (Flying Cloud), az MS-15 (Myfanwy), az MS-16 (Treleda), az MS-17 (Playmate) és az MS-18 (Lightning) soha nem hagyták el Észak Wales térségét, mindig is itt vitorláztak. A Gwylan  és az Aderyn (MS-4, MS-5) hajókkal sokáig iskolahajóként vitorláztak

A legenda szerint a flotta élete során két dolgot mindig kőbevésett szabályként kezelt. Első szabályként azt határozták meg, hogy a hajókkal csak az 1937 – es eredeti tervek szerint épült formában lehet vitorlázni. Ebben közben apróbb módosítások történtek, de még mindig csak minimális eltérések vannak az eredeti tervhez képest. Második alapelvként azt fogalmazták meg, hogy a hajókat nem szabad eladni olyan új tulajdonosoknak, akik el akarják vinni Wales partvidékéről, vagy át akarják alakítani. Sajnos ezt a második pont már nem annyira sikerült, mert 5 hajó is (MS-1,2,5,11,14) elkerült erről a partvidékről, vagy éppenséggel át lett alakítva. A hetvenes évek végére sajnos a flotta hanyatlásnak indult, és a versenyeken már csak egy két egység vitorlázott.

1948 – ban az MS-1 Britannia – t eladták és a Temzére került ahol motort szereltek bele és ezzel közlekedett. Ugyanerre a sorsra jutott az MS-2 Spindrift is, hasonlóan ebben az évben került motor bele amit négy évvel később szerencsére el is távolítottak belőle. Az MS-5, Aderyn – ről és az MS-11 Ceris – ről azt hitték hogy egy viharban helyrehozhatatlan károkat szenvedett és elsüllyedt. Az MS-14 Sudy pedig egyszerűen eltűnt senki nem tudott róla.

A hanyatlással egy időben kezdődött a flotta hiányzó láncszemeinek felkutatása is. Ekkor került vissza, 30 évvel távozása után az MS-1 Britannia Anglesey – be. A motort kiszerelték belőle felújították és újra tudott versenyezni. Ezen történet sikerén felbuzdulva a korabeli tulajdonosok másokat is arra biztattak, hogy csatlakozzanak a flottához, és újítsák fel hajóikat és versenyezzenk velük újra. A kutatás nem állt meg, melynek eredményeként találtak egy elsüllyedt roncsot, melyet kiemelve és megtisztítva kiderült, hogy az az MS-11 Ceris.

További kutatások során kiderült hogy az MS-14 Sudy – t utoljára valamikor a 60 – as évek elején látták Wales középső részén egy hajógyárban. A csónakgyárban tett látogatások során beszélgettek egy idős hajóépítővel, aki az 1960 – as években felújítást végzett rajta és üvegszálas műanyaggal vonta be a hajó alját. A kutatások során az is kiderült, hogy (eltekintve attól, hogy rövid ideig tyúkólnak használták) 1964 – ben kabint, 1977 – ben pedig új kielt kapott. Végül 1985 – ben Nyugat – Walesben találták meg, és visszatért Anglesey – be. 3 év alatt teljesen felújították az eredeti tervek szerint és 1989 – tól újra versenyez.

Közben megkezdődött a Ceris újjáépítése is. A sok kihívás ellenére a hajótest legtöbb palánkját meg lehetett őrizni. Őt is újjáépítették, és végül a 90 – es évek elejétől újra vitorlázik. Így a 90 – es évek elejére egy kivételével az összes eredeti Menai Strait One Design hajó holléte ismert volt. Már csak egy kérdés maradt, mi lehet az MS-5 Aderyn – el?

Aderyn története igen kalandos volt. Több feltevés is volt a hajó sorsával kapcsolatban melyek az 50 – es évek végéről vagy a 60 – as évek elejéről származtak. Voltak olyan feltételezések mely szerint „ellopták”, vagy „elsüllyedt egy 1958 – as viharban”, vagy „darabokra törtékegy sziklás tengerparton”. A kutatás nem maradt abba, mert ha megvan a hiányzó hajó, akkor a Menai Straits One Design Yacht osztály lett volna az egyetlen olyan OD osztály aminek az egységei mind vitorláznak abból a korszakból.

1985 – ben egy Beaumaris – on átutazó vitorlázó a helyiekkel való beszélgetés során, megemlítette, hogy milyen gyönyörű ez a típus, és hogy ő látott egy hasonló csónakot külmotorral a Northumberlandi Lindisfarne – szigetnél. Erre a hírre a flottatagok újabb kutatásba kezdtek. Többszöri próbálkozás után megtalálták a hajó tulajdonosát, és felvették vele a kapcsolatot. Állítása szerint körülbelül 3 éve vette a csónakot kis halászhajóként, de nem tudta, milyen hajóról van szó. Az árbócát soha nem is használta, nem vitorlázott vele.  A hosszas beszélgetés után, az izgalom egyre fokozódott, mert az egyre több apró részlet leírása után egyre biztosabb volt hogy Aderyn – t megtalálták. A tulajdonos a hajó vitorláit is előkereste és bizony a rajtszám MS-5 volt.

A következő években mind a 17 hajó a vízen volt, és mindegyik versenyzett az elmúlt évekig…