Hétvégén véletlenül Velence – ben jártam és bár többször megfordultam már eme érdekes észak olasz városban valahogy elkerülte a figyelmemet ez a hajótípus. Vasárnap reggel viszont a városba vezető hídon autózva lettem figyelmes néhány érdekes és szines gaffos vitorlásra, ahogy szépen haladnak Mestre felöl Velencébe. Egy kis időt igénybevett mire sikerült rátalálnom a hajó típusára, de végül is megtudtam hogy ezeket a hajókat Bragazzo – nak hívják.

A hajó alapvezően az Észak Adria térségére jellemző Szlovénia, Horvátország és Olaszország ezen területén. A szlovén és horvát oldalon Bragoc, az olaszoknál pedig Bragozzo néven fut. A hajót hagyományos módon fából készítik és általában halászatra és szállításra használták. A vázszerkezethez tölgyfát a palánkokhoz pedig fenyőt használtak. A hajó egyszerűen kezelhető két három fő hajózik vele. A hajótest széles lapos fenékkel rendelkezik és nincs tőkesúlya, viszont a testhez képest kicsit nagy a kormánya. Talán a Frízföldön használatos hajókra hasonlítható egy kicsit. A hajó pont ezek miatt a tulajdonságai miatt a sekély vizű csatornákban és a nyílt tengeren is tökeletesen alkalamas a hajózásra. A Bragozzo vitorlázata elég változatos. Van egy és két árbócos változata is. Az egyárbócos változatnál több orrvitorlát is használtak. A kétárbócosnál nem volt orrvitorla csak gaffos vitorlázat mind a két rudazaton. A hajókat általában három reffsorral szerelték, hogy mindenféle időjárási körülmények között tudják használni. Ez a típusú vitorlázat főleg az antik kultúrákra volt jellemző illetve a 17. században volt még közkedvelt. A vásznakat természetes anyagokkal díszítették. A vitorlák általában igen színesek és különböző alakzatokkal díszítettek voltak, ami segített, hogy a hajókat jobban fel lehessen ismerni illetve az éjszakai hajózásban is jobban észrevehetőek voltak ezáltal.

A hajókat alapvetően halászatra és kereskedelmi célokra használták, és ennek megfelelően nagy rakodótérrel rendelkeztek, ami általában a főárbóc előtt helyezkedett el, de a nagyobb Bragozzo – kon még a hajó első és hátsó részén is volt lehetőség a tárolásra. Ezek a hajók már a Velencei Köztársaság idején is igen közkedveltek voltak, és a városállamok közti kereskedelem nagy része ezeken a hajókon bonyolódott Velence, Mestre, Murano, Burano, Torcello vagy éppen Chioggia városai – szigetei között. Elég ha csak arra gondolunk hogy a messze földön híres Murano – i üveggyártás alapanyagát a homokot valahogy a szigetre kellett juttatni.

Akinek van kedve és ideje egy Velencei látogatás közben a gondolázás mellett, talán érdemes kipróbálni ezeket a csodás vitorlásokat, Velence rejtett kincseit….

Fotók: Fabrizio Uliana (Ziobrafi)